Szent Anna (Csalamádé) temető

Az esztergomi Szent Anna temető vagy közismert nevén a Csalamádé temető egykor a szegényebb réteg temetője volt, jelenleg közpark a város déli részén, ahol polgári és katonai sírok is találhatók.

Története

A temetőben vízvezeték és ravatalozóhelyiség sohasem volt. 1912-ben a lakosság sürgette a bekerítését, mert a vasútállomásra vezető, sáros, mélyen fekvő útról letérő a szekerek új utat kezdtek kijárni a sírok mellett, ezáltal nemcsak a sírokat tették tönkre, de a szerény fakereszteket is eltördelték az új temetőben. Mátéffy Viktor plébánostól a panaszos újságcikkekre érkezett válasz az volt, hogy a kerítés megépültéig földhányásokkal, árkokkal védik meg a temetőt.

Az 1910-es, 1920-as években a helyi újságok rendszeresen megemlítik, hogy olyan elhanyagolt, „amilyet még a legkisebb faluba sem látni”. Gyakran ökör- és libalegelőnek, vagy futballpályának használták, a sírokra ültetett virágokat pedig kecskék lelegelték. A húszas években a sírokat nem kímélve tehenek, ökrök, borjúk disznók, kecskék legeltetésére használták a "külső" temetőt.

1929-ben 1500 pengőt tettek félre a temető kerítésére, ami minden bizonnyal elkészült, ugyanis 1935-ben már arról cikkezett a helyi sajtó, hogy a temető kapuját feltörték, és kocsival ismét keresztül hajtottak rajta. 1934 decemberében kezdődött meg a fásítás. Az addig elhanyagolt temetőt háromszáz gesztenyefa-csemete ligetszerű elültetésével kívánták rendezni. 1943-ban a város eldöntötte, hogy a Szent Anna temetőt kibővítik. 1945 és 1988 között 132 német katona nyugodt a temetőben, amikoris a Belvárosi temetőbe, onnan 2005-ben a Budaörsi Katonai Temető és Emlékparkba szállították őket.

A temető felszámolására több kísérlet is történt, ezért sok halottat exhumáltak, és a város más temetőibe helyeztek át.