Karcag városa – a Hortobágy déli fogadókapuja –
Jász-Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar megye határán fekszik, a
Nagykunság egyik jelentos városa. A város szélén, a Tilalmas felé
vezeto út két oldalán található a Szélmalom és fogadóház, melyben a
Hortobágy különleges élovilágát bemutató kiállítás látható.
Kerékpárral és lovas kocsival túrák indulnak innen a pusztába. A
Tilalmasi út másik oldalán látható a megye egyik legértékesebb
muemléke, az 1858-ban épített, népi stílusú Barna-féle szélmalom.
Karcagon régen hatvan malom muködött, közülük tizenegy volt
szélmalom, mára csak ez maradt fenn. A malmot Gál Ferenc építette a
város szélén, egy téglafallal körbekerített, dombszeru emelkedésen,
hogy vitorlái jobban kihasználják a szelek energiáját. A szélmalom
forgó tetorésszel és négy széllapáttal készült. A négyemeletes
malmot téglából építették, a falat ablakokkal áttörték. A
felújított, szépen rendbehozott szélmalomban 1949-ig folyt a munka.
Az államosítás után kalapácsos darálót üzemeltettek az épület
földszintjén. Belso berendezése épen maradt, olyan mintha még
tegnap is oröltek volna a hatalmas malomkerekek, malomkövek.
Hétközben van nyitva, de elozetes bejelentkezéssel egyéb idopontban
is látogatható a szélmalom és a fogadóház.
Innen kb. 4 km-re (a puszta szélén, de már-már a "semmi"
közepén) található Zádor-híd. Az áradások miatt sokszor járhatatlan
út okán, felmerült az igény egy híd építésére. 1804-ben a Jászkun
Kerületek megbízásából Bedekovich Lorinc elkészítette a híd
terveit. A hortobágyi kilenclyukú hídnál 21 évvel idosebb - annak
mintájául szolgáló - muemlék híd alapkövét 1806. november 27-én
rakták le, építoje Magorányi József egri komuvesmester. Az 1809-ben
elkészült híd kb. 80 méter hosszú, kilencnyílású, koalapzatú,
téglaboltozatú volt. A nagy alföldi vízrendezések elott a
Karcag-Debrecen útvonal egyik fontos átkelohelye volt, a Zádor-eret
ívelte át. Jelenlegi ötíves alakját 1830-ban nyerte el egy hatalmas
tavaszi árvíz miatt, amikor a lezúduló víz két-két szélso boltívét
elsodorta. 1833-ban ötnyílású hídként újították fel, a két csonkhoz
fából feljárót készítettek, erre földtöltés vezetett fel. A magában
álló Zádor-híd mely alatt már nem folyik víz, de a nagykunsági vízi
világ hiteles tanúja. A híd és környéke 1976-ban lett országos
védettséguvé nyilvánítva; ekkor került a Hortobágyi Nemzeti Park
igazgatóságának kezelésébe.
A híd közelében található kilátóból jó panoráma nyílik a
pusztára, és ennek közelében került elhelyezésre a hagyományos
geoláda.
A láda egy csatorna rézsüjében lévo fa tövében lett
elhelyezve, kérlek, hogy óvatosan vedd elo, ha víz van a
csatornában, nehogy beleessen. Az alapos visszaálcázásra is
felhívnám a figyelmet, szánjatok rá pár percet, nehogy észrevegye
idegen.
Ajánlott útvonal elakadás ellen: a kilátótól gyalogoljatok át a
hídhoz, kb. 600 méter séta sík terepen, ki lehet bírni. A kilátó a
betonút végénél található útelágazás (híd balra) felol N 47° 20,725
E 20° 58,032 elég kultúrált, javított talajúton közelítheto
meg.