A Norton-szerkezettel készült kutak jellegzetes formájukról ismerhetőek fel. Biztos, hogy sokan vagyunk, akik láttunk már ilyen kutat falusi utcákon, házak udvarán. Elsősorban vízkitermelésre szolgál. Vert és fúrt kutaknál alkalmazzák.
Ez a kút típus egy szivattyúféleség. Egy öntöttvas dugattyú hengerből, egy fel-le mozgó karból és egy vízkivezető csőből áll. Olyan helyeken alkalmazzák, ahol a talajban a vízszint nincs mélyebben, mint 8 méter. A kúttestet (szivattyúhenger) úgy szerelik fel, hogy a vízszint alá érjen, és a henger alsó vége tömített. A lezárt alsó végen pillangószelep vagy rézgolyó van, amely a kar lenyomására nyit, felhúzására pedig zár. A szelepet nem a kar felemelése, hanem a víz nyomása nyitja meg (ugyanígy, ha rézgolyó van, azt a víz nyomása emeli), emiatt nyitáskor a víz beáramlik a kúttestbe. A kar folyamatos fel és le mozgatásával a kúttestben felgyűlő víznek akkora nyomása lesz, hogy a fölösleg „kénytelen” a vízkivezető csövön távozni.
A kerekes Norton-kútnál a függőleges szívószár mozgatását kerékkel végzik. A kerék tengelye középen "U" alakban meg van törve így a hozzá csapággyal rögzített szívószár függőleges mozgásra kényszerül, és ennek a mozgásnak köszönhetően pumpálja ki a vizet.
A Norton-kutak maximális szívási mélysége 8 méter, vannak kisebb típusok, amelyek ennyit sem tudnak. A vízkitermelés teljesítménye függ a munkahenger vastagságától (dugattyúméret), és a nyomástól is. A dugattyú mérete 65 mm és 130 mm között változik, de vannak ennél nagyobb átmérőjűek is.
