A koranyári esték egyik legszebb természeti jelenségére hívunk ezzel az eseménnyel. Gyere el és tudj meg többet arról, hogy hogyan és miért van ez! Sétáljunk egyet a sötét erdő mélyén, miközben megfigyeljük a szentjánosbogarak rajzását és közben a Duna-Ipoly Nemzeti Park munkatársa beszél róluk. Találkozó a HiúzHáznál 20:15 és 20:45 között, utána indulunk a kb 1 órás "túrára".
Szélcsendes, júniusi alkonyon zöldesen világító apró lámpások imbolyognak az erdőszélen. Az árterek nedves erdőit, tisztások széleit és a sűrű aljnövényzetű bozótos területeket kedvelik leginkább. Ahogy növekszik a sötétség, úgy lesznek egyre többen és többen. Megkapó, egészen földöntúli látvány a szentjánosbogarak rajzása. A lárvák közel két évig fejlődtek a talaj repedéseiben, növények között, majd június első napjaiban - a bábstádium után - kikelnek a felnőtt egyedek. A hímek repülve keresik a rájuk bokrokon, fűszálakon nyugodtan váró, ücsörgő, lárva kinézetű röpképtelen nőstényeket. A fényjelek pedig épp ezt a célt szolgálják: a párok egymásra találását.
A jelenség neve biolumineszcencia. Amire szükségük van hozzá az egy szerves vegyület, a luciferin (a latin Lucifer, fényhozó szóból) valamint egy szervetlen, az oxigén és egy szervecske, ahol a folyamat végbemegy. A potroh végén a fénysejtekből álló világítószerv tartalmazza a luciferint, az oxigén pedig a levegőből származik, amit a légcsövecskék szállítanak oda. Nappal a bogár képes gátolni a világítószerv oxigén felvételét, így kikapcsolja lámpását, éjjel pedig ugyanígy képes bekapcsolni azt. Ez egy igen bonyolult szabályozású folyamat, melynek eredeti célja az volt, hogy felhívja a figyelmet a bogár mérgező voltára. Később, az evolúció során viszont a pártalálásban lett jelentősége: a sötét közeledtével ugyanis mindketten felkapcsolják lámpáikat és a hím hatalmas, lefelé néző, fekete gombszemeivel hamar rátalál élete párjára, aki világító potroha emelgetésével csalogatja őt minél közelebb. A párzás után a nőstény lerakja petéit és nem sokkal utána elpusztul. Nem táplálkozik, rövid felnőtt élete csakis az utódgeneráció létrejöttét szolgálja, minden energiáját a párválasztásra és peterakásra fordítja.
(Szöveg: Tarjányi Nikolett; Fotók: Potyó Imre)