HU: Kérdések az Earthcache-hez
Az EarthCache teljesítéséhez nem szükséges bemenni az épületbe, küldd el a válaszokat a következő kérdésekre a profilomon keresztül e-mailben (ne a chaten/üzenetben) majd logolhatsz (nem szükséges megerősítő válasz e-mailre várni), ha valamilyen probléma lenne, felveszem veled a kapcsolatot.
1. Miért nem fehér vagy világosszürke színű a tardosi márvány?
2. Melyik földtörténeti korszakból származik az erdősmecskei gránit?
3. Hány év telt el az egyetem Ásvány- és Kőzettárának első és második Budára költözése közt?
4. Készíts fényképet a helyszínen magadról vagy egy a játékosnevedet tartalmazó tárgyról a kiállított kőzetek közül a kedvenceddel és csatold a logodhoz.
EN: Earthcache questions:
To complete the EarthCache, you don't need to enter the building, just send the answers to the following questions by email (not via chat/message) via my profile and you can log it (you don't need to wait for a confirmation email). If there are any problems, I will contact you.
1. Why isn't the Tardos marble white or light gray?
2. From which geological period does the Erdősmecské granite come from?
3. How many years passed between the first and second moves of the university's Mineral and Rock Collection to Buda?
4. Take a photo of yourself on site or an object with your player name on it with your favorite of the exhibited rocks and attach it to your log.
Tardosi (vagy gerecsei vörös / piszkei / piszinicei / magyar) "márvány" / Tardos (or Gerecsei red / Piszkei / Piszinicei / Hungarian) "marble"
HU: A tardosi “márvány” nem igazi márvány hanem átalakult vörös, gumós, ammoniteszes mészkő, amely márványhatásúvá csiszolhatósága miatt kapta a „márvány” elnevezést és a Gerecse hegységben Tardos határában bányásszák. A mészkő döntően karbonátásványokból (kalcit, aragonit) felépülő, kémiai vagy biokémiai eredetű üledékes kőzet. Elsősorban meleg (trópusi, szubtrópusi) éghajlathoz kötődik, mert a meleg vízben kevesebb a CO2, így a CaCO3 gyorsabban kiválik. A tiszta mészkő fehér vagy világosszürke, min. 90%-ban kalcitból vagy aragonitból áll. Az ülepedés közben hozzákeveredhet kavics, homok, kőzetliszt, agyag, könnyű- és nehézásványok, vulkáni törmelék, kovás vagy foszfátos összetételű ősmaradványvázak, szerves anyagok stb. A szín elsősorban a vas és a mangán mennyiségétől, az oxidációs állapottól, valamint az agyag- és szervesanyag-tartalomtól függ. A törési felület a szemcsék alakja, nagysága és tömöttsége szerint változó. A durvaszemcsés és porózus mészkő törési felülete érdes, egyenetlen, a finomabb szemcsésé szilánkos-kagylós, az egészen finomszemcsés, agyagos-márgás mészkőé sima, kagylós. általában rétegzett, gyakori a réteglap szerinti elválás. A tardosi márvány kialakulása körülbelül 200 millió évvel ezelőttre a jura időszakra vezethető vissza, mélyebb tengeri, parttól távolabbi “pelágikus” üledékképződési környezetben jött létre, ahol a kontinensről származó törmelékes anyag mennyisége elhanyagolható, így tiszta karbonátok vagy kovaüledékek keletkeznek. A mészkövet magas nyomás és magas hőmérséklet érte, miáltal részecskéi átkristályosodtak, és tömör felületek alakultak ki, melyek változatos mintákat alkotnak. A vörös színét a vas-oxidtól (hematit) kapta mely hol vastagabb, hol vékonyabb rétegekben lelhető fel, e mellett jellemzője még, hogy gyakoriak benne az ősmaradványok, elsősorban lábasfejű ammoniták mészhéja.
A tardosi márvány értékes nyersanyagnak számított már a római időkben majd a a középkorban (bizonyíthatóan 1204 óta bányásszák) és a reneszánsz idején is, királyi megrendelésre készültek belőle az épületek, kapuk, díszkutak díszítőelemei, járólapjai, illetve művészi alkotásai belföldön (pl. visegrádi királyi palota, Mátyás-templom, budai vár, szegedi Fogadalmi-templom, pécsi székesegyház, esztergomi Bakócz-kápolna, a budapesti Szent István-bazilika) és Európa-szerte is (pl. krakkói Jagelló-kápolna). A török hódoltság, Buda felszabadulása (1686) után a kőfejtőt szlovák és német telepesekkel indították újra, a XIX. századi hazai építkezések számának növekedése hozta meg az igazi fellendülést a bányászatban, amit olasz mesterek behívásával is fokoztak. Az 1800-as évek második felében a főváros hatalmas középületeinek (Magyar Tudományos Akadémia székháza, Operaház, Országház stb.), vagy például az Andrássy út palotáinak díszítésére használták ezen kívül Monarchia szerte középületek, kastélyok építésénél is (pl. bécsi Hofburg). A két világháború között kimondottan keresett árucikké vált a vörös mészkő, nagy mennyiségben szállították nyugatra, főleg Németországba. A 20. században fagyállósága, sóállósága miatt is a használata sokkal elterjedtebbé vált, és már köztereken vagy aluljárókban is megjelent, napjainkban is sok helyen találkozhatunk vele.
EN: Tardos "marble" is not real marble but a metamorphosed red, nodular, ammonite limestone, which was named "marble" because it can be polished to a marble effect and is mined in the Gerecse Mountains on the border of Tardos.
Limestone is a sedimentary rock of chemical or biochemical origin, composed mainly of carbonate minerals (calcite, aragonite). It is primarily associated with warm (tropical, subtropical) climates, because warm water contains less CO2, so CaCO3 precipitates faster. Pure limestone is white or light gray, and consists of at least 90% calcite or aragonite. During sedimentation, gravel, sand, rock flour, clay, light and heavy minerals, volcanic debris, fossil skeletons of siliceous or phosphate composition, organic materials, etc. may be mixed in. The color depends primarily on the amount of iron and manganese, the oxidation state, and the clay and organic matter content. The fracture surface varies according to the shape, size, and density of the grains. The fracture surface of coarse-grained and porous limestone is rough and uneven, that of fine-grained limestone is shale-shelly, and that of very fine-grained, clayey-marly limestone is smooth and shelly. It is usually stratified, and separation along the strata is common.
The formation of Tardos marble can be traced back to the Jurassic period, approximately 200 million years ago, in a deeper marine, offshore “pelagic” sedimentary environment, where the amount of detrital material from the continent is negligible, thus forming pure carbonates or siliceous sediments. The limestone was subjected to high pressure and high temperature, which caused its particles to recrystallize and solid surfaces to form, forming diverse patterns. It got its red color from iron oxide (hematite) which can be found in thicker and thinner layers, and it is also characterized by the frequent presence of fossils, primarily the calcareous shells of cephalopods.
Tardos marble was considered a valuable raw material in Roman times, then in the Middle Ages (the first proof of mining is from 1204) and during the Renaissance, and was used to make decorative elements for buildings, gates, fountains, paving slabs, and artistic works on royal orders, both domestically (e.g. the Visegrád Royal Palace, Matthias Church, Buda Castle, Szeged Votive Church, Pécs Cathedral, the Bakócz Chapel in Esztergom, and the St. Stephen's Basilica in Budapest) and throughout Europe (e.g. the Jagiellonian Chapel in Krakow). After the Turkish occupation and the liberation of Buda (1686), the quarry was restarted with Slovak and German settlers, and the increase in the number of domestic construction projects in the 19th century brought about a real boom in mining, which was also intensified by the invitation of Italian masters. In the second half of the 1800s, it was used to decorate the capital's huge public buildings (Hungarian Academy of Sciences headquarters, Opera House, Parliament, etc.) or, for example, the palaces on Andrássy Avenue, and also in the construction of public buildings and castles throughout the Monarchy (e.g. the Hofburg in Vienna). Between the two world wars, red limestone became a highly sought-after commodity, and was transported in large quantities to the West, especially to Germany. In the 20th century, its use became much more widespread due to its frost resistance and salt resistance, and it also appeared in public squares or underpasses, and we can still see it in many places today.
Erdősmecskei (vagy mecseki / mórágyi) gránit / Erdősmecske (or Mecsek / Mórágy) granite
HU: A gránit (a latin granum ‘szemcse’ szóból) a földkéreg legelterjedtebb mélységi magmás kőzete, a földtörténet őskorának elejétől kezdve képződött; az ősi prekambriumi pajzsok (Balti-, Kanadai-, Szibériai-, Brazil-pajzs) egyik uralkodó kőzete. Durva vagy közepes ásványszemcsékből álló kristályos szövetű kőzet, a földkéregben magmás kőzettesteket, nagy kiterjedésű batolitokat, tömzsöket, továbbá kőzetteléreket alkot, gránitmagmából kristályosodik ki a földkéreg magasabb régióiban vagy a mélyebb régiókban a kőzetek újraolvadásakor (anatexis) keletkezik (migmatitos gránit). A hegységképződések felgyűrődési szakaszában a hegységek belső zónájában jellemzők a nagy magmás benyomulások, a migmatitos - viszont a földkéreg mélyén lezajló regionális metamorfózis eredménye. A magma kikristályosodásának pegmatitos szakaszában hasznosítható ásványokban gazdag tömzsök, testek keletkeznek (uránium-, lítium-, berillium- és ritkaföldfém-telepek). Gyakoriak bennük a különböző ásványok drágakő minőségű kristályai. A pneumatolitos szakaszban ón-, volfrám- és molibdéntelepek képződhetnek, a magma és a mellékkőzet találkozásánál ólom- és cinkérc-telepek. A gránithoz kapcsolódó hidrotermális telepekben (hidrotermális szakasz) gyakoriak az aranyércek és a fluorit (CaF2).
A mélységi magmás gránit Magyarországon a felszínen ritka: a Velencei-hegységben (zömében gránit) és a Mecsek közelében a Geresdi-dombság (Mórágyi-rög) területén bukkan csak a felszínre. A karbon időszaki (kb. 340 millió éves) gránit olvadéka annak idején nem préselődött ki a felszínre, hanem a földkéreg több km-es mélységeibe nyomult bele, s hűlt ki évmilliók alatt. A hatalmas magmás testet a terület későbbi szakaszos emelkedésével „együtt dolgozó” erózió hámozta ki az őt bezáró kőzetek „fogságából”. A felszínen is megtalálható gránitok fő kőzetalkotó ásványai a kvarc, a földpátok és a csillámok. Döntően az imént felsorolt ásványok dominanciája határozza meg a kőzet színét, amely a szürkétől a húsvörösig változhat. Az erdősmecskei külfejtés gránitja kétféle magmából kristályosodott ki. Legnagyobb tömege a világosszürke vagy világos vöröses, nagyméretű földpátkristályokat tartalmazó kőzettípus sekélyebb forrásból származó magmából jött létre, míg a sötétebb, egyenletesebb kristályméretű kőzetváltozat anyaga mélyebbről, a földkéreg alsó vagy a földköpeny felső részéből érkezett. A kétféle magma összekeveredése után a kőzettest lassan kihűlt, létrehozva a kőzettípusokat. A földkéreg mélyén lévő gránitokat később (még a karbon időszakban, kb. 300 millió éve) metamorfózis érte, mely során szövete ellapult (irányítottá vált), ásványos összetétele kismértékben megváltozott. A szabad szemmel is jól látható, akár több centiméteres méretű ásványok azért nőhettek ily nagyra (pl. 4–5 cm-es mikroklin földpátok), mert a lassú, akár évmilliókig tartó kristályosodás során erre bőven volt idejük. A gránit szépsége és keménysége miatt keresett építő- és díszítőkő (pl. sírkövek, emléktáblák, épületek felcsiszolt burkolófelületei, zúzottkőként út- és vasútépítések) volt, ezért több helyen bányászták, így Erdősmecske határában is. A bánya az 1800-as évek végén kezdte meg a termelését külfejtéses, robbantásos technológiával. A lerobbantott kőzeteket a meddő leválasztása után törték, osztályozták, majd kezdetben vasúton, később gépjárművön szállították a felhasználás helyére. 2015-ben zárta be végleg a kapuit, ma földtani bemutatóhely, tanösvénnyel.
EN: Granite (from the Latin word granum: ‘grain’) is the most widespread deep igneous rock of the Earth’s crust, formed since the beginning of the prehistoric era of Earth’s history; one of the dominant rocks of the ancient Precambrian shields (Baltic, Canadian, Siberian, Brazilian shields). A rock with a crystalline texture consisting of coarse or medium mineral grains, it forms igneous rock bodies, large-scale batholiths, blocks, and rock valleys in the Earth’s crust, crystallizes from granitic magma in higher regions of the Earth’s crust or is formed in deeper regions during the remelting (anatexis) of rocks (migmatitic granite). In the folding stage of mountain formations, large magmatic intrusions are characteristic in the inner zone of the mountains, while migmatites are the result of regional metamorphism deep in the earth's crust. In the pegmatite stage of magma crystallization, blocks and bodies rich in usable minerals are formed (uranium, lithium, beryllium and rare earth deposits). Gemstone-quality crystals of various minerals are common in them. In the pneumatolithic stage, tin, tungsten and molybdenum deposits can form, and lead and zinc ore deposits at the junction of magma and the bedrock. Gold ores and fluorite (CaF2) are common in hydrothermal deposits associated with granite (hydrothermal stage).
Deep-seated igneous granite is rare on the surface in Hungary: it only appears on the surface in the Velence Mountains (mostly granite) and in the Geresdi Hills (Mórágyi Rock) near the Mecsek. The melt of the Carboniferous period (about 340 million years old) granite did not press out to the surface at that time, but was pushed into the depths of the earth's crust several kilometers deep and cooled over millions of years. The huge igneous body was peeled from the "captivity" of the rocks enclosing it by erosion "working together" with the later staged uplift of the area. The main rock-forming minerals of the granites found on the surface are quartz, feldspars and micas. The dominance of the minerals just listed determines the color of the rock, which can vary from gray to flesh-red. The granite of the Erdősmecske quarry crystallized from two types of magma. The largest mass of the light gray or light reddish, large-sized feldspar crystal rock type was formed from magma from a shallow source, while the darker, more uniform crystal-sized rock type came from deeper, from the lower crust or the upper mantle. After the two types of magma mixed, the rock body slowly cooled, creating the rock types. The granites deep in the crust later (still in the Carboniferous period, about 300 million years ago) underwent metamorphism, during which their texture flattened (became oriented), and their mineral composition changed slightly. The minerals that are clearly visible to the naked eye, even several centimeters in size, could grow so large (e.g. 4–5 cm microcline feldspars) because they had plenty of time to do so during the slow crystallization that lasted for millions of years. Due to its beauty and hardness, granite was a sought-after building and decorative stone (e.g. tombstones, memorial plaques, polished paving surfaces of buildings, and crushed stone for road and railway construction), so it was mined in several places, including on the southern border of Erdősmecske. The mine began its production in the late 1800s using open-pit, blasting technology. After separating the waste rock, the blasted rocks were broken, classified, and then initially transported by rail, later by vehicle, to the place of use. It closed its doors for good in 2015, and is now a geological exhibition site with a nature trail.
Az Ásvány- és Kőzettár a régi és az új épületben / The Mineral and Rock Collection in the old and new buildings
Egyetem, Kar, épület, Ásvány- és Kőzettár / University, Faculty, building, Mineral and Rock Collection
HU: Az EarthCache helyszíne az ELTE (Eötvös Loránd Tudományegyetem) földtudományokkal régóta foglalkozó Természettudományi Karának (TTK) is otthon adó lágymányosi Campusának Déli tömbjénél, a már több mint 250 éves gyűjteményt tartalmazó Ásvány és Kőzettár mellett található (ez sajnos csak bizonyos időpontokban vagy előzetes bejelentkezéssel látogatható), így nagyon röviden ezek történetéről: Az egyetem jogelődjét 1635-ben alapította Pázmány Péter esztergomi érsek akkori székhelyén Nagyszombat városában (ma Trnava, Szlovákia) jezsuita vezetéssel. Ekkor még csak bölcsészeti és teológiai karokból állt, az előbbin zajlott a természettudományok oktatása és kutatása is, az ásványtani ismereteket a fizika keretében tanították. 1774-ben alapították a Bölcsészeti Karon az ásványtant tanító Természetrajzi Tanszéket, az első professzor gyűjteményével ekkor alapították az önálló ásványgyűjteményt is. 1777-ben a jezsuita rend feloszlatása után az egyetemet Budára a királyi palotába költöztették, a következő évben pedig az ásványtan önálló tankönyv formájában megjelent az egyetem oktatási anyagai között. 1784-ben az intézmény Pestre került át (az ásványgyűjtemény ebben az évtizedben az Orvosi Karhoz tartozott). 1811-ben készült el az ásványgyűjtemény első átfogó leltára (a ma is kiállított Catalogus Revisionalis) amivel Európa legnagyobb rendezett oktatási gyűjteményévé nőtte ki magát (a készlet magángyűjtemény vásárlásokból, adományokból, cserékből és saját gyűjtésekből bővült). 1886-ban a Trefort-kertnél (a mai Astoriánál) elkészült új Természetrajzi épületben két nagy kiállítási terem, az Ásványtár és a Közettár került berendezésre, mintegy 32000 példány kiállításával. 1894-es szervezeti átalakításban már a kőzettant is magában foglaló Ásvány-Kőzettani Intézet alakult ami egészen a II. világháború végéig ebben működött. 1949-ben hozták létre az önálló Természettudományi Kart, 1950-ben (többféle korábbi után) vette fel az egyetem a jelenleg is használt nevét Eötvös Lorándról (a modern gravitáció kutatás megalapítója). 1994-től az ELTE kezelésébe került a Tatai Geológus Kert. Az 1980-as évek közepén kezdődött meg az új két épületes lágymányosi (Dél-Buda) egyetemi campus tervezése majd építése, az északi tömb 1994–1998 között, a déli tömb 2000–2001-ben. A Déli tömbben Természetrajzi Múzeum is található (a közepén lévő üvegpiramisban), az Ásvány és Kőzettár pedig az 1885-ben létrehozott egyik nagy kiállítási teremnek a történelem viharait túlélő műemlékké nyilvánított bútorzatának restaurálása után 2002-ben került a Déli tömb déli oldalánál található korhűen kialakított boltíves történeti terembe (a kezdőkoordinátáktól jobbra (keletre) láthatóak az ablakai (csak itt ívesek az épületen).
EN: The location of EarthCache is located at the Southern Block of the Lágymányos Campus, which is also home to the Faculty of Natural Sciences (TTK), which has long been involved in earth sciences. The location is next to the Mineral and Rock Collection which is over 250 years old (unfortunately, this can only be visited at certain times or by prior appointment), so here is a very brief history of them: The university's legal predecessor was founded in 1635 by Péter Pázmány, Archbishop of Esztergom, at the then seat in the city of Nagyszombat (now Trnava, Slovakia) under Jesuit leadership. At that time, it only consisted of the faculties of humanities and theology, the former also taught and researched natural sciences, while mineralogy was taught within the framework of physics. In 1774, the Department of Natural History, teaching mineralogy, was founded at the Faculty of Arts, and the independent mineral collection was also founded at that time with the collection of the first professor. In 1777, after the dissolution of the Jesuit order, the university was moved to Buda to the royal palace, and the following year, mineralogy was published as an independent textbook among the university's educational materials. In 1784, the institution was moved to Pest (the mineral collection belonged to the Faculty of Medicine in this decade). In 1811, the first comprehensive inventory of the mineral collection was completed (the Catalogus Revisionalis, still on display today), which made it the largest organized educational collection in Europe (the collection was expanded from private collections, donations, exchanges and own collections). In 1886, the new Natural History building at Trefort Garden (today's Astoria) was completed, and two large exhibition halls, the Minerals and the Rocks Collection, were equipped, with an exhibition of about 32,000 specimens. In the organizational restructuring of 1894, the Minerals and Petrology Institute, which also now included petrology, was established, which operated in it until the end of World War II. In 1949, the independent Faculty of Natural Sciences was established, and in 1950 (after several previous names), the university took its current name from Loránd Eötvös (the founder of modern gravity research). From 1994, the Tata Geological Garden came under the management of ELTE. The planning and construction of the new two-building Lágymányos (n the southern part of Buda) university campus began in the mid-1980s, the northern block between 1994–1998, the southern block in 2000–2001. The Southern Block also houses the Natural History Museum (in the glass pyramid in the middle), and the Mineral and Rock Collection, after the restoration of the furniture of one of the large exhibition halls established in 1885, which was declared a historical monument that has survived the storms of history, was moved in 2002 to the historically accurate arched historical hall on the southern side of the Southern Block (its windows are visible to the right (east) from the starting coordinates (only here they are arched on the building).
(Források/Sources: Magyar Nagylexikon VIII / XIII. kötetek (Gránit, Mészkő), https://www.turistamagazin.hu/hir/a-gerecsei-marvany-nyomaban, https://www.termeszetjaro.hu/hu/poi/banya/tardosi-voeroesmarvany-banya/27154424/, https://akovekmeselnek.hu/az-erdosmecskei-granitok-lelkivilaga/, https://www.elte.hu/tortenet, https://www.elte.hu/karok/ttk, https://ttk.elte.hu/tortenet, https://geo.elte.hu/content/rovid-tortenete.t.38816, https://muzeum.elte.hu/index.php/tarvezetes/ )