A DOROGI-SZÉNMEDENCE BÁNYÁSZATTÖRTÉNETE
Dorog kedvező földrajzi helyzete a korábbi történelmi időszakokban is megtelepedésre ösztönözte az embert. Szinte minden ismert kultúrája az őskornak megfordul itt. A kelták hódítása után a Római Birodalom villatelepülése lesz itt. A vándornépek, illetve az avarok és szlávok után jelennek meg a honfoglaló magyarok. A török kor pusztulása után németek betelepítésével kel újra életre a táj. Az ugrásszerű fejlődés a bányászat 1781-es megjelenésével kezdődik.
Kisüzemi bányászat kora (1781-1890)
A csolnoki bányaművelés után hamarosan Annavölgyön is szénkibúvásokat találnak, majd kiterjed a termelés az egész medencére, hamarosan Dorog, Tokod, Mogyorós területén is jó minőségű barnaszenet találnak. Megkezdődik a kisüzemi bányászat kora (1781-1890).
Kezdetben a kis mélységben lévő oligocén széntelepeket művelték, kizárólag kézi erővel dolgoztak.
1850-től már felfedezik az alsó eocén széntelepeket, amely függőleges aknák megjelenésével, a vízbetörések ellen használt gőzgépek alkalmazásával, villanymotorral hajtott szállítógépek bekapcsolásával jár együtt. Az első kutatásokat Dorog területén Waschhuber Ferenc és Jülke József végezte, majd 1850-től Miesbach Alajos a bérlő.
Őt követi Drasche Henrik 1857-től. Ő az első, aki Európa egyik legjobb műszaki tanintézetében, Selmecbányán végez.
Nagy részvénytársaságok kora (1890-1945)
Megalakulnak a nagyobb tőkekoncentrációra képes befektető csoportok, így a nagy részvénytársaságok koráról beszélhetünk (1890-1945). Ennek előjátéka, hogy megépülnek végre a Hantken által már régóta szorgalmazott vasútvonalak: 1891-ben az esztergomi-füzitői, 1892-ben a tokodi-annavölgyi, 1895-ben a kenyérmezői-budapesti vonal. A fellendülés hasznát a medencében a Magyar Kőszénbánya Rt. és a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. egymással is konkurálva élvezi. Tokodon Ranzinger Vince tervei alapján megépítik az altárót, ez a nagy tokodi koncentráció kezdete, ez adja az ötletet a dorogi alagútrendszer létesítéséhez.
A század első évtizedében válságjelenségek mutatkoznak, ennek oka elsősorban az új bányamezők mélyebbre kényszerülése miatti vízbetörésekben keresendő. Mindez újabb ösztönzést ad a dorogi alagút rendszer kialakításához. Schmidt Sándor 1911-es igazgatói kinevezése után azonnal benyújtja tervét a Reimann-altáró és a Reimann akna létesítésére. 1915 és 1917 között készült el az első szakasz, majd Annavölgyről is elindult az alagútépítés, 1924 augusztus 19-én összeért a két ellenvágat. Később több szárnyvágatát képezték ki. Tokod-altáróval is összekötötték, így a szén szállítása kedvezőbbé vált minden irányban. Az alagútrendszer összhosszúsága 36 km volt. Schmidt Sándor a bányavíztelenítés kiváló elméleti és gyakorlati szakértője volt. Már 1920-ban Dorogon megrendezi az Országos Bányászati és Kohászati Egyesület közgyűlését, amelynek keretében előadást tart a sikeres víztelenítési gyakorlatról. 28 éven át tartó igazgatói munkássága, szakmai teljesítménye mellett településfejlesztési, szociális, karitatív, kulturális területen is kiemelkedő.
A háború utáni helyzet
Az 1946-os államosítás után bekövetkezett a szocialista államosítás korszaka. A háború után szinte a nulláról kellett elindítani a termelést. Ebben az időben a Dorogi Szénbányák Állami Vállalat megfeszített munkával víztelenítették és újjáépítették a bányákat, így az ország széntermelésének 13-14 %-át produkálták. 1949-ben telepítették a ebszőnyi lejtősaknát, a tokodi XV-ös, XVI-os aknákat, tovább mélyítették 1951-től a XVII-es, XVIII-as aknákat. 1957-ben kezdték mélyíteni a XIX-XX-as, a XXi-XII-es aknákat. A széntermelési csúcs a 60-as évek közepére esett. Ekkorra a válallat alkalmazottainak létszáma megközelítette a 12 000 főt. A medence széntermelése 1965-ben elérte az évi 2,22 millió tonnát csúcsmennyiséget. Ez lecsökkent 1979-re, az 1965-ös csúcs 25,5 %-ára. A 60-as évek második felében megkezdődött az energiaszerkezet átalakítása, melynek következtében a szénbányászat hanyatlani kezdett. Növelte a gondokat, hogy a sorozatos vízbetörések következtében sorra fulladtak be a bányák: VI-os akna, Tömedék akna, XV-ös akna, XII-es akna, Erzsébet akna, XVII-es akna, XIX-es akna.1971-ben kezdődik az Új-Ebszőnybánya és a Lencsehegy I. üzem létesítése. 1982-ben megindul a Lencsehegy II. üzem építése, 1985-ben pedig új brikettgyár létesül Tokodaltárón. Ezek a beruházások jelentős hitelterhet jelentenek. 1990-től a vállalat fizetésképtelen, 1992-től minden fejtésen megszűnik a termelés, már kizárólag a Lencsehegy II. üzemel. 2003. október 17-én az utolsó bánya is befejezi működését.
A trail alatt ellátogatunk a VIII. akna helyéhez, Aknatoronyhoz, a Kálváriához és a Mária-barlanghoz.
ENG:
THE MINING HISTORY OF THE DOROG COAL BASIN
Dorog’s favorable geographical location encouraged human settlement even in earlier historical periods. Nearly every known prehistoric culture appeared in this area. After the Celtic conquest, it became the site of a Roman villa settlement within the Roman Empire. Following the migrations of various peoples, including the Avars and Slavs, the conquering Hungarians arrived. After the destruction caused by the Ottoman period, the region came back to life through the settlement of German colonists. Rapid development began with the appearance of mining in 1781.
The Era of Small-Scale Mining (1781–1890)
Following mining operations in Csolnok, coal outcrops were soon discovered in Annavölgy as well, and production gradually expanded across the entire basin. High-quality brown coal was soon found in the areas of Dorog, Tokod, and Mogyorós. Thus began the era of small-scale mining (1781–1890).
Initially, the shallow oligocene coal seams were mined exclusively by manual labor.
From 1850 onward, the lower Eocene coal seams were discovered. This development brought the appearance of vertical shafts, the use of steam engines to combat water inflows, and electrically powered transport machinery. The first explorations in the Dorog area were carried out by Ferenc Waschhuber and József Jülke, followed in 1850 by Alajos Miesbach as the leaseholder.He was succeeded in 1857 by Henrik Drasche, the first person involved in the region’s mining industry to graduate from one of Europe’s finest technical institutions in Selmecbánya (now Banská Štiavnica).
The Era of Large Joint-Stock Companies (1890–1945)
Investor groups capable of larger capital concentration emerged, marking the era of the large joint-stock companies (1890–1945). The prelude to this period was the long-awaited construction of railway lines advocated by Hantken: the Esztergom–Füzitő line in 1891, the Tokod–Annavölgy line in 1892, and the Kenyérmező–Budapest line in 1895.
The boom benefited both the Hungarian Coal Mining Company (Magyar Kőszénbánya Rt.) and the Salgótarján Coal Mining Company (Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.), which competed with one another within the basin. In Tokod, the drainage adit (“altáró”) was built according to the plans of Vince Ranzinger. This marked the beginning of the major Tokod mining concentration and inspired the construction of the Dorog tunnel system.
During the first decade of the century, signs of crisis appeared, mainly due to water inflows caused by the need to mine deeper coal fields. This further encouraged the development of the Dorog tunnel system. After Sándor Schmidt was appointed director in 1911, he immediately submitted plans for the construction of the Reimann drainage adit and the Reimann shaft.
The first section was completed between 1915 and 1917, and tunnel construction also began from Annavölgy. On August 19, 1924, the two opposing tunnel sections finally met. Later, several branch tunnels were added. The system was also connected to the Tokod drainage adit, improving coal transportation in all directions. The tunnel network reached a total length of 36 km.
Sándor Schmidt was an outstanding theoretical and practical expert in mine dewatering. As early as 1920, he organized the general assembly of the National Mining and Metallurgical Association in Dorog, where he gave a presentation on successful dewatering practices. In addition to his 28 years of leadership and professional achievements, he also played a prominent role in urban development, social welfare, charity, and cultural life.
The Post-War Situation
Following nationalization in 1946, the era of socialist state ownership began. After the war, production had to be restarted almost from zero. During this period, the Dorog State Coal Mines worked tirelessly to dewater and rebuild the mines, eventually producing 13–14% of Hungary’s coal output.
In 1949, the inclined shaft at Ebszőny was established, along with the Tokod XV and XVI shafts. From 1951 onward, the XVII and XVIII shafts were further deepened. In 1957, sinking work began on the XIX–XX and XXI–XXII shafts.
Coal production peaked in the mid-1960s. By then, the company employed nearly 12,000 workers. In 1965, annual coal production in the basin reached its peak of 2.22 million tons. By 1979, however, production had fallen to only 25.5% of the 1965 peak level.
In the second half of the 1960s, the transformation of the energy structure began, leading to the gradual decline of coal mining. The situation was worsened by repeated water inflows, which flooded one mine after another: Shaft VI, Tömedék Shaft, Shaft XV, Shaft XII, Erzsébet Shaft, Shaft XVII, and Shaft XIX.
In 1971, the construction of New Ebszőny Mine and the Lencsehegy I plant began. In 1982, construction started on the Lencsehegy II plant, followed in 1985 by the establishment of a new briquette factory at Tokodaltáró. These investments created a significant debt burden.
From 1990 onward, the company became insolvent. By 1992, production had ceased at all mining faces except for Lencsehegy II. On October 17, 2003, the last mine finally ended its operations.
During the trail, we will visit the site of Shaft VIII, the headframe tower, the Calvary, and the Mary Cave.
Dorog - Panoráma út/Panoramic trail
Aknatorony
1981-ben kettős évfordulót ünnepelt Dorog: első okleveles említésének 800. és a szénbányászat kezdetének 200. évfordulóját. Ebből az alkalomból a város tanácsa ünnepségsorozatot rendezett, új létesítményeket emelt. Ezek egyike volt a bányászat múltjára emlékeztető aknatorony felállítása. Ezt a hosszú évtizedeken át magára hagyott együttes legmagasabb pontján lévő felrobbantott kápolna helyére tervezték. Az összetört keresztet a Szénbányák Vállalat helyreállíttatta, de a kápolna örökre eltűnt.
ENG:
Headframe Tower
In 1981, Dorog celebrated a double anniversary: the 800th anniversary of its first documented mention and the 200th anniversary of the beginning of coal mining. On this occasion, the town council organized a series of celebrations and constructed new facilities. One of these was the erection of a headframe tower commemorating the history of mining.
The tower was planned for the site of the demolished chapel, located at the highest point of the complex, which had been abandoned for many decades. The broken cross was restored by the Coal Mining Company, but the chapel itself disappeared forever.
Kálvária
A 18. századtól kezdve Magyarország szinte egész, katolikusok lakta területén megjelentek a kálváriák.
A dorogi német telepesek római katolikus vallásából szinte egyenesen következik a kálvária állítás igénye. Dorog község képviselő-testülete 1925. április 9-én tárgyalta először a Kálvária megújításának ügyét, a tényleges munkák 1928-ban kezdődtek közösségi összefogással. Az együttest 1929. augusztus 27-én szentelték fel ünnepélyes keretek között.
Dorog kálváriája látványos alkotás volt. A teraszos kiképzésű, messziről is jól látható domboldalon álló stációkba Münchenben készült, Jézus szenvedéstörténetét ábrázoló, míves terrakotta domborműveket helyeztek el. A stációkat egy-egy személy, család vagy testület által adományozott összegből emelték.
A felső platón 1930-ban kis kápolna is épült Gáthy Zoltán tervei alapján; süttői vörösmárványból készült oltárát Breyer István szentelte fel. Az épület állapota az évtizedek során leromlott, végül 1981-ben felrobbantották, így ma már nem látható.
A stációk eredeti képei a háború és az időjárás következtében megrongálódtak. 1996-ban Árvai Ferenc szobrászművész készített új domborműveket Vermesné, Vermes Anna és Végh Éva közreműködésével, amelyek ma is láthatók. Az utóbbi években a Kálvária újabb felújításokon esett át, és díszvilágítással gazdagodott.
ENG:
Calvary
From the 18th century onward, calvaries appeared throughout almost all Catholic-inhabited regions of Hungary.
The desire to establish a calvary followed naturally from the Roman Catholic faith of the German settlers of Dorog. The municipal council of Dorog first discussed the renewal of the Calvary on April 9, 1925, while the actual construction work began in 1928 through community cooperation. The complex was ceremonially consecrated on August 27, 1929.
The Calvary of Dorog was an impressive monument. The Stations of the Cross, situated on a terraced hillside clearly visible from afar, contained finely crafted terracotta reliefs made in Munich depicting the Passion of Christ. Each station was funded through donations made by individuals, families, or organizations.
In 1930, a small chapel was also built on the upper plateau based on the designs of Zoltán Gáthy. Its altar, made of red marble from Süttő, was consecrated by István Breyer. Over the decades, the building fell into disrepair and was eventually demolished by explosion in 1981, so it can no longer be seen today.
The original images of the stations were damaged by war and weather over time. In 1996, sculptor Ferenc Árvai created new reliefs with the collaboration of Anna Vermes and Éva Végh, which can still be seen today.
In recent years, the Calvary has undergone further renovations and has been enhanced with decorative lighting.
Mária-barlang
Az 1926-ban Jávorka Mihály bányagondnok és a bányatársaság tervező-osztálya felügyeletével elkészült Mária-barlang több funkciót lát el: támfal, lépcső és kegyhely egyben. Építtetője Dorog község volt, kivitelező Szente József.
Gáthy Zoltánt névtelenül is irányítója volt a Mária-barlangnak is helyet adó, de vízelvezetési célokból tervezett (korábban Villa utcaként ismert, ma Ady Endre utcáról érkező vízlefolyások felfogására) és megépített támfal építésének.
A falban elhelyezkedő kegyhelyet Morva Izidor főjegyző a családját elkerülő szerencsétlenség (merénylet) emlékére állíttatta. 1926-ban szentelték fel, végleges alakját 1928-ban nyerte el. Építésének 80. évfordulójának alkalmából 2006-ban a támfalat és a lépcsőt az eredeti állapotnak megfelelően helyreállították, a fal elé parkolót és ahhoz kapcsolódó úthálózatot építettek. Beton és kő szerkezetű építmény, mely főként támfal, másodlagosan gyalogos közlekedési lépcső szerepet tölt be. Az építmény külső megjelenését a ciklop mészkő burkolat és a műkő balusztrádos lépcsőkorlát határozza meg. A hagyományos településkép megőrzése céljából, építészeti és helytörténeti szempontból is jelentős alkotás.
ENG:
Mary Cave
The Mary Cave, completed in 1926 under the supervision of mining steward Mihály Jávorka and the planning department of the mining company, serves multiple functions: it acts simultaneously as a retaining wall, staircase, and shrine. The project was commissioned by the municipality of Dorog and constructed by József Szente.
Although unnamed, Zoltán Gáthy also played a guiding role in the construction of the retaining wall that houses the Mary Cave. The wall was originally designed and built for drainage purposes, specifically to collect runoff water arriving from what was then called Villa Street, today Ady Endre Street.
The shrine built into the wall was commissioned by chief clerk Izidor Morva in memory of a tragedy avoided by his family following an assassination attempt. It was consecrated in 1926 and reached its final form in 1928.
On the 80th anniversary of its construction, in 2006, the retaining wall and staircase were restored according to their original appearance. A parking area and connecting road network were also constructed in front of the wall.
The structure is made of concrete and stone and primarily functions as a retaining wall, while secondarily serving as a pedestrian staircase. Its exterior appearance is defined by cyclopean limestone cladding and an artificial-stone balustraded stair railing.
The structure is considered significant both architecturally and in terms of local history, contributing to the preservation of the town’s traditional character.
Forrás: reihmann.hu, aknatoronykilato.hu