A Római-part a budai vízi élet felkapott központja volt a 19. században, szennyezésmentes, fürdésre alkalmas hely volt. A 20. században Óbuda és a főváros lakosságának egyet jelentett a Dunával és a csónakházakkal, folyamatosan fejlődött, a főváros vízisport-paradicsomává vált. Vállalati, egyesületi és magán csónakházak tucatjait építették fel. A vízisport iránti tömeges érdeklődés a 70-es évek végétől kezdett csökkenni. A Duna máig érvényesülő dinamikája, állandóan változó vízszintje minden természetkedvelő, sportolni vágyó városlakót vonz. A vízminőség romlása miatt a kijelölt fürdőhelyeket 1973-ban megszüntették. A Duna-part a vízi sportok mellett kedvelt kerékpáros és futó hely is. A part déli részén ez a legnehezebb, ugyanis a legtöbb sétáló, motoros és autós leginkább ezt a részét használja (bár utóbbiak ki vannak tiltva, néha megjelennek). Szintén nehezíti a közlekedést a murvás, kavicsos út a part ezen területének néhány helyén. Nagyokat lehet sétálni közvetlenül a part mellett vagy napozni. A partnak ez a része többnyire a lakóparkokról, a zenéről és a gasztronómiai élményekről szól.
Muglikra vigyázni, nyáron elég zsúfolt!