Az ipari forradalom hihetetlen fejlődést, és igényt jelentett a világ számára. A települések közötti utak éppúgy követelték a köveket, mint a vasúti hálózat a megbízható, vulkanikus kőzetből készült zúzott alapot. 1924-től Hoffer Kunó határozta meg a környék fejlődését, beleértve a keskenynyomtávú vasút korszerűsítését és bővítését is.
A Börzsöny talán legnagyobb méretű kőfejtése volt az "Inóczi-bánya", melyet az 1927-ben épített siklópálya kötött össze a Pap-hegy tövében kialakított "zúzdával".
Az egykori bányakomplexum épületeiből mára csak alig felismerhető romok maradtak. Ilyenek a természetellenesen kapcsolódó kövek - épített alapok és falak maradványai.
A 20. század elején ez jelentette az életben maradást, hiszen minden a természetből kinyerhető forrásokon alapult.
A hatalmas bányaudvar rengeteg élőlénynek jelenti az otthont. Ezek között akad olyan is, akinek ez a hely jelent mindent. Az egyetlen helyet, ahol élni tud. Ne háborgassuk életterüket!