1939 augusztusának utolsó napján egy maroknyi német katona egy gleiwitzi szállodában tartózkodott két hete, amikor azt az üzenetet kapták, hogy meghalt a nagymama. Az üzenet Berlinből érkezett és tudták, hogy mit kell tenniük. Lengyel katonának öltöztek és támadást színleltek a helyi rádióadó ellen. Este elérték a rádióadót, amelynek őrsége már előtte be lett avatva a tervbe, így ők nem jelentettek veszélyt. A rádiót hallgatók erre az üzenetre lettek figyelmesek: "Figyelem! Itt Gleiwitz! A rádióadó lengyel kézbe került!" A beszédüket "Éljen
Lengyelország!" szavakkal fejezték be. Az éjszaka folyamán további lengyel támadásnak álcázott akciók történtek. Másnap Hitler bejelentette a Reichstagban, hogy súlyos hatásértések történtek és "Ma éjszaka Lengyelország a területünkön első ízben lőtt reguláris katonákkal. 5 óra 45 óta visszalövünk".
A támadás valójában egy órával korábban megindult. 4:45-kor a Danzig kikötőjébe eredetileg látogatóba jött Schleswig-Holstein német hadihajó tüzet nyitott a Westerplatte-félsziget lengyel őrszázadára. Egyidejűleg szárazföldön és a levegőben hadüzenet nélküli általános támadás indult Lengyelország ellen A kb. egymillió fős lengyel hadsereg 38 elavult fegyverzetű gyalogoshadosztályból s két motorizált dandárból állt. 500 könnyű páncélozott harcjárművel, s kb. 400 korszerű repülőgéppel rendelkezett. A haderő fő ütőerejének a 11 lovasdandárt tartották, s a hadvezetés változatlanul bízott a nagy lovas erők összpontosított támadásának elsöprő erejében. A lengyel haderő elhelyezésével az állam egész területét akarták védeni. A 2800 km-nyi lengyel-német határ védelmére azonban nem volt erejük. Az 1,6 millió fős német hadsereg 62 hadosztályban tömörült, amelyhez 3200 páncélos, 2900 repülőgép, valamint két légiflotta tartozott az Észak és Dél Hadseregcsoportokban. Súlypontját a Dél alkotta, amely Sziléziából és a Kárpátokból hatolt be Délnyugat-Lengyelországba, hogy a Visztula-kanyarban bekerítse a lengyeleket. A németek szeptember 6-án elfoglalták Krakkót, 8-án elérték Varsót, ezt azonban menetből már nem sikerült bevenniük.
A Luftwaffe által lebombázott Wieluń,1939. szeptember 1-jén
A Észak Hadseregcsoport Pomerániából és Kelet-Poroszországból támadó alakulatai szeptember 5-én kettévágták a lengyel folyosót, majd észak felől mélyen a lengyelek hátába kerültek. Szeptember első hetében a lengyel védelmet minden frontszakaszon áttörték. Kéthetes küzdelem után már csak elszigetelt lengyel ellenállási gócok maradtak. Varsót szeptember 28-ig védték hősiesen. A lengyel kormány már szeptember 17-én román területre menekült, ahol internálták őket. Az utolsó harcos lelkű lengyelek október 6-án tették le a fegyvert.
A németek gyors győzelmét két körülmény tette lehetővé. Szeptember 3-án ugyan az angolok és a franciák hadat üzentek a németeknek, de a nyugati fronton csend volt. A franciák szeptember 7-én indítottak egy támadásocskának nevezhető akciót, amikor a lengyelek sorsa már eldőlt. A franciák kb. 8 km mélyen nyomultak be német területre. Elfoglaltak 20 falut, amiket nemsokára ki is ürítettek. Franz von Halder német tábornok szerint a lengyelországi sikert csak a nyugati határ teljes legyengítése tette lehetővé, így a franciák jobban nyomulhattak volna előre. De cselekvésüket megbénította a védekezésre való összpontosítás. Azonban
a francia külpolitika tehetetlenséget és rövidlátást tanúsított, külpolitikai döntéseiben az angolokra figyelt, nélkülük nem vállalkozott semmire. A brit expedíciós hadtest első 4 hadosztálya ugyan megérkezett Franciaországba, ahol az egyesített főparancsnok, Gamelin tábornok a francia-belga határ védelmét
bízta rájuk. 1940 tavaszáig azonban semmi nem történt. A másik tényező, hogy 1939. szeptember 17-én a 40 hadosztályos szovjet hadsereg támadást indított Kelet-Lengyelország ellen. Sztálin csak egy dologra figyelt:
a Szovjetunió biztonságára. A szovjet északi hadseregcsoport Belorusszia, a déli pedig Ukrajna felől lépte át az 1921-es rigai békeszerződésben megállapított lengyel-szovjet határt. A lengyelek két oldalról szorongatott
helyzetükben letették a fegyvert. Kb. 140 ezer katonát vittek szovjet hadifogolytáborokba. 1940 elején Katyn melletti erdőben a szovjet titkosrendőrség közel 15.000 lengyel tisztet kivégeztetett. A gyilkosságokat a
németek hozták nyilvánosságra. 1943 februárjában a Wehrmacht egy csoportja találta meg a tetemeket, majd világgá kürtölték a felfedezést. A szovjet fél a Gestapo nyakába kívánta varrni az ügyet. A teljes igazság a mészárlással kapcsolatban napjainkig nem derült ki.
A lengyel rombolókat menekítik a Balti-tengerről brit támaszpontokra, a Peking hadművelet keretében, 1939. augusztus 31-én
A német-szovjet együttműködés virágkorát érte, 1940. február 11-én újabb kereskedelmi egyezményt írtak alá. Az angol tengeri blokáddal szemben ez biztosította nélkülözhetetlen nyersanyagok tranzitszállítását az ázsiai
országokból a Szovjetunión keresztül Németországba.