A Duna Táti-szigeteinek közel háromszáz hektáros térségét 2020. március 26-án nyilvánították természetvédelmi területté, kérek mindenkit vigyázzon a területre, a növényekre, mindenre.Ez a terület árvízveszélyes, előfordulhat, hogy nem minden időszakban elérhető! Kérlek tájékozódj a vízállásról!

👉 Dunai vízállás jelentés Esztergomnál - Danube water level report near Esztergom 👈

👉 Aktuális vizállás jelentés Esztergomnál - Current water level report near Esztergom 👈

A Táti-szigetcsoport három nagyobb és egy kisebb (változó) szigetből áll. A három nagyobb a Táti-sziget, a Nyáras- és a Körtvélyes-sziget. A változó kis sziget pedig az úgynevezett Csitrisziget. A Nyáros- és a Körtvélyes-szigetet a Sebes-ér választja el egymástól, illetve öleli körül a kis Csitri-szigetet. A szárazföldtől pedig a Kis-Duna választja el valamennyi szigetet. Közigazgatási helyzetét tekintve a négy sziget közül három (Körtvélyes-, a Nyáros- és a Csitri szigetek) Esztergomhoz, a Táti-szigetek pedig Táthoz tartoznak.

A Táti-sziget nyugati csúcsát a parttal a nagy kőgát, a Táti-sziget keleti csúcsát a Nyárassziget nyugati csúcsával pedig a belső kis kőgát teszi átjárhatóvá. Építésük időpontja az 1900 és az 1910-es évek időszakára tehető. A szigetek soha sem voltak lakottak, ám az évezredek alatt számtalan történelmi esemény „szemtanúja” lehetett.

A Duna ezen a szakaszon (is) nem csak jelenleg, hanem a római kor hódításai idején is határfolyó volt, ami az időszámításunk 340-390 között a környékünket illetően a limes határát jelentette. A számtalan római őrtorony közül az egyik a Körtvélyes-szigetnél, (a jelenlegi Rönkház környéke) a másik pedig a Nyáras-sziget csúcsának vonalában, a Kis-Duna partján őrizte Esztergom és környékét a betolakodók ellen.

A „Nyárasd-szigeti” sánc, melyet a Nyáras-sziget keleti csúcsánál építettek fel, az 1595-ös török elleni csatához kapcsolódó emlék, amely a török hajók támadását volt hivatva kivédeni. Mára már csak a korabeli térképeken lelhető fel. Ugyan csak fontos színtere volt a török elleni sikeres küzdelemnek a táti határt övező mocsaras terület, amely az 1685-ös nevezetes Táti csata néven került be a történelembe.

Jelentősebb mezőgazdasági művelésre sem a talaj, sem pedig a környezeti viszonyok nem tették alkalmassá a szigeteket.

Kedvelt célpontja volt a környék vízitúrázóinak és vízi sport kedvelőinek a Táti-szigetek felkeresése, amely nem csak a testedzés lehetőségével, hanem a Kis-Duna, a Csutri és a Sebes-ér mellékágainak csodálatos látványával is megajándékozta folyóvízen idelátogatókat.

A viszonylagos zártság és háborítatlanság kedvezett a természetes növénytakaró fennmaradásának, a védett növények és állatok, különösen a vizes élőhelyeket kedvelő madarak megtelepedésének. Az évszázadok alatt hihetetlen nagyságú és fajgazdagságú madárvilág választotta költő, állandó, átvonuló, vagy pihenő helyül a szigeteket. Hasonlóan értékes élőhelyt biztosítottak a védett és csendes mellékágak, valamint a sűrű, vízparti növényzet a kétéltűeknek, hüllőknek és számos halfajnak. A napsütötte és szélvédett virágos rétek pedig a szitakötő, lepkék és más rovarok számára bizonyultak ideális helynek.