Pečiatka neslúži na výmenú je súčasťou kešky!!! - A pecsét a láda része nem cserélheto!!!
SK/
Sýkorka belasá (lat. Cyanistes caeruleus alebo Parus caeruleus) patrí do čeľade sýkorkovitých (Paridae). Hniezdi v západnej palearktíde. Spolu so sýkorkou veľkou patrí medzi najrozšírenejšie sýkorky na Slovensku. Hniezdenie bolo dokázané alebo pravdepodobné v 96,70 % mapovacích kvadrátov. Podľa Medzinárodnej únie na ochranu prírody a prírodných zdrojov sýkorka belasá patrí medzi najmenej ohrozené druhy, celková populácia stúpa následkom zväčšovania areálu rozšírenia. Populácia v Európe v rokoch 1980 – 2013 mierne stúpla.
Opis
Sýkorka belasá meria 11 – 11,5 cm a váži 10 – 12 g. Samec má belasý vrch hlavy, modrý pásik cez oko a okolo hrdla. Medzi belasým vrchom hlavy a modrým pásikom cez oko je biely pás, líca sú tiež biele. Od modrého pása okolo krku vybieha čiernomodrý klin ku spodku zobáka. Chrbát je žltozelený s nádychom do modra a smerom ku chvostu s nádychom do žlta. Na krídle majú žltobiely priečny pás. Brucho a hruď sú svetložlté. Letky a chvostové perá sú tmavohnedé so sivým nádychom, okraje letiek majú svietivo belasý nádych. Samica je podobná, len menej žiarivo belasá. Mláďatá majú hnedozelený vrchy hlavy, celkovo sú so žltým nádychom. Zobák a nohy sú tmavosivé.
Výskyt a stav na Slovensku
Sýkorka belasá je rozšírená na celom území Slovenska od nížin do 1 500 m n. m.. Nesťahuje sa, v nižších polochách (do 300 m n. m.) sú dospelé vtáky celý rok v hniezdnom teritóriu, vo vyšších polohách robia menšie potulky za potravou.
Odhadovaný počet hniezdiacich párov je 700 000 – 1 400 000, zimujúcich jedincov 1 500 000 – 3 000 000. Veľkosť populácie i územie, na ktorom sa vyskytuje sú stabilné, maximálna zmena do 20 %. Ekosozologický status v roku 1995, 1998 a 2001 žiadny. V roku 2014 LC – menej dotknutý. Európsky ochranársky status SPEC4 – druhy, ktorých globálne populácie sú koncentrované v Európe a majú tam vhodný ochranársky status. Stupeň ohrozenia S – vyhovujúci ochranársky status.
Biotop
Sýkorka belasá obľubuje listnaté lesy od lužných lesov po horské bukové lesy 1200 – 1 400 m n. m.. V lužných lesoch riek Dunaj a Morava dosahuje maximálnu hustotu 7 párov/10 ha, v horských zmiešaných lesoch len 2,3 páru/10 ha.
Hniezdenie
Sýkorka belasá hniezdi v dutinách stromov 2-krát do roka. Do hniezda z machu znáša samička 10 - 12 bielych vajíčok s červenohnedými škvrnami, na ktorých sedí sama 13 - 15 dní. Výchova na hniezde trvá 17 - 18 dní.
Potrava
Živí sa hmyzom, bobuľami a semenami.
Ochrana
Sýkorka belasá je zákonom chránená, spoločenská hodnota je 300 € (Vyhláška MŽP č. 170/2021). Druh je zaradený do Bernského dohovoru (Príloha II).
Tento druh môže mať každoročné výkyvy ovplyvnené užívnosťou biotopu, úspešnosťou hniezdenia, úmrtnosťou v zime a tiež aj vplyvom sýkorky veľkej. Na Slovensku nie je ohrozená. V mestách a obciach, kde je málo bútľavých stromov, je možné zvýšiť jej populácie vyvesovaním vhodných búdok. Dôležitým faktorom v ochrane všetkých lesných druhov vtákov sú správne spôsoby obhospodarovania lesov, nerúbať v hniezdnej dobe a nie veľkoplošným holorubným spôsobom.
Zdroj: https://sk.wikipedia.org/wiki/S%C3%BDkorka_belas%C3%A1
HU/
Kék cinege, sokszor becézően kékcinke (Cyanistes caeruleus) a verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a cinegefélék (Paridae) családjába tartozó apró termetű, közismert és közkedvelt madárfaj, az európai régió egyetlen sárga-kék cinegefaja.
Rendszerezés
Egyes rendszerezők a Parus nembe sorolják Parus caeruleus néven.
Előfordulása
A kék cinege alapvetően európai madárfaj. Gyakorlatilag az egész kontinens területén találkozhatunk vele, de Észak-Afrika mediterrán területein és a Közel-Kelet kevésbé száraz vidékein is megél. Egyedül a különösen hideg övezeteket kerüli, de az ember közelségéhez jól alkalmazkodott.
Alfajai
- Parus caeruleus caeruleus (Linnaeus, 1758) – Európa nagy része az Urál északi részéig, Szicília, Észak-Törökország
- Parus caeruleus obscurus (Pražák, 1894) – Egyesült Királyság, Írország és a Csatorna-szigetek
- Parus caeruleus ogilastrae (Hartert, 1905) – Portugália, Spanyolország déli része, Korzika és Szardínia
- Parus caeruleus balearicus (von Jordans, 1913) – Mallorca, Baleár-szigetek
- Parus caeruleus calamensis (Parrot, 1908) – Görögország déli része, a Kükládok, Kréta és Rodosz
- Parus caeruleus orientalis (Zarudny & Loudon, 1905) – Oroszország európai felének déli része
- Parus caeruleus satunini ( Zarudny, 1908) – Krím, a Kaukázus vidéke, Törökország keleti része és Északnyugat-Irán
- Parus caeruleus raddei (Zarudny, 1908) – Irán északi része
Megjelenése
A színpompás kis madár nevét kék fejtetőjéről és kékes szárny- és farokvégéről kapta. Csőre, torka, valamint fehér arcfoltjait közrefogó szem- és nyakszalagja fekete, hasa sárga, háta és szárnyai zöldes színűek. A számos alfaj közül az Észak-Afrikában és Kanári-szigeteken élők élénkebb színűek, de hátuk és fejtetejük sötétebb, míg a perzsa alfaj fakóbb színezetű. Az európai alfajoknál megfigyelhető fehér szárnyfoltok sokszor hiányozhatnak.
A nemek egyformák. A kék cinege átlagos testtömege 9-13 gramm, hossza 11-12 centiméter, szárnyfesztávolsága 17-20 centiméter körül mozog.
Életmódja
A faj igen hasznos kis rovarpusztító, kedvelt táplálékát lepke, hernyók, pókok, poloskalárvák, lószúnyogok, bársonylegyek képezik. Állandó madár, telente kényszerűségből magvakat fogyaszt; ilyenkor rendszeresen felkeresi a madáretetőket, akár más madárfajok társaságában is. Szűkös kínálat esetén kóborolhat is.
Énekhangja vidám trilla, egyébként sokféle hangadása közül a legismertebb a „tszí-tszí-tszí-tszit”. Z
Szaporodása
A kék cinege szaporodása különféle természetes és mesterséges erdőkhöz kötődik, mivel fészkét faodvakban rendezi be. Gyakori vendég a kihelyezett fészekodvakban. Az elfoglalt odvakban gyökerekből és fűszálakból építi fel fiókái jövendő lakhelyét, amit mohával és szőrszálakkal puhán kibélel. Évente kétszer költ. A költés ideje április–július között van.
Egy fészekalj kb. 12 tojásból áll, amelyeken a szülők felváltva kotlanak két hétig. A kikelő csupasz és vak fiókák fészeklakók, de alig 18-22 napon belül kitollasodnak és kirepülnek. Addig gondos szüleik különféle ízeltlábúakkal, különös szeretettel lárvákkal táplálják őket.
Kárpát-medencei előfordulása
Gyakorinak mondható. A magyarországi állomány az Északi-középhegységben, a Bakonyban, a Mecsekben és a Dél-Dunántúlon a legsűrűbb, és az Alföld délkeleti részén a legritkásabb. Becslések szerint Magyarországon 170 000 – 270 000 fészkelő pár élhet.
Védettsége
Az emberi közelséghez alkalmazkodott faj a Természetvédelmi Világszövetség szerint nemzetközi léptékben is jó kilátású, SPEC értékelése 4-es (jó kilátású, zömmel európai faj). Magyarországon ennek ellenére védettséget élvez, természetvédelmi értéke 25 000 forint.
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9k_cinege
