(EN: Scroll down for the English description.)
HU: Két közeli helyszínes multiláda a mártírhalált halt embermentő Bernovits Vilma (1901-1944) emlékére.
Bernovits Vilma története
Kassán született 1901-ben egy gazdag keresztény magyar polgári családban amelyben szabadkőműves édesapja értékrendjében fontosabb szempontok is megelőzték a jólétet. A kassai Orsolya-rendi apácáknál érettségizett, majd Budapesten 1932-ben végezte el a Mary Wardról elnevezett kollégiumot, egy Andrássy úti leánygimnáziumban lett óraadó tanár és csatlakozott a női Szociális Testvérek Társaságához (amelynek alapítója Slachta Margit (az első magyar női országgyűlési képviselő) és Bernovits későbbi vértanútársa Salkaházi Sára is Kassáról származott).
Ez a Társaság 1923-ban alakult az ősi szerzetesi értékeket modern, kötetlenebb, világiasabb formában képviselni és Szent Benedek regulájának szellemét követni, hogy másokért éljenek, segítsenek a gyengéken, az elesetteken. Az akkori, mainál nagyságrendekkel macsóbb világban, a keresztény kurzus idején léptek fel a női jogokért is ami akkoriban nehezebb volt, különösen a mélyen vallásos oldalról. Tagjaik lehettek nyíltan vagy rejtettek, akár családosok is, nem akartak semmivel se feltűnni, öltözetükkel sem így szürke fátyluk után szürke testvéreknek (vagy szociális nővéreknek) is nevezték őket.
A Társaság már 1939-ben nyíltan szembe ment az országban többnyire elfogadott antiszemitizmussal, azt hirdették, hogy a keresztény alapjaik miatt nem fogadhatják el a zsidótörvényt és egyre aktívabb szerepet vállaltak az üldözöttek segítésében. Ezt folytatták 1944-ben is amikor márciusban a németek átlépték a magyar határt majd a zsidóknak kötelezővé tették a sárga csillag viselést és segítségükkel októberben a hatalmat is átvették a nyilasok, a megmaradt zsidónak minősített magyarokra minden korábbinál kegyetlenebb üldöztetés várt és segítésük is egyre veszélyesebb lett (eközben a magyarok elsöprő többsége becsukta a szemét és a száját – akik pedig megszólaltak, azok is gyakran inkább feljelentették a bujkálókat, hogy megszerezhessék a vagyonukat). A „szürke testvérek” a sok menedékkérőt alkalmazottként helyezték el a Társaság zsúfolt otthonaiban, és ellátták őket a szükséges okmányokkal. Bernovits Vilma a kikeresztelkedőket oktatta hittanra, gondoskodott keresztelő papról és keresztszülőkről (aki sokszor saját maga volt) majd amikor az embervadászat fokozódott, már nemcsak hittant oktatott, hanem minden előkészület nélkül keresztelt, és beszerezte a szükséges iratokat, majd később, amikor egyre veszélyesebbé vált a csillagos házakban megfordulni, már nem is keresztelt, hanem minden formalitás nélkül átadta a keresztleveleket és az élelmiszersegélyt, és gyorsan távozott. Pénzt, ellenszolgáltatást nem fogadott el, a kétpengős okmánybélyegek árát sem engedte kifizetni, ami a plébánia pecsétjével felülbélyegezve előre fel volt ragasztva a kitöltetlen keresztlevelekre, házasságlevelekre. Egy alkalommal belefutott a nyilasok razziájába, ekkor villámgyorsan megette a nála lévő okmányt, így úszta meg a kivégzést. Később bejárt a nagy gettóba is, ott is keresztelt, keresztleveleket és ételt osztott (adott esetben saját magától megvonva). Szobájában gyakran adott szállást olyanoknak, akiket a gettóból mentett ki, mondják, hogy ilyenkor mindig ő feküdt a padlóra, átengedte ágyát a vendégeknek. A Társaság néhány tucat emberének – persze nem minden tágabb egyházi és egyéb segítség nélkül – 1944-ben sikerült nagyjából 1000 zsidónak nyilvánított magyar életét megmenteni a meggyilkolt közel félmillióból.
1944. december 26-án (megj.: ekkora már bezárult a túlerőben lévő szovjet csapatok ostromgyűrűje Budapest körül, de a városban a harcok még nem kezdődtek meg, a német egységek, a Gestapo és a nyilasok egy része családjával előtte már elhagyta a várost) a Bokréta utcai otthon vezetője Salkaházi Sára közölte egyik alkalmazottjával, a 18 éves Dömötör Erzsébettel, hogy nem nézi jó szemmel, hogy összeszűrte a levet az egyik ott elszállásolt magyar katonával, ezért áthelyezi egy másik anyaotthonba. Dömötör Erzsébet bosszúból másnap a nyilasközpontban feljelentette a főnöknőt, a nyilasok pedig délutánra el is foglalták és átkutatták a Bokréta utcai otthont megtalálva az iratokat, üvöltözve kihallgatták az ott dolgozókat és lakókat végül pedig hét személyt vittek el: (a városból érkezve a fegyveresek látványától a menekülés helyett az otthonba visszamenő) Salkaházi Sárát és helyettesét Bernovits Vilmát, valamint a bújtatottjaik közül gyanúsnak tartott Fischer Béláné Féderer Leontint, dr. Róna Andornét, dr. Jónás Magdolnát és egy bizonyos Bátorinét és fiát, Bátori Istvánt (a többieket megmentették a hamis papírjaik). Este kilenc óra körül egy nyilas kivégzőosztag lekísérte a csoportot a Duna-partra, a mai Salkaházi Sára rakpartra (az egykori Fővámház, ma Corvinus Egyetem előtt), meztelenre vetkőztették, majd a jeges Dunába lőtték őket. (Sokáig nem lehetett ismerni haláluk körülményeit, csak egy 23 évvel későbbi nyilas perben került elő az ő történetük is, az egyik vádlott úgy emlékezett, hogy egy alacsony, fekete hajú nő (Salkaházi Sára) hátra fordult, letérdelt, belenézett kivégzői szemébe, majd az égre emelte a tekintetét, és keresztet vetett. Bátori István a lövések előtt a vízbe vetette magát és úszva sikerült elmenekülnie.)
Az emlékmű
Bár társairól Slachtáról és Salkaháziról (a Jad Vasem Intézet Világ Igaza díjai után) a rendszerváltás után már itthon is megemlékeztek több formában (boldoggá avatás, díszpolgári cím, templom- intézet, park és rakpartok elnevezése, emléktáblák és szobrok) de Bernovitsról kevésbé, így félő volt, hogy emléke feledésbe merül. A Budapest IX. kerületi Ferencvárosi Önkormányzat végül 2023 végén hirdetett nyílt pályázatot az emlékműre a kerület egyik legnagyobb embermentőjének, “az elnyomó hatalommal az élete árán szembeszálló, mégis méltatlanul keveset emlegetett hős mártírnak” amit a „Stigma – Bernovits Vilma emlékére” című terv nyert el (tervezők: Hartvig Dániel, Kálna Dávid, tipográfia: Zajacz Judit, szöveggondozás, vers: Tóth Réka Ágnes) és 2025. április 16-án, a magyar holokauszt-emléknapon avatták fel. (A stigma jelentése keresztény kultúrkörben szent seb, a krisztusi élet lenyomatai, profán szóhasználatban negatív konnotáció, megbélyegzettség.)
Az egészen egyedi műalkotás a Boráros tér ma már használaton kívüli kikötési pontjába (a partfal tömör vasbeton mellvédjét anno áttörték hozzájuk és a kivágott szakaszokat a folyóba döntötték, alacsony vízállás esetén ma is láthatóak) került, amely maga is a történelem egy darabja. A helyszín, ahol az emlékmű elhelyezkedik, szimbolikus jelentőséggel bír: a Duna, amely egykor elnyelte az áldozatok testét, most a megemlékezés helyszíne lesz. A koncepció különlegessége, hogy a helyet jelző bronzkorlát alatti egytonnás kezeletlen vastömb az idő múlásával folyamatosan korrodálódik mint egy kezeletlen, folyamatosan vérző seb (stigma), és a nemesfém felirat egyre hangsúlyosabbá válik. Ez a természetes folyamat a felejtés és az emlékezés kettősségét jelképezi: míg a rozsda az idő múlását idézi, addig a felirat egyre jobban kiemelkedik, mintha maga az emlékezés szólna egyre hangosabban figyelmeztetve: a múltat nem feledhetjük, mert a jelen és a jövő formálásához szükségünk van az emlékezet erejére. A pályázat kiírói és az alkotók akarata szerint az emlékmű nem csupán Bernovits Vilma személyének, hanem a hatalom ellen kiálló nők emlékének is szól.
Az átadáson elhangzott kerület-, városvezetői és történészi beszédekben többek közt elhangzott, hogy ideje lenne szembenézni azzal, hogy kik is a felelősei a magyarországi holokausztnak, melyet fájóan nagyrészt magyarok tették a magyarokkal és a másokra mutogatás, a saját vétkeink relativizálása egyszerre jelenti a gyilkosok felmentését és az embermentők lekicsinylését (megj.: lásd a 2005-ös XII. kerületi Turul szobor vagy a 2014-es Szabadság téri “A német megszállás áldozatainak" emlékművek történetét).
A végláda koordinátáinak kiszámítása
I., Északi (N):
1.) A kezdőponton keresd meg az emlékmű vastömbe írt feliratát és számold meg hány betűből áll a 2. sorának 3. szava
2.) Számold meg, hogy összesen hány függőleges és vízszintes hosszú rúdból áll a bronzkorlát
3.) Add össze a kapott két számot és az eredménnyel csökkentsd ennek a kezdőpontnak az északi koordinátáját (a végén lévő háromjegyű számot): N 47 28.764 - (betűk száma + hosszú rudak száma) ?
II., Keleti (E):
1.) Keresd meg az emlékműtől jobbra (északra) egy kisebb táblát felirattal, a kerület címerével és QR kóddal
2.) Számold meg, hogy az összesen és az utolsó sorában hány szó olvasható rajta (az évszámot is egy szónak számold)
3.) A két számot szorozd össze és az eredménnyel növeld ennek a kezdőpontnak a keleti koordinátáját (a végén lévő háromjegyű számot): E 19 03.947 + (az összes szó * az utolsó sorban lévő szavak száma) ?
EN: Multicache with two locations in a short distance in memory of Vilma Bernovits (1901-1944), a martyr who died saving others.
The story of Vilma Bernovits
She was born in Košice (now Slovakia) in 1901 into a wealthy Christian Hungarian bourgeois family, where her Freemason father's values placed greater importance on other aspects than material well-being. She graduated from the Ursuline Sisters in Košice, then completed her studies at the Mary Ward College in Budapest in 1932. She became a part-time teacher at a girls' high school on Andrássy Avenue and joined the Sisters of Social Service (SSS, whose founder Margit Slachta (the first Hungarian female member of parliament) and Bernovits' later fellow martyr Sára Salkaházi were both from Košice).
The SSS was founded in 1923 to represent ancient monastic values in a modern, more informal, secular form and to follow the spirit of St. Benedict's rule to live for others and help the weak and the fallen. In a world that was much more macho than today, during the Christian era, they also stood up for women's rights, which was more difficult at the time, especially from a deeply religious perspective. Their members could be open or secret, even married, and did not want to attract attention in any way, not even with their clothing, so they were called gray sisters (or social sisters) after their gray veils.
As early as 1939, the SSS openly opposed the anti-Semitism that was widely accepted in the country, declaring that their Christian principles prevented them from accepting the Jewish laws and taking an increasingly active role in helping those who were persecuted. They continued this in 1944 when, in March, the Germans crossed the Hungarian border and made it compulsory for Jews to wear the yellow star and with their help, the pro-Nazi Arrow Cross Party took power in October, the remaining Hungarians classified as Jews faced more cruel persecution than ever before, and helping them became increasingly dangerous (meanwhile, the overwhelming majority of Hungarians turned a blind eye and kept their mouths shut—and those who did speak up often reported the fugitives in order to seize their property). The "gray sisters" placed many asylum seekers as employees in the SSS's crowded homes and provided them with the necessary documents. Vilma Bernovits taught catechism to those who were baptized, arranged for a priest to perform the baptism and found godparents (often herself) and then, when the manhunt intensified, she not only taught religion, but also baptized without any preparation and obtained the necessary documents. Later, when it became increasingly dangerous to visit the star-marked houses, she no longer baptized, but handed over the baptismal certificates and food aid without any formalities and left quickly. She did not accept money or compensation, nor did she allow anyone to pay for the document stamps, which were pre-affixed to blank baptismal certificates and marriage certificates and overprinted with the parish seal. On one occasion, she ran into a raid by the Arrow Cross Party, at which point she quickly ate the document she had with her, thus escaping execution. Later, she also visited the large ghetto, where she baptized, distributed baptismal certificates, and gave out food (sometimes at her own expense). She often gave shelter in her room to those she had rescued from the ghetto, it is said that she always slept on the floor, giving her bed to her guests. In 1944, a few dozen members of the SSS - with help from the wider church and others - managed to save the lives of about 1,000 Hungarian Jews out of the nearly half a million who were murdered.
On December 26, 1944 (note: the previous day the encirclement of Budapest by the superior Soviet Red Army had already been completed, but the fighting had not yet begun in the city; some German units, the Gestapo and some Arrow Cross Party members with their families had already left the city) Sára Salkaházi, the head of the Bokréta street SSS home, told one of her employees, 18-year-old Erzsébet Dömötör, that she did not approve of her having an affair with one of the Hungarian soldiers staying there, so she was transferring her to another home. The next day, Erzsébet Dömötör reported her leader to the Arrow Cross headquarters in revenge, and by the afternoon, the Arrow Cross had seized and searched the Bokréta Street home, found the documents, interrogated the staff and residents shouting at them, and finally took seven people away: Sára Salkaházi (who, upon arriving from the city, returned to the SSS home instead of fleeing at the sight of the armed men) and her deputy, Vilma Bernovits, as well as those among their hidden guests whom they considered suspicious: Leontin Féderer (Béláné Fischer), Dr. Andorné Róna, Dr. Magdolna Jónás, and a certain Bátoriné and her son, István Bátori (the others were saved by their false papers). At around 9 p.m., an Arrow Cross firing squad escorted the group to the banks of the Danube, to what is now Salkaházi Sára rakpart/embankment (in front of the former Main Customs House, now Corvinus University), stripped them naked, and shot them into the icy river. (The circumstances of their deaths remained unknown for a long time, until their story came to light 23 years later during an Arrow Cross trial, when one of the defendants recalled that a short, black-haired woman (Sára Salkaházi) turned around, knelt down, looked into the eyes of her executioners, then looked up at the sky and made the sign of the cross. István Bátori threw himself into the water before the shots were fired and managed to escape by swimming away.)
The memorial
Although her comrades Slachta and Salkaházi (after the "Righteous Among the Nations" award of the Yad Vashem Institute) were commemorated in several forms after the regime change (beatification, honorary citizenship, naming of a church, institute, park and embankments in Budapest, memorial plaques and statues), Bernovits was less so, so there was a fear that her memory would be forgotten. The Municipality of Ferencváros (IX. district of Budapest) finally announced an open tender at the end of 2023 for the memorial to one of the district's greatest rescuers, "a heroic martyr who stood up to the oppressive power at the cost of her life, yet was undeservedly little mentioned", which was won by the project titled "Stigma - In memory of Vilma Bernovits" (designers: Dániel Hartvig, Dávid Kálna, typography: Judit Zajacz, text editing, poem: Ágnes Réka Tóth) and was inaugurated on April 16, 2025, the Hungarian Holocaust Remembrance Day. (Stigma means a holy wound in Christian culture, the imprints of the life of Christ, in profane usage it has a negative connotation.)
The unique work of art was placed at the now disused mooring point of Boráros Square which itself is a piece of history (the solid reinforced concrete parapet of the embankment was breached and the cut-out sections were lowered into the river, and can still be seen today when the water level is low). The location where the memorial is located has symbolic significance: the Danube, which once swallowed the bodies of the victims, will now be the site of the commemoration. The special feature of the concept is that the one-ton untreated iron block under the bronze railing marking the site continuously corrodes over time like an untreated, constantly bleeding wound (stigma), and the precious metal inscription becomes increasingly prominent. This natural process symbolizes the duality of forgetting and remembering: while the rust evokes the passage of time, the inscription stands out more and more, as if memory itself were speaking louder and louder, warning: we cannot forget the past, because we need the power of memory to shape the present and the future. According to the will of the organizers of the competition and the creators, the monument is not only dedicated to the person of Vilma Bernovits, but also to the memory of women who stood up against power.
(The translation of the inscription on the iron block: "In memory of Vilma Bernovits (1901-1944), a Christian religious teacher and rescuer, who was dragged away by the Arrow Cross (Party members) from the Bokréta Street women's home of the Sisters of Social Service on December 27, 1944, and shot into the Danube for her help to her fellow Jews.")
In the speeches given by district and city leaders and historians at the ceremony, it was said, among other things, that it is time to face up to who was responsible for the Holocaust in Hungary, which was painfully carried out largely by Hungarians against Hungarians and pointing fingers at others and relativizing our own sins means both exonerating murderers and belittling those who saved lives (note: see the story of the Turul statue in District XII from 2005 or the memorial to the victims of the German occupation in Szabadság Square from 2014).
Calculation of the coordinates of the final
I. Northern:
1.) At the starting point, find the inscription on the monument's iron block and count how many letters there are in the third word of the second line.
2.) Count how many vertical and horizontal long bars the bronze railing consists of in total.
3.) Add the two numbers together and subtract the result from the northern coordinate of this starting point (the three-digit number at the end): N 47 28.764 - (number of letters + number of long bars) ?
II., Eastern:
1.) Find a small sign to the right (north) of the monument with text, the district coat of arms and a QR code.
2.) Count how many words can be read on it in total and in the last line (count the year as one word).
3.) Multiply the two numbers and add the result to the eastern coordinate of this starting point (the three-digit number at the end): E 19 03.947 + (total number of words * number of words in the last row) ?