Az épülete
Eklektikus stílusban épült egytornyú plébániatemplom.Egy fő és egy oldalhajója van. Kívülről eredetileg sokszöges
szentélyzáródású. A főhajót két csehboltozat fedi, a bejárat felett karzat található.
Az épületet 1989-ben bővítették; új szentélyt, oldalhajót és különböző
kiszolgálóhelységeket építettek hozzá. Jelentős átalakításokat
végeztek a belső terekben is, többek közt - a feltehetőleg
a középkorból való régi sekrestyét átépítették.
Története
Kartal ősi templomos település, első temploma valószínűleg az itt folyó Emse-patak mellett volt.
A felső rész, Kartal-puszta is rendelkezett egy kis templommal, s ez valószínűleg a régi sekrestye. Az 1400-as éveknek megfelelően belül dongaboltozattal, de már a gótika jegyeit hordozó nyeregtetővel. A nagytemplomot ehhez a kicsihez építették hozzá. Az alapkőletétel 1865. május 31-én történt meg, s bár az építési költségek csak lassan szivárogtak - s emiatt a munka többször is félbeszakadt - az építkezés a torony felépítésével, 1868 októberében befejeződött. S november 19-én Árpádházi szent Erzsébet tiszteletére felszentelték. 1869-re a három harang is elkészült.
A régi orgona Komornyik Sándor orgonaépítő mester műve. Toronyórát is készítettek, ám, sajnos, ez időközben tönkrement. Az oltárképét, mely szent Erzsébetet ábrázolja, Jakobey Károly festette 1877-ben. Kívülről többször renoválták 1913-ban, 1921-ben, 1945-ben, 1955-ben, és 1983-ban. Belső festése 1954-ben készült: Jeszkovszky György tervei alapján Strausz István készítette. A freskókat Takács István alkotta. 1973-ban új liturgikus berendezések készültek, melyeket helyi mesterek terveztek és építettek meg. Az új templomrészt, 1989. november 19-én szentelték fel. Ekkor került méltó helyére a régi oltárkép. A belső festést Lovas László, kecskeméti mester újította fel. Új ablakok, ajtók, padok, gyóntatófülkék készültek ugyancsak a helyiek keze által. 1990 őszére a külső festés is elkészült. 1992-ben a tetőszerkezetet, majd 1998-ban a belső festést a gyakori nedvesedések miatt felújították. 2001-ben új orgona épült, majd 2002-ben elkészült a templom fűtése is. Majd 2004-ben a vizesedését is megszüntették.
A főhajó
A templom főhajója eklektikus stílusban épült, két csehboltozatos, karzatos épület. A szentély és a hozzá tartozó oltár a templom építésekor nem készült el anyagi okok miatt így a hajót lefalazták és ideiglenes jelleggel alakítottak ki egy kis szentélyt. Az építéskor a templom festése sem készült el, erre csak az 1950-es években került sor.
A templomba egy szélfogón belépve jutunk be, s a karzat alatti lapos előtérben találjuk magunkat. Ennek kosáríves boltövei tartják a karzatot, s a masszív falai és pillérei vezetik le a torony terheit. A lényeg csak lassan tárul elénk, folyamatosan alakul ki az összkép. Az állomások; belépés, szenteltvíz, keresztvetés, letérdelés…, az előkészület helye semmi pompa egyszerű visszafogottság. Jobbra kis kápolna, balra karzatfeljáró.
Hirtelen a tér kitágul, elénk tárul a nagytemplom óriás mérete. A falakon és a szemmagasságban minimális díszítés, csak a keresztút stációi és az ablakkeretezések festései. Puritán padok, tiszta egyszínű szőnyegek és díszítések, eklektika a templomban a mennyezetet leszámítva ez a visszafogottság dominál. A padlón tardosi vörös mészkő burkolat nemességet ad. A csehboltozat hevedereken adja át terhét a falazatból kiugró pillérekre, a forma mutatja a működést. A pillérfejezeteken kívül minden egyéb díszítés festett, de igen míves kivitelben. A színek harmóniában vannak: a sárga, az okker és a barna árnyalatai jól megférnek egymás mellett. A templom stílusa a boltozatra nézve barokkossá válik, copf-os díszítések és nagyméretű freskók uralják a mennyezetet, remekül érződik a különbség a Menny és a Föld között. A néhány éve elkészült orgona modern stílusában, visszafogottságában jól illik az összképbe, nem akar versenyezni a burjánzó freskókkal, hanem tiszteleg nekik.
A világítást falikarokkal és reflektorokkal végzik, utóbbiak csak a boltozat megvilágítását szolgálják.
A templomban sok gondot okozott a vizesedés, ennek megszüntetését 2004-ben az épület körül kialakított angolaknás kiszellőztetéssel megoldották. A lábazatot kívül-belül kicserélték, belül a falazott formázott lábazat helyett most kőlábazat került fel.
A részletek
A múltszázad végén a részletekkel sokkal többet törődtek, mint a jelenkorban, állapíthatjuk meg sok esetben. E templom azonban más helyzetben van, mivel nem egy teljesen új templomot építettek, hanem toldást végeztek. Egy már meglévő funkciójú teret vittek át egy nagyobba, így annak részletei az újban is megjelennek, s hordozzák a régi jegyeit. Ilyenek az örökmécsek, a bútorok, a burkolatok, a színek. A pillérek párkányainak arányai jól formázottak, díszítésük kiemeli őket. A régi falikarokat lecserélték, mert alumíniumokból voltak aranyozott festéssel, és már tönkrementek. Egy iparművész készítette a mostani liliomfejes karokat, és hozzá az oltáron található lámpákat. Az örökmécs még a régi "kollekcióhoz" tartozik, masszív anyaga nehezen illik össze az új rézvirágok lemezességével. A kellékek - szenteltvíz kút, perselyszekrények - színezését is a belső festéshez illően alakították ki. E berendezéseknek nincs egységes stílusa, a bővítés óta folyamatos megújuláson esnek át, s együtt sem sértik a belső tér összhangját.
Régi és új találkozása
Ez az első probléma, ami felmerül egy régi épülethez történő hozzáépítéskor: hogy oldják meg, hasonló legyen-e, vagy ne, másoljuk, teljesen újat alkossunk? Ebben az esetben az épület egyszerűségének továbbvitele adta a kiinduló gondolatot. Ezt a már az ősi templomokban meglévő tiszta, de nemes puritánságot vették alapul a tervezésnél, s az eredmény magáért beszél. A szentély ezzel nyeri el méltó helyét a térben. A színek, a formák, melyeket alkalmaztak, a régieket követik. Az ablak formája, mérete is azonos, de díszítésnek itt már nincs helye, s nem is érezzük hiányát. Az új rész elemei jól elkülönülnek és mégis szerves részei az egésznek. A kiszolgáló és közlekedőterek egyszerű fehér meszelést kaptak, s szinte észrevétlenül bújnak el a templom oldalában.
A régi sekrestyét - a középkori templom -, mely a bővítés előtt még egy tér volt, 1989-ben tagolták válaszfalak beépítésével, de a dongaboltozat még ma is jól látható a gyóntatószékek előtt. Az ajtónyílások a templomtérben íves, a közlekedő részeken egyenes záródásúak, jól mutatva a két tér alá-fölérendeltségi szerepét.
A oldalhajó új bútorai a szentély padjaihoz igazodnak, de ezek nem mázoltak, pácolt barna színükkel jól uralják a sárga teret. Az oltártér felett kazettás álmennyezet található, mely valószínűleg a középkori fafödémekre való utalás. Az oldalhajó nyitott fedélszéke jól illik a térbe.
Összességében a templom sikeresen megőrzi önmaga jegyeit. S mi több szépsége hozzásegít a személyes Istenkapcsolat megéléséhez, és hiszem, hogy ez esetben ez a legfontosabb.