Thanks to its remoteness Velkolélsky ostrov is a demonstration of well-preserved landscape of Podunajsko and an example of mutual coexistence between human and nature. People shaped the characteristic landscape pattern of the island – by grazing economic animals, mowing grass fields for hay and by whittling willows for acquiring of fuel (which led to formation of characteristic head willows). In the past this type of landscape was wide-spread along Danube. However, to a larger extent it remained just on Velkolélsky ostrov to this day. Elsewhere along the Danube similar areas were drained and transformed into arable land or artificially forested by derivative ground wood. By long-term coexistence between human and nature a colorful mosaic of biotopes came into being on Velkolélsky ostrov, thanks to which the territory became rich in plant and animal species. Soft meadow forest is created especially by white willow, crack willow, white poplar and black poplar. On the grass field there grow majestic oaks as a flood plain left-over. From mammals there exists deer, boar, river otter, beaver and other. From bird species grey heron, egret, black stork, white stork, silver heron, brown-throated sand martin and also different species of predators, e.g. falcon, big hawk, sea eagle and other have representation here. The entire locality is a protected territory and at the same time territory of European significance Natura 2000. Decreasing area and quality of natural biotopes in collaboration with other factors (overdisturbance, poaching, etc.) led to a big wastage of typical bird species population – black stork, silver heron and brown-throated sand martin.
Vdaka svojej odlahlosti je Velkolélsky ostrov ukážkou zachovanej krajiny Podunajska a príkladom vzájomného spolunažívania cloveka s prírodou. Charakteristický krajinný ráz ostrova formovali ludia – pasením hospodárskych zvierat, kosením lúk na seno, orezávaním vrb pre získanie paliva (cím vznikli charakteristické hlavové vrby). V minulosti bol tento typ krajiny okolo Dunaja rozšírený. Vo väcšom rozsahu sa však dodnes zachoval iba na Velkolélskom ostrove. Inde na Dunaji boli podobné plochy vysušené a premenené na ornú pôdu alebo umelo zalesnené nepôvodnými drevinami. Dlhodobým spolužitím cloveka a prírody vznikla na Velkolélskom ostrove pestrá mozaika biotopov, vdaka comu sa stalo územie bohatým na rastlinné a živocíšne druhy. Mäkký lužný les tvorí najmä vrba biela, vrba krehká, topol biely a topol cierny. Na lúke rastú majestátne duby ako pozostatok tvrdého luhu. Z cicavcov sa tu vyskytujú srnec, diviak, vydra riecna, bobor vodný a iné. Z druhov vtákov tu majú zastúpenie volavka popolavá, volavka biela, bocian cierny, bocian biely, chavkoš nocný, volavka striebristá, brehula hnedá a tiež rôzne druhy dravcov, napr. sokol lastoviciar, jastrab velký a orliak morský a iné. Celá lokalita je chráneným územím a zároven územím európskeho významu Natura 2000. Klesajúca rozloha a kvalita prirodzených biotopov v súcinnosti s inými faktormi (nadmerné rušenie ludmi, pytliactvo a pod.) viedla k velkému úbytku populácií typických druhov vtákov – bocian cierny, chavkoš nocný, volavka striebristá, brehula hnedá
Nagyléli sziget
A Duna hatalmas ereje különbözó életformák kifejlodését tette lehetové az ártéri liget- erdokben. Kialakult a folyó szövevényes, fonatos ágrendszere, holtágakkal, mocsarakkal és suru ligeterdokkel, futó-növényzettel és liánokkal benott szigetekkel, amelyeken különbözo növény- és állatfajok ezrei találhatók. A Duna menti ligeterdok a trópusi esoerdok közép-európai megfeleloi. A Duna szlovák-magyar szakasza terjedelmes ágrend-szerével közép-európai viszonylatban különleges természeti környezetet képvisel. A Duna nemzetközi jelentoségú zöldfolyosó, mely rendszeres vándorlási útvonala számos hal-, madár- és más állatfajnak. A Duna 172 kilométer hosszú szlovákiai szakaszának természetvédelmi szempontból egyik legértékesebb része a Pozsonytól Csallóközaranyosig terjedo szakasz, kifejlett ágrendszerével, ártéri ligeterdoivel és alluviális rétjeivel egységben. Duna menti ligeterdok síkságon terülnek el, de néhány méteres magasságon belül gazdagon tagolt a felszín. Megtalálhatók itt mocsári társulások, nádasok, lágy- és keményfás ligeterdok, folyami ágak és holtágak, melyek a Dunával csak egy torkolatnál vannak összekötve és olyan holtágak is, melyek a Dunától teljesen el vannak ágva. A kavicsos lerakódások tetején különösen száraz sztyepp-erdos növénytársulások alakultak ki. A Duna menti ligeterdok természetes sajátossága, hogy dinamikája összefügg a Duna dinamikájával. A ligeterdokben és a folyó mentén lejátszódó dinamikus folyamatok közé tartoznak: a rendszeres árasztások, a száraz idoszakok, új folyó medrek kialakulása, holtágak folyamatos behordódása és a felszín átváltozása. A ter mészetben ligeterdo a folyó lerakodásain, ka vicsos vagy iszapos teraszokon keletkezik. Ezek a teraszok aztán folyamatosan benonek fuz vagy nyárfajokkal, így alakulnak ki a fuz- és nyár –faerdok.. Itt a talaj vízszint viszonylag magas, csak a szárazabb idoszakokban csökken. A talaj nagy nedvesség- és tápanyagtartalmú. Ezt a társulástípust puha faanyagú fák alkotják, mint pl. a fehérfuz, a törékenyfuz, a feketenyár és fehér nyár. A vízpartokon gyakran elofordul a nálunk nem honos, de inváziószeruen terjedo korislevelu juhar. A bokrok kozül gyakori például a fekete bodza és az európai zelnicemeggy. Késo tavasszal gyakoribb a nyári tozike, kétlaki csalán a fekete nadályto, és a hamvas szeder. A tavaszutó és a nyár idoszakában a komló liánjai a többi lágyszárú növénnyel és a fákkal suru rengeteget alkot. „Kemény“ fás erdok, más néven tölgy-koris-szilerdok elofordulási helyei az ártéri erdok kicsit magasabban fekvo részei, amelyek kívülesnek a rendszeresen elárasztott területeken. A fák közül kemény faanyagú fák alkotják, mint például a keskenylevelu koris,a vénicszil, az európai zelnicemeggy, a kocsányos tölgy, a magas koris, a mezei szil és a mezei juhar. Gyakran telepítik ezekbe az erdokbe az erdogazdasági szempontból kívánatos, nálunk nem honos fekete diót. A cserjeszintet között a fekete bodza és a veresgyúrú som, a vesszos fagyal, a csíkos kecskerágó, s a kányabangita alkotják. A tavaszi lágyszárú növényzet gyakori fajai a salátaboglárka, a hóvirág, a medvehagyma, a ligeti csillagvirág és az odvas keltike. Szélsoséges lelohelyeken, a durva szemcsés kavicsos lerakódásokon, száraz gyepek és alacsony cserjések keletkeztek. A fák közül megtalálhatók itt: magányos kocsányostölgyek vagy a görbe, csomoros fekete nyárak, a bokrok közül elsosorban az egybibés galagonya, a lágyszárú növények és füvek közül a tollas szálkaperje, keskenylevelu réti perje. Jelentos többfajta ritka orchideafaj elofordulása, például a vitézkosbor, agárkosbor, poloskaszagú kosbor, sömörös kosbor és az egyedülálló, osszel virágzó orchidea, az oszi füzértekercs, amelynek legjelentosebb lelohelyei éppen itt találhatók. A természeti feltételek és a növénytársulások sokfélesége lehetové teszi a nagyszámú állatfaj jelenlétét. A fajok mennyisége szempontjából a legnagyobb számban a rovarok fordulnak elo. Az ártéri ligeterdok nagyon feltuno rovarcsoportja: a szitakötok. Tömegesen fordul itt elo a folyóvizekhez kötodo feketelábú szitaköto, az erdei szitaköto, sárgás szitaköto. A nagyobb holtágak tipikus faja az kétfoltos szitaköto. Ugyanitt él, az európai mértékben is nagyon veszélyeztetett szitaköto, a tócsa szitaköto. A bogarak közül legérdekesebbek a nagyobb fajok, például a szarvasbogár. Nagyon gazdag a halfauna is, ami a vízterületek egyedi kombinációjának és kiterjedésének eredménye. Természetvédelmi szempontból érdekes fajok: a nyurga ponty, lápi póc, arany kárász és a réti csík. A Dunában megtalálható a védett halfajok közül a: balin, garda, halványfoltú küllo, homoki küllo leánykoncér, széles durbincs, selymes durbincs, és a bucófajok. A mai napig itt maradt fenn több kétéltufaj a pettyes gote és a dunai tarajosgote . Megtalálható a zöld levelibéka, az erdei béka, a vöröshasú unka és barna varangy . A hüllok közül itt találkozhatunk a vízisiklóval, a kockás siklóval, az erdei siklóval és a rézsiklóval is. A madarak fajgazdagsága figyelemreméltó. A természetes erdokben fészkel a barátposzáta, a mezei veréb, a seregély, a kakukk, és a közép fakopáncs, a nyaktekercs, a szürke légykapó, függocinege, a berki tücsökmadár a feketególya, a barna kánya és a rétisas. Télen itt koncentrálódnak nagy tömegekben libák, kacsák, gémek, kárókatonák, sirályok és hattyúk. Itt telel a mi legnagyobb ragadozómadarunk is a rétisas. Az emlosök közül itt elofordul a keleti sün, a nyuszt, a róka, a borz, az oz, a vaddisznó, a szarvas. Az öreg odúsfákba tartózkodnak a denevérek - korai denevér, kései denevér, vízi denevér, törpe denevér, nagyfülú denevér és hosszúfülú denevér. Megtalálható itt a vidra, a hód, a csalitjáró pocok. A dunai ágrendszer egyedülálló természete régóta vonzotta a természetbarátok, tudósok és természtvédok figyelmét. A Nagyléli sziget 328,65 ha-on elterülo ligeterdeje ma már természetvédelmi terület.