[HU:] A Kapos vízjárása
Aki egy átlagos nap néz le a donneri hídról a mély ágyában folydogáló szerény kis patakra, talán el se tudja gondolni, hogy néhanap a meder az úttest szintjéig megtelik, és szélső esetben kiáradhat a Jókai-ligere. Pedig ilyen helyzet eddig időnként bekövetkezett, mert a Kapos kisvízi és árvízi vízhozama között szinte példátlanul nagy a különbség.
Kaposvár árvízi helyzete nem hasonlítható össze a nagy síkföldi városokéval, Győrrel és Szegeddel. Egyrészt a Kapos sem hasonlítható össze az említett városok folyóival, másrészt a város nagyobb része a lehetséges legnagyobb vízszint fölött fekszik. Az árvízvédelemre azonban mindenképpen szükség van a völgy alján fekvő utcák és közlekedési útvonalak védelme érdekében.
Másik nagy különbség az, hogy a Kapos vízjárása városunk tágabb környékén is független a Duna vízgyűjtőjének távolabbi vidékeiről „importált” árvizektől, amelyek lefutása napokkal előre megbízhatóan előre jelezhető. A Kapos vízjárását egyedül a 3170 km2 nagyságú vízgyűjtőjén leeső csapadék határozza meg. Heves zivatarok után a Kapos déli mellékpatakjaiba özönvízszerűen zúdul le a Zselic meredek domboldalain az esővíz, és órákon belül alakulnak ki szélsőségesen magas vízállások.
A Kapos folyó szabályozásának története
A Honfoglalást követő pár évszázadban a Kapos völgyének kiterjedt mocsárvilága gyepűként szerepelt, őseink ilyen gyéren lakott, nehezen járható övezetekkel akadályozták a betörő ellenség előrenyomulását. A mocsaras völgy Kaposvárnál szűkült össze legjobban, városunknál volt az erődítményekkel (Ropoly, majd Kaposújvár) jól védhető átjáró útvonal, „kapu”, amelyről városunk nevét kapta.
Még a a 18. században is a Kapos völgye Kaposvártól Simontornyáig mocsárvilág volt. Termőföld nyerése és azok árvízvédelme céljából 1820-ra fejezték be a folyó medrének szélesítését és mélyítését, így folyónk szinte teljes egészében ásott csatornában fut – korábban folyónkat Zichy-csatorna néven is ismerték. A jórészt egyenes meder gyorsabban vezette le az árhullámokat, de a mocsaras részek teljes kiszárítása érdekében ekkoriban kapcsolódott be Beszédes József. Elképzelése az volt, hogy a folyóvölgy peremein a folyóval párhuzamosan futó mellékágak létesítésével növelje a rendszer hatékonyságát. Ez a nagyszabású munka 1839-ben fejeződött be, pontosabban végetért, és többé-kevésbé, de nem teljesen biztonságos megoldást hozott. Kaposvár körzetében a Malom-csatorna kiásása jelentette Beszédes József terveinek megvalósítását. de a munka még az északi peremen sem fejeződött be, a déli csatorna sohasem készült el.
A fő cél termőföldek nyerése volt, ezért a gátak közé szorított folyónak sehol sem hagytak árteret, amely a hirtelen megnövekedő vízhozamokat tárolni tudta volna.
Az időszakonként elvégzett toldozások-foldozások (mederkotrás, töltésmagasítás) nem jelentettek hosszú időtávra biztos megoldást, a vízgyűjtő területen lehulló nagy esőzések nyomán a folyó többször is kilépett a medréből, és elárasztotta a termőföldeket.
A végleges megoldás vagy nagyméretű átmeneti tárolók létesítését, vagy a művelési ág megváltoztatását követelné [1]: réteken, kaszálókon az időszakos vízborítás nem okoz túl nagy károkat. Viszont a szántóföldek visszaalakítása legelőkké a környező községek mezőgazdálkodásának módosítását követelné, és a bevételkiesések visszatérítését igényelné. A végleges megoldás tehát még nincs eldöntve, de ennek az évtizednek a végéig várható.
Kaposvár árvízmentesítése
A 2005-ös árvíz a városban komoly anyagi károkat és fennakadásokat okozott, és ez rávilágított arra, hogy a védekezés újabb módszereit szükséges bevezetni. Annál is inkább, mert a globális klímaváltozás elveit valló szakértők az időjárási szélsőségek fokozódást jósolják már a közeli időkre is.
A Kapos mellékvizein és magán a Kaposon is rengeteg duzzasztott tó (horgász- és halastavak) létesült, de ezek nem játszanak vízjárás-kiegyenlítő szerepet, mivel a beléjük jutó és belőlük távozó víz azonos mennyiségű, vízmagasságuk közel állandó. Ezt kisvíznél is, nagyvíznél is a duzzasztógát túlfolyójának magassága határozza meg. A záportározóknál a duzzasztógát szűk keresztmetszetű kifolyói úgy vannak méretezve, hogy eleve, vagy pedig emberi beavatkozással, zsilipállítással csak a kisvizet engedik át vízszintemelkedés nélkül, de nagyvíz esetén a korlátozott átfolyás miatt a tározóban a vízszint és a vízzel borított terület is megnő.
A víztömeg a Kapos mellékvizeinél nem túl nagy, tehát viszonylag kis térfogatú záportározók is képesek a vízjárás megfelelő kiegyenlítésére. A záportározók kisvíz esetén kis felületű tavak vagy vízborítás nélküli területek, amelyek vízfelülete árhullám esetén megnő, majd kisvíz idején a többlet vizet fokozatosan engedik vissza a patakmederbe. Az utóbbi években két ilyen tározó létesült. Az egyik Zselickisfalud mellett a Szentmártoni-patakon, a másik Bárdudvarnok mellett a Berki-patakon.
A 2010-es újabb árvíz azt mutatta, hogy a mellékvizeken létesített beruházások még nem oldják meg teljesen a gondokat.
Ezért Kaposvár nyugati szélén, a Kecel-hegy alatt magán a Kaposon létesítettek nagy kiterjedésű záportározót és zsiliprendszert. Egyúttal a Kapos medrének rendezése is megkezdődött, így a folyó az árhullámokat gyorsabban tudja levezetni. Ezzel Kaposvár körzetének védelme megoldódott, de a szakemberek a folyó alsóbb folyásánál további két tározót látnak szükségesnek.
A Kaposvár- keceli árvízkapu
A beruházás ünnepélyes átadása 2014. május 28-án történt [2].
A víztározó sajátossága, hogy nincs állandó vízborítású része, inkább csak időszakos, emberi beavatkozással szabályozható ártérnek mondanám. A többlet víz befogadására a Szarkavár felé elnyúló széles, lapos völgy legelői szolgálnak, amelyek az egykori Kapos-mocsár területén fekszenek, és beépítésre a talajviszonyok miatt teljesen alkalmatlanok. Nagyobb árhullám esetén a megemelkedő vízszint már a völgy mezőgazdaságilag művelt, pár méterrel magasabban fekvő részeit is elboríthatja.
Az árvízkapu 3 részből áll. Árvíz- illetve esetleges veszélyhelyzet esetén sokrétű emberi beavatkozásra nyílik lehetőség. Kisvíznél a zsiliptáblákkal szabályozható átfolyású, legmélyebben fekvő zsilipkapukon folyik át a víz. Megemelkedő vízszintnél pár méterrel magasabban fekvő ugyanilyen zsilipkapuk is működtethetők. Végül rendkívüli vízszintemelkedésnél a duzzasztógát tetején meghatározott magasságú, szabályozhatatlan túlfolyó vezetheti le a vizet.
[1]: http://www.agroland.hu/?hir=7344
[2]: http://www.ddvizig.hu/hu/ddvizig-aktualis/4efcca35-1b6b-488c-a6e6-7fd4a2cfdaef
