A 19. században robbanás szerű fejlődésnek indult a világ. A technika fejlődése megkövetelte a nyersanyagok intenzívebb kitermelését az ötletek megvalósításához. A természeti kincsek megszerzéséhez meg kellett találni a megfelelő lelőhelyet, és meg kellett oldani a kitermelt kincs elszállítását is.
Királyrét közelében, a 20. század elején több keskeny nyomtávú vasút (kisvasút) épült. A vonalak a kő, fa és vasérc kitermelését szolgálták.
1924-től Hoffer Kunó, a Királyréti Uradalom és Ipartelepek Rt. tulajdonosa fejlesztette a környék infrastruktúráját. A keskenynyomtávú vonalak a verőcemarosi állomásig juttatták el a kitermelt anyagot.
A kőbányák egyikét feleségéről, Dessewffy Ilonáról nevezte el. Az innen kitermelt bazaltot leginkább utak építéséhez használhatták.
A második világháború idején a termelés megszűnt, és a vasúti szárnyvonalat is felszámolták. Napjainkban a benőtt töltés nyomait követve juthatunk el az egykori bányaudvarig, ahonnan láthatjuk a közel húsz méter magas kőfalakat.