Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc leverése után a betyárvilág megerősödött, sok betyár rótta a vidéket. A forrás neve Pap Miska, az utolsó gödöllői betyár emlékét őrzi, a kút abban az időben még valószínűleg gémeskút lehetett. Pap Miska, kihasználva a kassai országút forgalmát és az itató, illetve pihenőhelyként szolgáló kutat, gyakran hajtotta végre itt a rablásait. A gazdagoktól ellopott zsákmányait megosztotta a szegényekkel, kivívva azok támogatását és együttérzését: a legenda szerint a kút gémjének állásával jelezték a betyároknak, ha pandúr jár a környéken, míg a szegények a tanyájuk falára kiakasztott élelemmel teli tarisznyával jelezték, hogy jóban akarnak lenni a betyárral. Mindeközben, Gödöllőtől délre, Rab Jancsi, északra pedig Huszti Jóska tette nehezebbé az utazók sorsát.
A 19. század végére, a közbiztonság megerősödésével a betyárvilág is megszűnt, de a forrás neve máig őrzi az egykori szegénylegények emlékét.