Karcsi, a belvárosi nyúl
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy nyolc éves kislány a belvárosi Ferenczy István utcában, nevezzük Friderikának.
Friderika nem volt különösen érdekes, vagy okos lányka: akaratosságával tűnt ki osztálytársai közül. Ahogy közeledett a tavasz, már minden nap csak a Húsvétra bírt gondolni, és legfőképp az ajándékokra. Egy áprilisi reggelen anyukájával sétálva elmentek egy kirakat előtt, amiben kis plüssnyulakkal dekorálták ki az élelmiszeres kosarakat. Friderika hisztibe fogott, hogy márpedig neki akkor is egy ilyen aranyos nyúl kell, amit szeretni fog és persze sokat simogatni.
Anyukája csitítani próbálta, de Friderika nem nyugodott meg addig, amíg ki nem zsarolta szüleiből az ígéretet, hogy Húsvétra kap egy nyulat.
Biztos, ami biztos, anyukáék beszereztek egy hosszú szőke sörényű pónifigurát is.
A várva várt nap reggelén Friderika az előszobában egy fűvel kibélelt dobozt talált, benne lapult egy kis szürke nyulacska, piros masnival a nyakában. Ijedt szemekkel bámult a világra, és azonnal kapálózni kezdett kis karmos lábaival, amikor Friderika örömujjongások közepette kirántotta a dobozból és magához ölelte. A nyuszi rémületében a kislány kézfejét is megkarmolta, aki hirtelen visszadobta őt a dobozba. Néhány mogorva szó után többet nem is nézett a kis jövevényre Friderika. Szülei próbálták vigasztalni, győzködni, aztán szembesíteni azzal, hogy ő kérte, de a lány hajthatatlan volt: “Hisz én nem is szeretem a kisállatokat! Meg is karmolt!” – és ezzel el is intézte a dolgot, egész nap a póniját fésülgette.
A kisnyúl sorsa megpecsételődött. Néhány nap telefonálgatás után anyukáék feladták az elhelyezési projektet, egy este apuka a dobozzal együtt elsétált a közeli Károlyi-kertbe, és közvetlenül a zárás előtt, miután az őr már körbejárt, az egyik zöldellő fa alá rejtette a dobozt. “Hátha valaki megsajnálja” – gondolta, aztán nagy békességben hazament.
Másnap a reggeli ügyeletes vette észre a dobozban kuksoló nyuszit, furcsa volt, hogy ki sem ugrott, pedig a perem nagyon alacsony volt. Talán érezte, hogy biztonságosabb odabent. Józsi a hóna alá vette a jövevény kartonlakását, és bevitte magával a park sarkában álló házikóba, ahol az illemhelyiségek, és az őrök székhelye volt. A friss tavaszi fűből hozott be néhány marékkal, és a nyuszi orra alá dugta.
A kert gondnoknője délelőtt 10 felé érkezett meg, és első látásra beleszeretett az állatkába.
– Egy fa alatt hagyták az este, ott találtam meg ma reggel. Micsoda emberek!
– Jól van, Józsikám, ha már idehozták, akkor itt is marad! Legyen a neve Karcsi. Mellettetek egyébként is elkel egy házőrző! – nevette el magát.
Marika még aznap megtervezte Karcsi lakhelyét. A bódé oldalában drótoztak össze néhány kerítésdarabot, amelyek már régóta nem voltak használatban, ebből lett az ól. Az építmény tetejére a külvárosi építőanyag-áruházból műanyag tetőt hozott, és útközben szalmát is szerzett, hogy kényelmes legyen a hideg betonon a nyuszinak.
Karcsi hamar belakta új helyét, ahol minden nap gyerekek tucatjai bámulták meg, és tolakodtak mosolyogva a ketrece közelébe. Hamar elfelejtette azt a kislányt, aki nem akarta őt, és nagyon hamar elkezdett kilókat is felszedni magára.
Boldogan él ma is, egy dolog bántja csak mostanában… ahogy közeledik a Karácsony, egyre több anyukát és apukát lát hazafelé sétálni egy-egy friss zöld illatos fával. A szemükben ugyanazt látja, mint Friderika szüleinek szemében, és ez elszomorítja.
Valami olyasmit érez, hogy mindenkiben van legbelül egy kisgyerek, aki folyton valamiféle vágyakat kerget, hogy az ünnep illúziója lengje be az év egy-egy napját. Karcsinak sehogy sem fér ez a fejébe, hiszen, mióta a Károlyi-kertben lakik, minden nap ünnep, mert Marika minden reggel betuszkol a rácson egy jókora ízletes répát!
—
Az „igazi” Károlyi-kerti Karcsi 2009-ben került a Károlyi-kertbe, azóta gondozták, etették, több oltást is kapott, csodaszép nagynyúl lett, kb. 6 kg.
Annyira megszerették a környékbeliek, hogy emlékére elhelyeztek egy nyúl szobrot, pontosan a játszótér mellett.
https://blog.paltamas.com/
Karcsi végül mintegy hét évig élvezte a Károlyi-kerti hasziendát, mielőtt örök álomra hajtotta volna a fejét: Fekete Géza Dezső 2016-ban átadott szobra és Turbuly Lilla A Károlyi-kert nyuszija című mesekönyve a biztosíték arra, hogy Karcsi emléke nem merült feledésbe halála után sem. Azóta másik kis nyuszi is költözözz Karcsi helyére, de csak a meleg hónapokban, az ő neve Tapi.
Szemfülesen kell körülnézni, hátha meglátjuk, de akár mókust is láthatunk itt.
A kertet határoló Károlyi-kastélyban berendezett Petőfi Irodalmi Múzeumot (PIM) is érdemes meglátogatni, no meg kávézóját, ha egy nyugodt, békebeli sütizés is belefér a napunkba (vasárnap zárva!).
A loghoz szükséges feltölteni egy képet:
1. A fotón szerepeljen Karcsi, a nyúllal.
2. A fotón legyen rajta még egy másik nyuszi is, aki meglátogatja Karcsit. Lehet bármilyen, plüssnyúl, csokinyúl, ékszer nyuszi, rajzolt nyulacska, csak felismerhető legyen, hogy nyúl!
+1 Nem kötelező, de lehet: A fotón szereplehetsz te is, a nick neved, vagy valami kedvenc tárgyad.
A 2-NYUSZIS FOTÓ NÉLKÜLI LOGOKAT TÖRLÖM.
Nyitvatartás / Opening hours: ld.a fotón, mert évszakonként változik.
See picture below, according to the season ( maybe changed).
(Thanks for this picture for Kobalta.)
English:
Karcsi the rabbit in the city centre
Once upon a time, there lived an eight-year-old girl in the downtown Ferenczy István Street, let's call her Friderika.
Friderika wasn't a particularly interesting or clever girl: she stood out from her classmates because of her willfulness. As spring approached, all she could think about every day was Easter and, above all, presents. One morning in April, she and her mother were walking past a shop window decorated with little bunny rabbits in food baskets. Friderika was hysterical that she wanted a cute bunny rabbit that she would love and of course cuddle a lot.
Her mum tried to calm her down, but Friderika wouldn't calm down until she managed to blackmail her parents into promising her a rabbit for Easter.
To be safe, her mum and dad also bought a pony puppet with a long blonde hair.
On the morning of the long-awaited day, Friderika foundva box and with a red bow around its neck sat the rabbit. He stared at the world with frightened eyes and immediately started scratching his clawed little legs when Friderika, with a shriek of delight, pulled him out of the box and hugged him. In his fright, the bunny scratched the back of the little girl's hand, who suddenly threw him back into the box. After a few scowls, Friderika never looked at the little new guest again. Her parents tried to console her, persuade her, and then confront her for asking, but she was insistent: 'I don't even like pets! He scratched me!" - and that settled it, she spent the day combing her pony.
The rabbit's future was sealed. After a few days of phone calls, the mum and dad gave up on the shelter project, and one evening, Dad walked with the box to the nearby Károlyi-kert ("Charles Gardens") and, just before closing time, after the guard had gone round, hid the box under a green tree. " Maybe someone will take pity on him," he thought, and went home in peace.
The next day the morning staff noticed the bunny in the box, it was strange that it didn't jump out, even though the rim was very low. Maybe he felt it was safer in there. Józsi took the newcomer's cardboard box under his arm and took it with him to the cottage in the corner of the park, where the toilets and the guards were based. He brought in a few handfuls of the fresh spring grass and put them under the bunny's nose.
The garden's lady caretaker arrived around 10am and fell in love with the animal at first sight.
- She was left under a tree last night, and that's where I found her this morning. Such people!
- All right, Józsika, if they brought him here, he'll stay here! Let's call him Karcsi. You need a guardian around here anyway! - he laughed.
Marika planned Karcsi's place of residence that day. They wired together some pieces of fence that had been out of use for a long time in the side of the hut, and this became the shed. For the roof of the structure, she brought a plastic roof from a bricks store in the suburbs, and on the way she also picked up some hay to make the bunny comfortable on the cold concrete.
Karcsi quickly occupied his new space, where dozens of children peered at him every day and smilingly crowded near his cage. He soon forgot about the little girl who didn't want him, and very quickly started to put on the weight.
He lived happily here for a long time, only one thing bothered him sometimes... as Christmas approaches, he sees more and more mums and dads walking home with a fresh green scented tree.
In their eyes he sees the same thing as in Friderika's parents' eyes, and it makes him sad.
He feels something like there is a little child inside everyone, always chasing some kind of desire, so that the illusion of a celebration can fill a day of the year. Karcsi can't get it into his head, because since he has been living in the Károlyi-garden, every day is a holiday, because every morning Marika puts a big, delicious carrot in the grate!
-
The "real" Karcsi from the Károlyi-kert came there in 2009, since then he has been cared for, fed, vaccinated several times a year, and has become a beautiful big rabbit, weighing about 6 kg.
He has been so loved by the people of the neighbourhood that a statue of him has been placed next to the playground.
Karcsi finally enjoyed the Károlyi Garden's hacienda for about seven years before he passed away: the statue of Fekete Géza Dezső , presented in 2016, and Lilla Turbuly's storybook The Bunny of the Károlyi Garden ensure that Karcsi's memory will not be forgotten even after his death. Since then, another little bunny has taken Karcsi's place, but only during the warm months, his name is Tapi.
We have to keep a sharp eye out to see if we can spot him, or even a squirrel.
The Petőfi Literary Museum (PIM) in Károlyi Castle, which borders the garden, is also worth a visit, as well as its café (usually on Sunday closed) if a quiet, peaceful cake can be a part of your day.
How to log: You need to upload a picture:
1. Take a photo with Karcsi rabbit
2. The photo should also include another bunny visiting Karcsi (can be any bunny, plush bunny, chocolate bunny, jewellery bunny, drawn bunny, just make sure it is recognisable!)
+1 Not compulsory, but if you can: be you too on thevpicture or, something with your nickname or your favorite something.
LOGS WITHOUT PHOTO WITH 2 BUNNIES WILL BE DELETED.
Please leave the following text at the bottom of the page, so cache finders understand the Virtual Rewards 4.0 project.
Virtual Rewards 4.0 - 2024-2025
This Virtual Cache is part of a limited release of Virtuals created between January 17, 2024 and January 17, 2025. Only 4,000 cache owners were given the opportunity to hide a Virtual Cache. Learn more about Virtual Rewards 4.0 on the Geocaching Blog.