Attila Kaszás 
Šaľa, 16. marca 1960 – Budapest, 23. marca 2007
Attila Kaszás bol maďarský herec československého pôvodu, ktorý zomrel mlado, dožil sa iba 47 rokov. Všetky svoje úspechy dosiahol v Maďarsku, tu sa stal z neho známy umelec.
Narodil sa v roku 1960 v Šali, jeho rodina sa neskôr odsťahovala do Vlčian. Jeho rodičia – Margita a Ján – vyučovali v miestnej škole. Attila tu trávil časť svojho detstva, potom žil v Komárne. Po strednej škole plánoval pokračovať vo vzdelávaní v Maďarsku, preto musel maturovať v Banskej Štiavnici. Po maturite sa odsťahoval do Budapešti, kde ho prijali na dramatické oddelenie Vysokej školy divadelného umenia na prvý pokus. Štúdium skončil v roku 1983. Počas nasledujúcich 15 rokov bol členom budapeštianského divadla Vígszínház, potom sa po niekoľkých rokoch „voľnoherectva” stal hercom Národného divadla v roku 2003.
V roku 2007 pred predstavením Tizenkét dühös ember skolaboval – dostal krvácanie do mozgu. Lekári ho oživili a odviezli do nemocnice. Po niekoľkých dňoch podstúpil operáciu, ale napriek snahe lekárov 23. marca zomrel.
Počas kariéry vystupoval v početných divadelných predstaveniach, napríklad v role princa Buckinghama (Richard III.) a Biberacha (Bánk bán). Z jeho hudobných rol sú známejšie János vitéz (János vitéz), kňaz Vavrínec (56 csepp vér). Vystupoval aj v rockovej opere István, a király, ale väčšina ľudí si ho pamätá ako radistu z musicalu A Padlás (Povala), ktorú napísali Gábor Presser, Péter Horváth a Dušan Stevanović. Presser, ktorý skladal hudbu, rolu radistu napísal vyslovene pre Attilu Kaszása. Musical sa stal najúspešnejším predstavením divadla Vígszínház.
Narodili sa mu dve deti, ale poznal iba svojho syna, Janka, ktorý sa narodil v roku 2005. Jeho dcéra, Lucia sa narodila v decembri roku 2007, deväť mesiacov po jeho smrti. Svojho syna veľmi miloval a snažil sa stráviť čím viac času s ním. Ako hovoril, ktovie, dokedy môže byť s ním. Akoby to dopredu vedel…
V marci roku 2007 začal pracovať na rozprávkovom CD, ktorý už nemohol dokončiť. Známi maďarskí umelci sa zhodli, že album dokončia bez nároku na protislužbu. Celý príjem z predaja CD dostávajú jeho deti Janko a Lucka.
Bol milý a priateľský človek, jeho priatelia a známi ho vždy opisujú podobnými slovami tak, ako aj ostatní herci. Jeho sláva bola istá, už keď sa narodil – údajne mal ruku nad hlavou a päsť zatnutú. V mladosti sa veľa hral na herca a veľmi rád recitoval – matematiku však nenávidel. Väčšinu svojho života žil v meste, ale vždy zostal „vidieckym“. Rodný dom jeho matky v Žiharci odkúpil v roku 2002 a za symbolickú jednu vtedajšiu slovenskú korunu predal obci. Obec v ňom vytvorila múzeum, zariadenie tvorí autentický nábytok, aj vo dvore je všetko, ako kedysi.
V Žiharci každý rok usporiadajú festival Kultúrne leto v Žiharci (Zsigárdi Kulturális Nyár), ktorý od smrti Attilu Kaszása nesie jeho meno.
Keška sa v kríkoch nenachádza a kvôli častým zmiznutím ani v bezprostrednej blízkosti sochy.
PROSÍM nevložte do cache peniaze, cukríky atď.; nezoberte zo sebou ceruzku, strúhadlo ale ani popis miesta; nechajte za sebou čistotu! Ďakujem! Keška je čiernej farby.
Kaszás Attila 
Vágsellye, 1960. március 16. – Budapest, 2007. március 23
A fiatalon, 47 évesen elhunyt Kaszás Attila csehszlovák származású magyar színész volt. Sikereit Magyarországon érte el, itt vált belőle ismert művész.
1960-ban született Vágsellyén (Šaľa), családja később Vágfarkasdra költözött. Szülei – Margit és János – a helyi iskolában tanítottak. Attila gyerekkora egy részét itt töltötte, majd Komáromba került. Mivel tervei között szerepelt, hogy az érettségi után Magyarországon tanul tovább, a gimnázium negyedik osztályát Selmecbányán kellett elvégeznie. Ezután Budapestre költözött, ahol beíratkozott a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, és első próbálkozásra felvették. Az iskolát 1983-ban fejezte be. A következő mintegy 15 év alatt a Vígszínház társulatát erősítette, majd némi szabadúszás után a Nemzeti Színház tagja lett 2003-ban.
2007-ben a Tizenkét dühös ember című darab kezdete előtt rosszul lett – agyvérzést kapott. A kiérkező mentősök újraélesztették és kórházba szállították. Pár napon belül megműtötték, de az orvosok igyekezete ellenére március 23-án este elhunyt.
Pályafutása során számos színházi előadásban szerepelt, eljátszotta pl. Buckingham herceget (III. Richárd), Biberachot (Bánk bán). Zenés szerepei közül ismertebbek a János vitéz (János vitéz), Lőrinc pap (56 csepp vér), szerepelt az István, a király c. rockoperában is, a legtöbben mégis a Presser–Horváth–Sztevanovity hármas által írt Padlás című musical Rádiósaként emlékeznek rá. A zeneszerző Presser Gábor a Rádiós szerepét kifejezetten Kaszás Attilára írta, a musical pedig a Vígszínház történetének legsikeresebb előadása lett.
Két gyermeke született, bár csak 2005-ben született fiát, Jancsit ismerhette meg; kislánya, Luca 2007 decemberében, 9 hónappal halála után született meg. Kisfiát nagyon szerette, igyekezett minél több időt vele eltölteni, ahogy mondta: ki tudja, meddig lehet vele. Mintha előre látta volna...
2007 márciusában egy meselemezen kezdett el dolgozni, amit sajnos nem tudott befejezni, ezért neves művészek felajánlották, hogy ezt ellenszolgáltatás nélkül megteszik. A lemezből származó bevételt Attila gyerekei kapják.
Részletek a CD-ről: http://www.magyarvagyok.com/konyvtar/Kit-Ringat-A-Bolcso-Janikat-18778/
Bővebben a CD-ről: http://ujszo.com/cimkek/szalon/2007/12/29/kit-ringat-a-bolcso-janikat-verses-mesek-gyerekeknek-es-felnotteknek
Kedves, barátságos ember volt, ismerősei, barátai mind ehhez hasonló szavakkal jellemzik, csakúgy, mint színésztársai. Sikere már a születésekor eldőlt – állítólag kezét ökölbe szorítva és feje elé tartva jött a világra. Gyerekkorában sokat játszott színházasat és nagyon szeretett szavalni – a matematikát annál kevésbé szívelte. Élete nagy részét városban élte le, de mindvégig „falusi“ maradt. Édesanyja zsigárdi szülőházát 2002-ben megvásárolta, majd jelképes összegért – akkori egy szlovák koronáért – a falunak adta. Az épületben korhűen berendezett tájházat hoztak létre.
A faluban 2005 óta minden évben megrendezik a Zsigárdi Kulturális Nyár elnevezésű fesztivált, amely Attila halála óta az ő nevét viseli (Kaszás Attila kulturális fesztivál).
A láda nem a bokrok alatt van és a gyakori eltünés miatt nem is a szobor közvetlen közelében.
KÉREM ne tegyen pénzt, cukorkát, stb. a ládába; ne vigye magával a ceruzát, a faragót de a helyleírást sem; hagyjon maga után rendet! Köszönöm! A láda fekete színű.
Attila Kaszás 
Šaľa, 16th March 1960 – Budapest, 23rd March 2007
Attila Kaszás who died an early death was a hungarian actor coming from the former Czechoslovakia. He achieved success in Hungary where he had became a well-known artist.
He was born in 1960 in Šaľa. His family later moved to Vlčany. His parents – Margareth and John – were teaching in the local school. Attila spent a part of his childhood here then they went to Komárno. As his plan was to continue in his studies in Hungary he had to finish the 4th grade in Banská Štiavnica. Then he moved to Budapest and registered at the Academy of Drama and Film where he got admission to after his first attempt. He finished it in 1983. In the next 15 years he was the member of the theatre Vígszínház in Budapest. Then after some time of being a freelancer he became an actor of the National Theatre in 2003.
In 2007 he fell into unconsciousness before the performance of the Twelve Angry Men – he got brain haemorrhage. He was taken to hospital. After a few days a relieve brainpan operation was held to save his life but despite the doctor’s care Attila Kaszás died on 23rd of March.
He had played a lot of roles through his career. Among others he was often acting as Duke Buckingham (Richard III) and Biberach (Bánk bán). From his musical performances the most known ones are János vitéz (János vitéz), clerk Lawrence (56 csepp vér – 56 drops of blood). He performed also in the known rock opera Stephen the King (István, a király), but the most people remember him as the Rádiós from the musical The Attic (A Padlás). The musical was written by Gábor Presser, Péter Horváth and Dusan Stevanović. Presser later claimed that the role of Rádiós was written specifically for Attila Kaszás. The musical has been the most successful presentation of the theatre Vígszínház.
Attila had two children although he knew only his son, John (Jancsi) who was born in 2005. His daughter, Luca was born on December in 2007, nine months after his death. Attila liked his son and tried to spend as much time with him as possible. He was saying “who knows how long will we be together”. He had seen his own future…
In 2007 he started working on a CD – he recorded some tales. Unfortunately he was not able to finish it. Some renowned artists offered that they would finish the album and required no consideration nor reward. The CD is dedicated to his son, its title is Who is nestled in the cradle, Janika... (Kit ringat a bölcső, Janikát...). The income from the CD goes to Attila’s children with the help of a foundation.
He was a very kind and friendly person. His friends and colleagues always use similar wrods when describing him. He was definitely born for success – supposedly he was born with clenched fist and holding his hand above his head. In his childhood he often played roles of heroes and recited very much, but Maths didn’t belong to his favourite subjects. Most of his life he was living in cities but he always remained “rural”. In 2002 he bought the house in Žiharec (Slovakia) where his mother had been born and sold it to the village for one slovak crown (around 0.033 € today). Later an authentical museum was made in the house.
From 2005 a festival has been held every year which has been carrying Attila’s name since his death - Kaszás Attila Cultural Festival (Kaszás Attila kulturális fesztivál).
The cache is not under the bushes and thanks to the frequent disappearances it is not directly arround the statue!
PLEASE do not put money, sweets, etc. to the cache; do not carry away the pencil, the skiver and the text about the place; leave behind clean place! Thank you! The cache is black.
Socha -- A szobor -- The statue
Pôvodná myšlienka, umiestnenie kešky a hore uvedený trojjazyčný text je vďaka Koresz, komu rada by som sa poďakovala v mene svojom i všetkých goecache hráčov. Žijem geograficky bližšie ku kešky, viem častejšie kontrolovať kešku, preto som sa stala vlastníkom kešky.
Koresz nevű felhasználót illeti a láda erdeti ötlete, elhelyezése és fent olvasható háromnyelvű szöveg megszerkeztése, akinek fáradozásait ezúton is nagyon köszönöm magam és minden megtaláló nevében. Mivel geográfiailag közelebb élek a ládához, így a gyakorabbi ellenőrzés céljából én lettem a tulajdonosa.
The original idea, placement of the cache and the trilingual text above is thanked to Koresz and I would like to say thank-you on behalf of myself and the other cachers! I live geographically closer to the cache, I can more often check it, this is why I became the owner.