Mivel a környékbeli fiatalok előszeretettel vannak ott horgászni, játszani, a láda biztonsága érdekében a rejtésre kérlek ügyeljetek, az álca tökéletes maradjon!
1939-ben Sorokpolány és Sorokújfalu egyesítésével keletkezett. A római korban a közelben haladt el a Borostyánkő út, amely itt lépte át a Sorok-patakot. Polány első írásos említése 1265-ben történt, (egykor) román stílusú templomát 1342-ben még Szent Vencel titulussal említették. A templomot nemrég újították fel, díszkivilágítást is kapott. A mai kastély alapjának tekinthető első rezidenciát a párizsi Bátsmegyeyeket emeltette, az épületet első ízben egy 1664-ben kelt okiratban említették. Egy 1775-ös összeírás szerint a kőből épített, jó állapotban lévő kastély felső szintjén 10 szoba, 1 konyha, és 2 mellékhelység húzódott, az alsó szintet pedig pince céljára használták. Rumy Antal rossz anyagi helyzete és adósságai miatt a sorokújfalui kastélyt és a hozzá tartozó birtokokat 1820-ban eladta 40 000 forintért taródházi báró Mikos László államtanácsosnak. A Mikos család emeltette 1878-'79-ben Sorokújfaluban a családi mauzóleumot. A neoreneszánsz stílusú, görögkereszt alaprajzú sírkápolnát Ludwig Schöne bécsi építész tervezte és kivitelezését Brenner János szombathelyi építőmester végezte, a márványfaragásokat Raffensberger Ignác készítette. Mivel eközben a báró anyagi helyzete egyre jobban romlott, a rezidenciát, a mauzóleummal együtt 1891-ben gróf Szapáry Géza m. kir. Főudvarmester, volt fiumei kormányzó vásárolta meg idősebb fia, Szapáry László számára, aki akkor köszönt le a londoni nagyköveti posztról. A Szapáry család a kastélyt nem sokkal megvétele után teljesen átépíttette. A grófi család, anyai örökség révén 1844-ben megszerezte a velencei Morosini-gyűjtemény egyharmadát, ily módon jelentős képzőművészeti alkotásokat őriztek a kastély falai között. Mivel a gróf jövedelmét az utazások, fényes fogadások és a hatalmas vendégjárás költségei messze meghaladták, 1912-ben kénytelen volt eladni az adósságokkal terhelt uradalmat 2 500 000 koronáért. Később dr. Haupt-Buchenrode (I.) István vásárolta meg a rezidenciát 4 800 000 koronáért. A Tanácsköztársaság idején, 1919-ben készült összeírás szerint a 26 szobás, 8 személyzeti lakásos, 2 konyhás kastélyhoz 2 katasztrális holdas park és egy kiskastélynak nevezett épület tartozott. A báró a kastélyt - és parkját - 1927-'28-ban jelentősen átépíttette. Az átalakítás során a rezidencia korábbi gazdag historizáló architektúráját leredukálták. A 2. világháború alatt a kastélyt a Szovjet parancsnokság hadikórház céljára igénybe vette, a benne talált levéltári iratokat ekkor elégették. 1945.ben kisajátították a 22 szobás épületet, amelyet a kórház 1946 júniusában történt megszüntetése után a község kapott meg. A hét szobás kiskastélynak nevezett intézői lakást szintén kisajátították, ebbe boltot és kocsmát helyeztek el. A kastélyban 1947-től népi kollégium működött egy ideig, 1953-ban viszont már egy részét lakásként, DISZ- és párthelységként, valamint raktárként hasznosították, nagyobb része azonban üresen állt. Az 1950-es évek közepétől általános iskola és óvoda működött a falai között, egészen 2002-ig. Ekkor az épület Kolos László dán állampolgár magántulajdonába került, teljes helyreállítása 2012-ben befejeződött.
A kastélyól és mai állapotáról bővebben itt olvashatsz:
A Sorok-patak mentén elterülő kastélypark állapota az előző rendszerben leromlott, az angol stílusú tájképi kert térszerkezete tönkrement. A kastély terasza előtt megrongálódott vízköpő szobor állt, a parkban pedig egy szökőkút vízmedencéjének maradványai voltak láthatók. A kastélypark szélén egykor gazdasági épületek álltak. 2003-ban elkezdődött a kastély felújítása-Makay Tamás építész tervei alapján korábbi eklektikus stílusban-, ami 2012-ben befejeződött. A tulajdonos célja az volt, hogy a kastélyt a XIX. sz. korabeli eredeti formájába visszaállítani úgy külsőleg, mint belsőleg. A külső falak újra lettek díszítve, vakolva, színezve. A tető teljes átépítésre került, új födémet kapott és visszaállítottuk az eredeti MANZARD formájába. A tornyot, ami az I. világháborúban megsemmisült Buchenrode báró nem építette újból, csak most került újra építésre, továbbá a tetőt vörös rézlemezzel fedtük le. A főbejárat elé új lépcső épült, és egy korabeli előtetőt is építettünk fölé. A franciakertből a kastélyba vezető íves lépcsőt újra építettük. A korábbi tulajdonosok családi címereit megőriztük, beépítettük. A kastély belső helyiségeit eredeti formájukba állítottuk vissza, természetesen figyelembe véve a modernkor kényelmét is. Így központi fűtést vezettünk be minden helyiségbe, e mellett az antik cserépkályhák - amiből 23 van - ugyanúgy fűthetők. Továbbá egy személyfelvonó is be lett építve. Több fürdőszobával bővült a kastély. Nyílászárókat restauráltunk, pótoltunk. A melléklépcső korlátait kicseréltük egy díszesebb változatra. A kastély földszinti részén, a fogadóban restauráltuk a híres "Morisini gyűjteményből" származó márvány reliefeket, stukkókat, falakat, márvány padló burkolatot, és nem utolsóképpen a díszes Neobarokk falépcsőt. A faragott díszes falkörüli lambériákat restauráltuk. Antik márvány kandalló került beépítésre. Lambéria burkolat került még a folyosókon, bálteremben, ebédlőben, biliárd teremben a falakra. Restauráltuk a fogadó terem stukkóit, a neobarokk falépcsőt 1619-ből, és a krisztus előtt I. sz.-i görög katona mellszobrát. A berendezési tárgyak közül Andrássy gróf ágyát, szekrényét, és a 250 éves angol Chesterfield bőr ülőgarnitúrát. A biliárdasztal hasonlóan kb. 250 éves, ugyanígy a játékasztal székei. Ritkaság és különleges a kínai ebédlő garnitúra. Figyelemreméltó a bálterem stukkóinak a restaurálása, falainak festése, díszítése, a középső zöld szalon festései, díszítése, ami Mária Terézia korabeli divatos "Sala Terrena"mintára lett megfestve. A többi szalon festése és díszítése ugyancsak a kornak megfelelően történt. A festési terveket, és a kivitelezését Veledits Lajos restaurátor művész készítette. A különböző helyiségek különböző intarziás padlóburkolatot kaptak. A kastély érdekessége még a különböző kandallók, kályhák és csillárok. Az emeleti helyiségek kialakításánál is szempont volt a korhű helyreállítás. Itt is különlegesek a kályhák, csillárok és az intarziás padlóburkolatok. A berendezések, bútorok, festmények, szőnyegek, műtárgyak mind korabeliek, vagy még régebbiek. A zöld szobában lévő, a cári udvarból származó rokokó ülőgarnitúra, Széchenyi István könyves szekrénye, valamint Gróf Andrássy Gyula ebédlő szoba garnitúrája. A kastélyt összesen több mint 400 festmény és tucatnyi műtárgy, antik szőnyeg, csillár díszíti. A külső változások talán jobban érzékelhetők. Megépült a kastélyt körülvevő kerítés kettő kovácsoltvas bejárati kapuval, szintén kovácsoltvas lámpák, előtetők, kandeláberek. Megépült a park Józsa Miklósné táj és kertépítő mérnök tervezésében. A mai kastély helyén álló épületet 1664-ben említették, az első park 1858 után készült. Akkor már angol - tájképi stílust követtek a parképítésben. Ma a kert építése, fejlesztése 2006 óta folyamatos. A tájképi kert a közút és a kastély közötti meredek domboldalon és a Sorok patakig terjedő sík részen maradt meg. A lejtős részen idős, lombos fák vannak laza elrendezésben, a meredek rézsűk terülő borókafélékkel vannak takarva. A ligetes, sík területen kis medence lett átalakítva mocsári növényzettel kiegészítve tavacskává. A patak illetve annak mellékága túlpartján további fejlesztések lettek elkezdve. A két kertrészt oszlopos tölgy (Quercus robur "Fastigiata") fasorral szegett út köti össze, két híd kiépítésével. A jelenlegi tulajdonos által inspirált Japán kert a közút szintjén kezdődik. A főbejárat mellett egy 4 méteres vízeséssel indított vízfolyásos patakok és kis medencék láncolatával tárja fel a dombot. A víz egy nagy tóba érkezik, ami egyben tűzi víz tározó is, közel a kastély főbejáratához. A meglevő lombos fák védelmében egzóták és különböző alakfák vannak. Az apró kőlámpások, szobrok belakják a kertrészt, a különböző szép sziklák körül változatos az évelő növények sokasága. Több ezer m3 földet és sziklát kellett megmozgatni. A kertben több országból származó szikla és kő van. Óránként 162 000 liter víz folyik le. Természetes, ha japánkert, akkor tó is és ehhez koi pontyok és díszes halállomány is tartozik. A barokk kertrész az 1890-es években készült (korabeli képmelléklet Magyarország Vármegyéi és Városai 1898). A hányattatott sorsú kertben sok szobortöredék megmaradt a szemét alatt. Így fel lehetett újítani a "Léda a hattyúval" díszített szökőkutat. Talán ez a kert a leglátványosabb a sok szoborral. Ezek közül kiemelném ugyancsak a Morosini gyűjteményből származó "Léda a hattyúval" elnevezésű szökőkutat és a kastélyba vezető íves lépcsőt, amit Fülöp Ferenc kőfaragó mester épített. Ennek aljánál elhelyezkedő "Apolló szökőkutat". A barokk kert kontúrjai is előkerültek. A park területén "megtalált" szobrokat egy külön parkban összegyűjtöttük, részben restauráltuk, amit lehetett megmentettünk belőlük. Fontos volt a felső szintet megfogó támfal kiszabadítása a benőtt fáktól. Így lett egyenletesen napfényes az egész parterr. A keresztirányú tengely a lépcső tetejéről indul és kapcsolódik a tölgyfa sorhoz. Előkerültek a nagy kőpad főbb darabjai is. Ennek a kertrésznek a felöltöztetése és továbbfejlesztése volt a tényleges tervezés feladat. Az egyes mezők Buxus sempervierens "Suffruticosa" sövénnyel vannak szegve. A táblák közepébe egy-egy virágágy került, egynyári virággal, a szezonnak megfelelően. A virágágy belső mezője gyepes, de ültette gyep, a fejtája deres csenkesz (Festuca pallens). Az egynyári virágrész sarló alakú. Készült még 3 szalag alakú virágágy. Az egyes ágyakban 3-3 cukorsüveg fenyő (Picea glauca 'Conica) kúpja mellett a vegyes összetételű egynyári virágok tarka szőnyegként jelennek meg. A kastély keleti lépcsőjének bontott anyagából készült az új rész feljárata, eredeti és új vázákkal díszítve. Az 1.50m-rel magasabb térrészre 'Ápolló' 7 alakos szoborcsoportja került, ez mintegy 8m sugarú félkörön áll, teljes magassága 5,60m. A szoborcsoport anyaga fehér, fagyálló márvány. A háttere Prunus I. 'Flamingo' sövény alkotja. A következő részen van a 'Négy Évszak' 4 nőalakja. Az ovális útvezetés főtengelye megegyezik a már meglevő alsó kerttel, keresztirányban is szimmetrikus kialakítású. A külső utat keresztirányú utak kötik össze, amelyek egy körbe futnak be. A szobrok kis teresedésben állnak, mindkét út szimmetria tengelyében. A magas épített kerítés elé örökzöld és lombos ültetés került. A gépkocsi út felé a kertrészt vegyes évelő ágyak szegélyezik. A kastély déli oldalán lévő vízköpő szobrot és medencéjét újraépítettük. Az angol kert is helyre lett állítva, befásítva, továbbá egy füves teniszpálya is épült, a régi kézilabda pálya helyén. A kastély északi oldalán elterülő park is teljesen helyre lett állítva angolpark stílusban. A kert napi használatát szolgálja a kerti lugas. Megjelenésében jól illeszkedik a kerthez. Az alacsony balusztrádokkal szegett térrész folyamatosan bővül. Jelenleg egy sütőhely épül. Ez a rész az alagsori részhez kapcsolódik. A kastély déli részén lévő reggeliző terasz a földszintről nyílik. Az előtte levő kis medence és szökőkút a feltárás során került elő. Egynyári virággal, nyírt Prunus I. 'Kleopátra' és Taxus baccata 'Fastigiata' szoliterekkel illeszkedik a kert egészéhez. A kert- és az öntözőrendszer építését a Zolla Kertkultúra Kft. végezte el 2006-ban. A Sorok-patakon túli "Sziget" és korábbi "futball-pálya" is be lett parkosítva ugyancsak Józsa Miklósné táj és kertépítő mérnök tervei alapján. Néhány tíz év és ugyanolyan szép rendezett park lesz, mint a kastélyt körülvevő. Összesen 80 000 m2 a park területe. A két parkot egy Sorok-patakon átívelő új híddal kötöttük össze. Az új parkban további létesítményeket szándékozunk megépíteni. Sopár Katalin építészmérnök tervezésében 2011-ben megépült az új istálló és garázs épület. 2012-ben átépítésre került a korábbi "konyha-tornateremnek" használt melléképület is. Az épület a kastély stílusában lett megtervezve és átépítve. Funkciója iroda és gondnoki lakás. Az egész rekonstrukció folyamán szoros, és nagyon jó együttműködés volt a Kulturális és Örökségvédelmi Hivatal és az építtetők között, ennek köszönhető ez az eredmény, amit itt ma Önök látnak.
Sorokpolány és a kastély története bővebben
1939-ben Sorokpolány és Sorokújfalu egyesítésével keletkezett. A római korban a közelben haladt el a Borostyánkő út, amely itt lépte át a Sorok-patakot. 1941-ben egy Árpád kori sírmezőre bukkantak a falu határában, amelyet az előkerült pénzérmék tanúsága alapján Könyves Kálmán koráig használtak. Polány első írásos említése 1265-ben történt, (egykor) román stílusú templomát 1342-ben még Szent Vencel titulussal említették. 1549-ben Sorokpolányban a Polányi, Sorokújfaluban pedig az Akats família volt a földesúr. 1789-ben előbbi településen a Polányi és a Niczky, utóbbi településen a Rumy és a Zobothin családok rendelkeztek jelentősebb földbirtokkal. 1836-ban Sorokpolányban a Hugonnaiak, a Korchmárosok és a Polányiak, Sorokújfaluban pedig a Mikosok, a Hugonnaiak és az Eőrssyek bírtak földesúri joggal. Az itteni Mikos féle uradalom később a Szapáry, majd a Gött, végül a Haupt-Buchenrode család tulajdonába került. Az 1730-as években Sorokújfalu a párisi Bátsmegyey, a nagyunyomi Akats és a mankóbüki Horváth családok tulajdonát képezte. A mai kastély alapjának tekinthető első rezidenciát a párisi Bátsmegyeyeket említette, az épületet első ízben egy 1664-ben kelt okiratban említették. (A Bátsmegyeyeket 1588-ban iktatták be Újfalu és Egyházasrádóc birtokába. Bátsmegyey Lászlótól fia, György örökölte az épületet, akitől lányára Terézre szállt a rezidencia, mivel a tulajdonos második férje rumi és rábadoroszlói Rumy Lázár volt, a kastély a Rumyak kezére került. (I.) Doroszlót a XIII. század második felében már Rum település földesuraként említették. A család tagjai az évszázadok során komoly szerepet játszottak a vármegyei közéletben.) Rumy Lázártól 1773-ban fiára, Józsefre, majd 1807-ben annak fiára, Andrásra és Antalra szállt az épület. Egy 1775-ös összeírás szerint a kőből épített, jó állapotban lévő kastély felső szintjén 10 szoba, 1 konyha, és 2 mellékhelység húzódott, az alsó szintet pedig pince céljára használták. 1810-ben összeírták a Rumyak sorokújfalui vagyonát, majd 1814-ben a kastélyban található ingóságokat. Rumy Antal rossz anyagi helyzete és adósságai miatt a sorokújfalui kastélyt és a hozzá tartozó birtokokat 1820-ban eladta 40 000 forintért taródházi báró Mikos László államtanácsosnak. Mikos 1838-as halála után fia, (I.) János Vas vármegyei főszolgabíró tulajdonába került a rezidencia és az uradalom. Egy 1844-ben készült térkép a kastélyt T-alaprajzú épületként tüntette fel. Mikos (I.) János 1855-ben bekövetkezett halála után Ede báróra szálltak birtokai, a hagyatéki leltár szerint a fazsindellyel fedett kastély 14 szobából, 1 konyhából, 1 pincéből és 3 kamrából állt, azaz jelentős bővítésen ment át ekkorra. A sorokújfalui rezidencia angolparkjának kialakítása 1858 után történt, amikor a földbirtokos cserével megszerezte a falutól az addig általuk használt, a rezidencia körül elterülő földterületeket. A kastélyt ténylegesen csak anyja halála után, 1867-ben tudta birtokba venni - az özvegyi haszonélvezet miatt - Mikos Ede. A báró 1873-ban hunyt el, és bár pazarló életmódot folytató fiát, Mikos (II.) Jánost kizárta az örökségből, és minden vagyonát lányaira, Olgára és Gizellára hagyta, a testvérek egyezsége révén azonban 1876-ban - évjáradék fejében - (II.) János báró lett a sorokújfalui és a mikosdi uradalmak tulajdonosa. Mikos emeltette 1878-'79-ben Sorokújfaluban a családi mauzóleumot. A neoreneszánsz stílusú, görögkereszt alaprajzú sírkápolnát Ludwig Schöne bécsi építész tervezte és kivitelezését Brenner János szombathelyi építőmester végezte, a márványfaragásokat Raffensberger Ignác készítette. Mivel eközben a báró anyagi helyzete egyre jobban romlott, 1811-ben eladta mikosdi kastélyát és uradalmát, majd 1891-ben sorokújfalui kastélyát és uradalmát is. A rezidenciát muraszombati, széchenyszigeti és szapári gróf Szapáry Géza m. kir. Főudvarmester, volt fiumei kormányzó vásárolta meg idősebb fia, Szapáry László számára, aki akkor köszönt le a londoni nagyköveti posztról. Géza gróf 1892-ben a Mikosok mauzóleumát is megvette családi temetkezőhely számára. A Szapáry család a kastélyt nem sokkal megvétele után teljesen átépíttette Meinig Artúr műépítész tervei szerint. 1898-ra már biztosan elkészült a rezidencia historizáló (eklektikus) stílusú átalakítása, kibővítése. (Meinig tervezte a tiszadobi Andrássy-kastélyt, a pilisszántói Orosdy-kastélyt és a pátkai Trauttenberg-Tallián-kastélyt is, valamint a nagykárolyi Károly-kastély átalakítását és a Zsombolya-Csitó-Csekonics-kastély kápolnáját, a budapesti Tiszti kaszinót.) 1899-ben öccse, Szapáry Pál vásárolta meg tőle az uradalmat, László gróf ezután a muraszombati Szapáry-kastélyt lakta. A grófi család, anyai örökség révén 1844-ben megszerezte a velencei Morosini-gyűjtemény egyharmadát, ily módon jelentős képzőművészeti alkotásokat őriztek a kastély falai között. Mivel a gróf jövedelmét az utazások, fényes fogadások és a hatalmas vendégjárás költségei messze meghaladták, 1912-ben kénytelen volt eladni az adósságokkal terhelt sorokújfalui uradalmat 2 500 000 koronáért Gött Gyulának. 1916-ban Gött-től dr. Haupt-Buchenrode (I.) István vásárolta meg a rezidenciát 4 800 000 koronáért. A Tanácsköztársaság idején, 1919-ben készült összeírás szerint a 26 szobás, 8 személyzeti lakásos, 2 konyhás kastélyhoz 2 katasztrális holdas park és egy kiskastélynak nevezett épület tartozott. A báró a kastélyt - és parkját - 1927-'28-ban jelentősen átépíttette Leopold Bauer bécsi építészprofesszor tervei szerint, a munkálatok 1930-ban fejeződtek be véglegesen. Az átalakítás során a rezidencia korábbi gazdag historizáló architektúráját leredukálták, a korábban a tetőzet szintjén lévő díszítményeket, oromzatokat lebontották, az új háromszög -oromzatban pedig a Haupt-Buchenrode-címert helyezték el. (A kastély alagsorában később sokáig megőrizték az akkor levett, márványból faragott Szapáry-címert.) Haupt-Buchenrode (I.) István fia, (II.) István is a sorokújfalui kastélyban lakott, mindhárom gyermeke itt született az 1920-as években. Az uradalomhoz tartozott egy Kisunyomban lévő kúria is. 1940-ben báró Haupt-Buchenrode Istvánné a kiskastélynak nevezett - üresen álló - tiszti lakban anya- és csecsemővédő intézményt rendezett be. A második világháború vége előtt néhány hónappal Haupt-Buchenrode báró a kastélyban őrzött értékeit, bútorait részben vasúton, részben pedig - külön erre a célra készített - kocsi fogatokkal elszállíttatta az ausztriai Innsbruck környékén elterülő birtokára. A báró közvetlenül az orosz csapatok bevonulása előtt ment családja után.