Ceres a Fő téren végződő viszontagságos útját cirka 900 kilométerrel kezdte, mármint amíg a németországi Potsdamból Szarvasra érkezett…
A XIX. századi Szarvas lakossága ivóvízét elsősorban ásott kutakból és az akkor még a város mellett folyó Hármas-Körösből biztosította. A Körös vízét inni már akkor sem volt életbiztosítás, főleg azután, hogy 1888-ban a csergettyűi átvágással a folyó holtággá vált és az ásott kutak összegyűjtött talajvize sem volt a legegészségesebb megoldás. Ezért az 1880-as évek végén a település úgy dönt, hogy ártézi kutat furat és ezzel oldja meg ezt a problémát.
A munkára Zsigmondy Bélát, gépészmérnököt, hídépítőt és országos hírű kútfúrót kérik fel.