MAGYARUL:
Göd Város Önkormányzata a Gödről a GULAG/GUPVI rendszerekbe hurcolt politikai foglyok emlékére a Gödi Polgármesteri Hivatal falán 2017. február 23-án helyezett ki egy emléktáblát.
GULAG kifejezés alatt a sztálini Szovjetunió egészét behálózó munkatáborrendszerét értjük. A táborokban a sztálini politika bel- és külföldi ellenzőit, hadifoglyokat, más ürüggyel vagy véletlenszerűen elhurcolt polgári lakosokat kemény fizikai munkára fogták, miközben élelem- és egészségügyi ellátásukról alig gondoskodtak. A napi munkaidő 8-12 óra volt, néha 16, vagy ameddig nem teljesítették a napi feladatot. A magyarok többsége itt találkozott először a norma szóval, amelynek mértéke a helyi parancsnokoktól függött. A foglyoknak heti hat napot kellett dolgozniuk, a hetedik szabad volt. A napi ellátás, a kenyéradag mértéke is a munkateljesítménytől függött. Az állandó éhezéstől, a nehéz munkától legyengült és a hazamenetel reményét elvesztett foglyok könnyen megbetegedtek. Legtöbbjük szervezete nem bírt ellenállni az élősködők által terjesztett fertőzésnek: tífusz, vérhas, fagyási sérülések, tüdőgyulladás, esetenként végelgyengülés szedte az áldozatait. Egy felmérés szerint az elhurcoltak legalább harminc százaléka nem élte túl a megpróbáltatásokat, rendszeres volt a napi egy-két tucat temetés. Legtöbb esetben a holttesteket nagy gödrökbe hordták és elföldelték.
Feltételezések szerint Sztálin rémuralma alatt körülbelül 20 millióan haltak meg a táborokban. Magyarországról körülbelül 700 000 embert deportáltak a GULAG/GUPVI-ra, közülük 300 000 meghalt a rabság során.
A GULAG és a GUPVI rendszert gyakran összekeverjük a mindennapokban. A legfontosabb különbség a lágerlakók odakerülése között volt. A GUPVI lágerek lakóit tömegesen hurcolták el, lényegtelennek tartva azok személyes kilétét, s szinte csak egy dolgot szem előtt tartva, hogy a tervezett létszám meglegyen, illetve az adott társadalmi csoportot úgymond „izolálják”, azaz lágerekbe zárják. A GULAG lágerek lakóit viszont egyenként, személyre szóló, többnyire koholt vádakra alapozott ítéletek alapján hurcolták el szigorú őrizet alatt a szovjetunióbeli büntetőlágerekbe. További lényeges különbségek voltak a lágerlakók ellátása és a lágereknek a Szovjetunión belüli elhelyezkedése között. Míg a GUPVI lágerek túlnyomó többsége a birodalom európai részén helyezkedett el – ezen belül is az internáló táborok leginkább a dél-ukrajnai térségben, a Donyeck-medencében és a Krím-félszigeten lévő szén és vasérc bányákban, - addig a GULAG lágerek dominánsan az Urálon túli, vagyis az ázsiai területen voltak találhatók.
A Szovjetunióba szállított magyarok drámai sorsa a történelem kevéssé ismert fejezetei közé tartozik. A tragédiát a szovjet vezetés és a magyar kormány úgy próbálta leplezni, hogy a polgári személyek elhurcolását és a szovjetunióbeli kényszermunkát egyszerűen „hadifogoly- ügyként” kezelték, s így tálalták azt a korabeli sajtóban is. Ezért van az, hogy utólag sok esetben nem lehet szétválasztani a kényszermunkát a tényleges hadifogságtól.
A Gödről elhurcoltak pontos száma nem ismert. A visszaemlékezők szerint az Alsógödről deportált német származásúak és a katonaviselt személyek száma negyven fő körül lehetett. Felsőgödről az ugyancsak két csoportban elvitt személyek harmincan lehettek. Ezt a két számot növelhette még néhány olyan gödi lakos, akit az ország különböző részein vagy éppen Budapesten civilként fogtak el és deportáltak. Az elhurcolt gödiek közül csupán 48 személy nevét ismerjük, s ebből 22-en vannak azok, akik az út folyamán vagy a kényszermunkatáborban hunytak el.
ENGLISH:
On the 23rd February 2017, the city of Göd has placed a memorial plaque on the wall of the Office of Mayor of Göd in memory of the political prisoners from Göd in the GULAG / GUPVI system.
GULAG was the forced labor camp system in the Stalinist Soviet Union. In the camps, domestic and foreign opponents of Stalin politics, prisoners of war or randomly deported civilians were taken to do hard physical work. The food and the health care in the camps were terrible. The daily working time was 8 to 12 hours, sometimes 16, or until they finished the daily job. The prisoners had to work six days a week and the seventh was their free day. The daily supply depended on their work. Due to the the permanent hunger, the hard physical work and the lost hope of coming home, the prisoners could easily become ill. Most of them could not resist the infections spread by parasites: typhus, blood clots, freezing injuries, pneumonia. According to a survey, at least 30 percent ) of the deportees did not survive. Usually there were one or two dozen burials per day. In most cases, the bodies were buried in large pits.
Under the terrorism of Stalin, about 20 million people died in these camps. About 700,000 people from Hungary were deported to the GULAG / GUPVI, of which 300,000 died.
Many people mix the GULAG and the GUPVI. The most important difference was the arrival of the victims. The victims of the GUPVI camps were collected in large numbers, irrelevant to their personal identity. The soviets had to collect the planned number of people. Sometimes they did it to isolate some social groups in the camps. Victims of the GULAG were condemn individually. There were other significant differences, for example the supply of the residents, and the location of the camps in the Soviet Union. While the majority of the GUPVI camps were located in the European part of the Empire, (coal and ore mines in the South Ukrainian region, the Donetsk Basin and the Crimea), - the GULAG camps were located in the Asian area.
The dramatic fate of Hungarians transported to the Soviet Union is one of the less known chapters of history. The Soviet leadership and the Hungarian government attempted to conceal the tragedy so they spoke about the deportation of civilians and the forced labor of the Soviet Union as a simple "prisoner of war" case. Hence, in many cases it is not possible to separate the victims of forced labor from prisoners of war.
The exact number of people deported from Göd is unknown. According to the reminders, deported from Alsógöd was around 40, and 30 people from Felsőgöd. These two numbers could be more, because some of the inhabitants of Göd who were captured and deported in various parts of the country or in Budapest as civilians. There are only 48 known names, of whom 22 are those who have been killed on the way to the forced labor camp or in camp itself.