Rövid építéstörténet:
A templom a főbejárata feletti latin nyelvű feliratban (CREATORI 1705 CREATURA) a plébánia alapításának évszáma jelzi a kezdeteket. A mai épület későbbi. Inkább hűséges, mint tehetős építtetőinek, az akkoriban főleg német anyanyelvű újlaki (Neustift) híveknek valamivel több, mint ötven évig tartott felépíteni és berendezni templomunkat (az épületet 1746-1766 között Hamon Kristóf és Nepauer Máté emelték, a Hickisch Kristóf tervezte főoltár 1799 évi átadásával fejeződött be a belső berendezés). A torony sorsa nehezen alakult: az elsőt, amelyet a bejárati homlokzat közepe fölött kezdtek építeni, le kellett bontani, mielőtt ledőlt volna - helyette készült a déli oldalhoz csatlakozó ma is látható torony, amelynek a legfelső, "sisak" részét elemi csapások miatt kétszer is meg kellet újítani: mai formáját Ybl Miklós tervei szerint nyerte el 1877-ben. A károkat okozó 1875-ös felhőszakadás emlékét a templombelsőben kis "Vízállás" jelző tábla őrzi. A falképek az 1920-as évek alkotásai.
A templombelső:
Az orgonakarzatot tartó hármas ívsor alól tárul fel a három boltozati szakasszal fedett, impozáns egyhajós belső tér. Arányai és tagolásának kialakítása miatt nagyobbnak, monumentálisabbnak érezzük valóságos méreteinél; mindkét oldalon íves formálású mellékterek gazdagítják a térhatást, természetesen felhasználva a boltozati hevederek vízszintes erőhatásainak felvételére a térbe "behúzott" faltestek adta lehetőséget.
A berendezésről:
A főoltáron Mária és Erzsébet találkozását (a templom névadó jelenetét) ábrázoló kép Falconer József (svájci származású festő) műve, a szobrokat Held Frigyes készítette (1799). Az érdekes, forgó rendszerű szentségtartó a korábbi, 1761-es oltárból származik. A szószék (1747-48), a budai Klarisszák ajándéka, 1774-ben; a diadalív másik oldalán álló Szt.Anna oltár - a budavári Nagyboldogasszony templomból - 1779-ben került ide. Az itt látható fa Piéta szobor (1818) Dunaiszky Lőrinc műve. A mellékoltárok az újlaki polgárok adományaiból létesültek, kedves szentjeiket (például Szt.Sebestyént) ezért többször is szerepeltetik. A főoltár felé nézve baloldalon az első a Szent Kereszt oltár, 1766-os alapítású. Ezen az oldalon a középsőt Szt. József (1762-63), a bejárat felőlit Szt. Flórián tiszteletére állították (1778). A másik oldalon folytatva: Páduai Szt. Antal (1777-78), majd a Szűz Mária oltár (1760) következik. Ezen az oltárasztalon áll a korábbi templom kegyképe, 1706-ból, amely Segítő Szűz Máriát ábrázolja (későbbi másolatát a főoltáron is látjuk). A főoltárhoz legközelebb a Jézus Szíve oltár áll, korábbi Nepomuki Szt. János oltár helyére került 1782-ben. A szobor 1902-ból való. A 14 stációképet Fáy Albert festette 1781-ben. A liturgikus cselekményeket 1905-ből származó Rieger orgona hangja kíséri (sajnos jelenleg nem üzemel, javításra szorul).