Pečiatka neslúži na výmenú je súčasťou kešky!!! - A pecsét a láda része nem cserélheto!!!
SK/
Kačica divá alebo kačica veľká (lat. Anas platyrhynchos) je druh z rodu Anas (kačica) z čeľade kačicovité (Anatidae)
Dobre pláva, lieta a potápa sa.
Je čiastočne sťahovavá (časť zostane tu a časť odlieta). Samec je farebne odlišný od samice. Mláďatá sú nekrmivé (po vilahnutí - sami vyhľadávajú potravu). Má drobné zúbky na okraji zobáka. Potrava: drobné rastliny a živočíchy.
Kačica domáca
Do druhu kačica divá sa väčšinou zaraďuje (ako forma alebo staršie poddruh) aj kačica domáca (Anas platyrhynchos forma domestica [alebo forma domesticus] alebo Anas platyrhynchos domesticus), ktorá sa ale občas (najmä staršie) zaraďuje ako samostatný druh (Anas domesticus alebo Anas domestica). Nie všetky domestikované (teda domáce) kačice však spadajú pod druh Anas platyrhynchos (resp. staršie: tvoria druh Anas domesticus), pretože niektoré spadajú pod druh pižmovka lesklá (Cairina moschata). Nasledujúci text sa kačicou domácou nezaoberá.
Výskyt
Kačica divá je najčastejšie a najďalej rozšírený druh kačice. Vyskytuje sa na celej severnej pologuli, od Európy cez Áziu až do Severnej Ameriky. Na Novom Zélande je dovezená a skrížená s domácou Anas superciliosa. V mnohých mestách sveta sa vyskytujú kačice divé, ktoré sú skrížené s kačicou domácou a vyznačujú sa odlišným sfarbením. Je to najbežnejšia kačica Európy a hniezdi aj nad 2 000 m n. m..
Množstvo a ochrana
Podľa Medzinárodnej únie na ochranu prírody a prírodných zdrojov kačica divá patrí medzi najmenej ohrozené druhy, celková populácia má stúpajúci trend, populácia v Európe je stabilná, v severnej Amerike za posledných 40 rokov výrazne zrástli stavy a to o 99,3%. V roku 2015 boli hodnoty početnosti o 51% nad hodnotou dlhodobého priemeru (roky 1955 – 2014).
Opis
Kačica divá váži 850 až 1400 gramov. Jej dĺžka je približne 58 cm (51 – 62 cm) a jej rozpätie krídel až 81 – 98 cm a dokáže letieť maximálnou rýchlosťou 110 km za hodinu.
Operenie samčeka (káčer) je sivé, s hnedou hruďou, hnedastým chrbtom a čiernou časťou nad a pod chvostom. Hlava je kovovo zelená a pod tým s bielym pruhom na krku, zobák je zelenožltý. Na zadnom okraji krídel sa nachádza kovovo modrý bielo lemovaný pás. Konce chvosta sú kučeravé. V časovom období medzi júlom a augustom je operenie samčeka zameniteľne podobné sfarbeniu samičky. Sfarbenie zobáka (naďalej značne žltý zobák samčeka a v protiklade tmavo sivý až hnedý zobák samičky), ligotavejšie "zrkadlo" na krídle, tmavší vrch hlavy a hnedšia hruď poskytujú dobré rozpoznávacie znaky.
Hlas
Samec sa v čase rozmnožovania ozýva vysokým pískavým "jip-jip" a tichým nosovým zvukom "rääb-räb-räb-räb" pripomínajúcim žaby. Samica hlasno kváka "wäk-wäk-wäk".
Výskyt a stav na Slovensku
Na Slovensku je jeden z najrozšírenejších hniezdičov a zimujúcich druhov. Najvyššie položené hniezdiská boli zistené na Nižnom Temnosmrečinskom plese 1 677 m n. m. a Veľkom Roháčskom plese 1 562 m n. m..
Odhadovaný počet hniezdiacich párov v rokoch 1980 – 1999 bol 12000 – 20000, zimujúcich jedincov 60000 – 120000. Veľkosť populácie i územie na ktorom sa vyskytovala boli stabilné, maximálna zmena do 20%. Ekosozologický status v roku 1995 žiadny. V roku 1998 žiadny. V roku 2001 žiadny. Európsky ochranársky status nezaradený SPEC. Stupeň ohrozenia S - vyhovujúci ochranársky status.
Odhadovaný počet hniezdiacich párov v rokoch 2008 – 2012 bol 13000 – 20000 párov, zimujúcich jedincov 80000 – 110000. Krátkodobý trend za posledných 12 rokov (2000 – 2012) aj dlhodobý trend od roku 1980 (1980 – 2012) boli stabilné. Veľkosť územia na ktorom hniezdila za posledných 12 rokov ako aj z pohľadu dlhodobého trendu bola stabilná. Krátkodobý trend zimujúcej populácie za posledných 12 rokov (2000 – 2012) bol stabilný, dlhodobý trend bol klesajúci. V roku 2014 LC - menej dotknutý.
Odhadovaný počet hniezdiacich párov v rokoch 2013 – 2018 bol 15000 – 22000 párov, zimujúcich jedincov 90000 – 130000. Krátkodobý trend za posledných 12 rokov (2007 – 2018) aj dlhodobý trend od roku 1980 (1980 – 2018) boli stúpajúce. Veľkosť územia na ktorom hniezdila za posledných 12 rokov ako aj z pohľadu dlhodobého trendu bola stabilná. Krátkodobý trend zimujúcej populácie za posledných 12 rokov (2007 – 2018) bol stabilný, dlhodobý trend bol klesajúci.
Biotop
Kačica divá hniezdi na dobre zarastených brehoch a ostrovoch tečúcich či stojatých vôd a močiarov. Počas migrácie uprednostňujú veľké otvorené vodné plochy. V najväčších množstvách zimujú na veľkých vodných tokoch a rozsiahlych nezamrznutých vodných plochách.
Rozmnožovanie
Obdobie párenia je na jar. Párenie prebieha podľa komplikovaného rituálu. Kačice divé si stavajú hniezdo z rastlín na brežnom násype. Samičky sedia na vajciach raz do roka. Na 7 až 11 (výnimočne aj 20) vajciach sedí 25 až 28 dní.Tri dni pred vyliahnutím začína kačiatko pípať. S vaječným zubom (špicatý zub na konci zobáka) spraví dieru do vápennej škrupiny a keď sa dostane von, zostane vyčerpané ležať. Kačice sa liahnu už veľmi dobre vyvinuté, po krátkom čase opúšťajú hniezdo a vedia od začiatku plávať. V prvých hodinách života bežia za tým, koho vidia ako prvého. To je najčastejšie matka. Táto forma interakcie učenia a vrodeného správania je u druhov so starostlivosťou o mláďatá rozhodujúcou súčasťou rozmnožovacieho cyklu. Odlišuje sa predovšetkým dvoma zvláštnosťami od iných druhov učenia: po prvé – je nevratné a po druhé – učenie je obmedzené na citlivú fázu (kritickú periódu). Po ôsmich týždňoch vedia kačice lietať. Kačica dáva pozor na mláďatá 50 až 60 dní.
Potrava
Potrava kačice divej pozostáva prevažne z rastlinných látok. Má rada semená, plody, zelené vodné a pobrežné rastliny. K potravinovému spektru patrí ale aj hmyz, mäkkýše, larvy, malé raky, žubrienky, ikry, žaby, červíky, a dokonca myši. Na jeseň žerie aj žalude a iné orechy. Na kŕmnych miestach žerú príležitostne aj chlieb a kuchynský odpad. Pri hľadaní potravy a v nebezpečenstve sa kačice ponárajú. Chvost pritom vyčnieva z vody. Zobákom odhrýzajú časti rastlín a vytláčajú vodu, ktorú tiež prijali, cez rohovité vrúbky po krajoch zobáka. Takto upravený zobák je výborným orgánom pri preceďovaní vody s potravou. Potrava sa tu zachytáva.
Ochrana
Je zákonom chránená, spoločenská hodnota je 500 € (Vyhláška MŽP č. 170/2021).
HU/
A tőkés réce vagy vadkacsa (Anas platyrhynchos) a madarak osztályának lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe és a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása
Egész Európában, Ázsia és Észak-Amerika jelentős részén elterjedt, a Kárpát-medencében a leggyakoribb récefaj. A házi kacsa őse.
Kóborló egyedei sokfelé eljutnak, így Afrikába, Közép- és Dél-Amerikába is. Az ember is segítette elterjedési területe megnövelését, mivel betelepítette az Egyesült Államok keleti részébe, a Bermuda-szigetekre, Ausztrália, Új-Zéland és Új-Kaledónia területére is. Onnan a faj sokfelé eljutott kóborlásai során, így a Csendes-óceán sok szigetén észlelték már. Ezen felül betelepítették a Francia déli területek több szigetére, így a Kerguelen-szigetekre, továbbá a Falkland-szigetekre és a Macquarie-szigetre is.
Alfajai
Jelenleg csak két alfaja van, mert a korábban alfajaiként kezelt madarakat mára önálló fajként kezeli a kutatók többsége. Korábban a tőkés réce alfajainak tartották a következő fajokat:
- kormos réce (Anas rubripes)
- floridai réce (Anas fulvigula)
- mexikói réce (Anas diazi)
- Mariana-szigeteki réce (Anas oustaleti)
- laysani réce (Anas laysanensis)
- hawaii réce (Anas wyvilliana)
Nem minden rendszer fogadja el az összes alfajt önálló fajnak – a Csendes-óceán szigetein élő fajokat többnyire igen, de az észak-amerikai kontinensen élők közül nem mindegyiket. A kormos récét a legtöbben elfogadják önálló fajnak, de a másik két amerikai változatot sokan továbbra is a tőkés réce alfajainak tekintik.
Ha az összes, fentebb felsorolt alfajt önálló fajoknak tekintjük, úgy a tőkés récének az alábbi két alfaja maradt:
- közönséges tőkés réce (Anas platyrhynchos platyrhynchos) - ez az alfaj él a tőkés réce csaknem teljes elterjedési területén,
- grönlandi tőkés réce (Anas platyrhynchos conboschas) - kizárólag Grönland déli részén fordul elő.
További külön alfajnak szokták tekinteni a tőkés réce háziasított leszármazottját, a házi kacsát. Ez utóbbi minden probléma nélkül keresztezhető a tőkés récével. A városok tavain élő tőkés récék között sokszor feltűnnek háziasított récékkel keresztezett egyedek is.
Megjelenése
Testhossza 50–65 centiméter, szárnyfesztávolsága 81–98 centiméter, testtömege 750–1450 gramm. A tojó mintegy negyedével kisebb és könnyebb, mint a hím.
A gácsér csőre zöldessárga, feje fémesen csillogó zöld, nyakán fehér gallér van, melle gesztenyebarna, oldala és hasa világosszürke. Testének felső része, a nyak tövétől a hát közepéig, valamint a szárnyai külső felülete barnásszürke, a hát közepétől kezdődően kékesfekete, egészen a farokig, melynek oldalsó szegélyét a fehér színű kormánytollak alkotják. A farok közepén 3-4 szál fekete, visszahajló, ún. gácsértollat visel. Szárnyai belső oldalai sárgásfehérek.
A fent leírtak csak a hím násztollazatára vonatkoznak, amelyet nagyjából szeptembertől májusig visel. Nyár elején az állat leveti díszes tollait, és a tojóéhoz hasonló, szerény ruhát ölt. Szárnya és farktollai nagyjából megtartják eredeti színüket, a test többi része azonban szürkésbarna, enyhén rőt alapszínt ölt, amelyet kisebb-nagyobb foltok díszítenek. Fehér gallérjuk eltűnik, viszont a fejen megjelenik a tojóéhoz hasonló szemcsík és a fekete fejtető. Avatatlan szemlélő ilyenkor összetévesztheti őket a tojókkal, pedig az itt-ott kiütköző szürke, hasi tollaik, fekete farkuk, feltűnő, fehér farokszegélyük, a nyak és a test színétől (a nászruházathoz hasonlóan) jól láthatóan elkülönülő mellszínezet, de főleg a színét nem változtató, zöldessárga csőr azonnal elárulja őket. A tőkés récék nyár elején kezdenek vedleni, ez az időszak körülbelül júniustól augusztusig tart. Ekkor kezdődik meg a lohosodásuk, ami azt jelenti, hogy az összes evezőtollukat egyszerre cserélik le. Ilyenkor egy hónapra átmenetileg röpképtelenné válnak, míg ki nem fejlődnek új tollaik.
A tojó kültakarója tipikus rejtőszínezet, amely azt a célt szolgálja, hogy a fészkén ülő madarat elrejtse ellenségei szeme elől. Egész teste barna alapszínű, amelyet kisebb-nagyobb méretű, szabálytalan alakú fekete pöttyök és foltok tarkítanak. Az apró pöttyök elhelyezkedése a fejen a legsűrűbb, a mellen nagyobbak és ritkásabbak lesznek, majd a test hátsó része felé egyre nagyobb foltokká növekednek, ami főleg a szárnyat nyugalmi helyzetben betakaró, nagy tollakon figyelhető meg. Feje tetején egy, a nyak közepéig lehúzódó fekete sáv, valamint egy szem környéki, szintén fekete, vékony sáv, az ún. szemcsík is található. Csőre sárgásbarna, kisebb-nagyobb lilásfekete foltokkal. Kormánytollai a tojónak is világosak, de kevésbé feltűnőek, mint a gácséron. Szárnya a híméhez hasonlóan kívül barnásszürke, belül sárgásfehér, és mindkét nem szárnyának külső részén, középtájon, fémesen csillogó, kék színű szárnytükör van, melyet két oldalát fehér vonal szegélyezi. Úszóhártyás lábuk egyformán narancssárga.
A kiskacsák alapszíne zöldessárga, hátuk, fejük teteje fekete, anyjukhoz hasonlóan szemcsíkot viselnek, csőrük és lábuk lilásfekete. Ez a színezet remekül elrejti őket a parti iszapos talajon, nádasban, vízinövények kusza, árnyékos sűrűjében. Pehelytollazatukat körülbelül két hétig tartják meg, majd lassan elkezdi őket kiverni a toll, először az oldalukon, a szárny alatt, majd a hasukon, utána a hátukon, farkukon, fejükön. Legvégül fejlődik ki a toll a szárnyaikon. Fiatalkori ruhájuk anyjukénak szinte tökéletes mása. A tojóké ezután már nem is változik túl sokat, csak lábuk és csőrük válik a felnőtt tojókéhoz hasonló színűvé, a gácséroké azonban szép lassan fakulásnak indul: sötétedni kezd a hátuk, farkuk, mellük, szürkülni oldaluk és hasuk, fejükön megjelennek az első zöld tollak, majd nyár végére, ősz elejére lezajlik a teljes vedlésük, és felöltik első násztollazatukat, amely ekkor a legszínpompásabb (az idősebb gácsérok tollazata ugyanis évről évre jobban elveszti fényét).
Életmódja
Tápláléka változatos, főleg magvakat, növényi részeket, gerincteleneket, apró halakat és ebihalakat fogyaszt. Az állomány egy része áttelel, másik része vonuló. Vadászható vízivad. A legidősebb ismert tőkés réce 29 évet élt.
Szaporodása
Az ivarérettséget egyéves korban éri el. Fészkelőhelyben nem válogatós, földre rakja növényi részekből és pehelytollakból készített fészkét. Sokszor már március elején elkezdi rakni 9-14 tojásból álló fészekalját, melyen 22-28 napig kotlik. A tojások zöldes színűek.