Kérlek vigyél magaddal íróeszközt.
Jelezd ha a ládával bármi probléma van.
A mamutfenyő a grófi park dísze volt a Batthyány-kastély közelében. Fénykorában úgy tartották számon, mint Közép-Európa legmagasabb fáját. Mára kiszáradt torzója dacol az idővel és a viharos szelekkel.
A közel kétszáz éves fát gróf Batthyány István ültette az 1830-as években, a budapesti Tudományegyetem Botanikus Kertjének főkertésze, Schneider József szerint. A tudós botanikus a Kertészeti Szemlében 1930-ban arról írt, hogy mamutfenyő ötven éves múlt, amikor a kastély parkjának átrendezésekor átültetésre került. Új helyén való fejlődésnek indult, az emésztőgödör közelségének minden bőséges tápanyagot onnan. A magassága száz éves korában a 30 métert is meghaladta, törzsének kerülete pedig mellmagasságban elérte a 450 centimétert. Schneider érdekességként említést tesz arról, hogy a fenyőt még a rekordhideg tél sem viselte meg: az 1928-29 évi mínusz 30 °C-os szokatlanul hideg telet nagyon jól áll, az szerencsére semmi feltűnő nyomot nem hagyott rajta. Végül hangot ad annak, a polgárdi mamutfenyőt hazánk természeti emlékei között méltó hely illeti meg.
Hogy mi miatt száradt ki, a helyben élők sem pontosan megmondani. A terület, ahol található, sokáig a szovjet hadsereg páncélosainak állomáshelye/laktanyája volt. A pusztulás legvalószínűbb oka lehet, hogy villámcsapás érte a fát, a törzsén még mindig láthatók az égési nyomok. Másik magyarázat az égési nyomokra: egy magas rangú orosz tiszt gyermekét a közelben darázscsípés érte, ezért bosszúból felgyújtották a faóriást. Míg vannak, akik tudnak, az üzemanyagtartályokból szivárgó tette tönkre, de az is lehet, elvágták a gyökereit a katonák.