[RO]Biserica Reformată din Orașul de Jos - Târgu Mureș
Biserica din Orașul de Jos s-a format la 1 mai 1957, atunci când parohia reformată din Târgu Mureș s-a separat în trei parohii independente: Biserica din Cetate, Biserica Reformată cu un Turn și Orașul de Jos. În timp ce primele parohii aveau propriile locașe de cult, reședințe parohiale, vii și alte proprietăți, Orașul de Jos avea doar zona desemnată pe hartă.
După 1976, s-a solicitat de mai multe ori aprobarea planului întocmit și modificat de mai multe ori pentru construirea bisericii și a casei parohiale, dar reprezentanții regimului comunist au respins cererea în repetate rânduri. În 1988 când s-a dat ordinul de demolare a parohiei din str. Lungă, presbiteriatul a refuzat să coopereze în acest sens până la acordarea autorizației de construire a bisericii. Acest lucru s-a întâmplat chiar în luna februarie a aceluiași an, datorită în mare parte și faptului că parohiile înfrățite din Olanda și Elveția au oferit o sumă considerabilă în valută pentru construire. Acest ajutor a fost un factor decisiv întrucât condiția impusă de Inspectoratul Teritorial de Construcții pentru a ajuta la obținerea autorizației de construire de la București a fost aceea ca finanțarea lucrării să fie făcută în întregime cu valută de la proiectare până la terminarea construcției.
În data de 8 decembrie 1991 a avut loc sfințirea bisericii de către episcopul Eparhiei Reformate din Transilvania, Kálmán Csiha.
[HU] Alsóvárosi református templom - Marosvásárhely
Marosvásárhelyi Alsóvárosi egyházközség 1957. május elsejétől önállósult, amikor a város addigi, egyetlen egyházközsége három önállóvá vált szét. Míg az első kettőnek (1. – Vártemplom, 2. – Kistemplom) istentiszteleti helye, lelkipásztori, szolgálati lakása, szőlője és egyéb vagyona volt, addig az Alsóváros csak a város térképén kijelölt területtel bírt.
Első beruházásként, közös költségből vásárolták meg a Hosszú utca 21 szám alatti (azóta kisajátított és lebontott) családi házat, lelkipásztori szolgálati lakásul. Az önállósult gyülekezet első, meghívott lelkipásztora Barabás Benedek, az egyházmegye akkori esperese volt (segítségével templomépítést reméltek, de álmuk csak több mint 30 év múlva lett valósággá). 1976-ig, az alsóvárosi lelkészek – önálló gyülekezeti hely hiányában – továbbra is a Gecse utcai templomban szolgáltak. Közben, 1975. december 1-től dr. Bustya Dezső vízaknai lelkészt hívták meg lelkipásztorul, aki felmérte a gyülekezet egész területét, minden református családot, egyháztagot meglátogatott, összeírt.
1976-ban a gyülekezet megvásárolta a Ludasi utca 3 szám alatti telket, amelyet 200 férőhelyes imaházzá alakított át. Itt az első istentiszteletet dr. Bustya Dezső lelkipásztor tartotta 1976. július 14-én. Később az épülethez régi ablakkeretekből eternitlappal fedett „üvegházat” építettek, mert – építési engedély hiányában – várható volt a lebontása.
A következő időszakban hiába kérték újra, évente, a templom és lelkészi lakás építési tervének engedélyezését, mert a kommunista rendszer elöljárói folyton megtagadták. Végre, 1988 februárjában, a Hosszú utcai parókia lebontásakor, hosszas egyeztetések után, feltételekhez kötve, kapta meg az egyházközség az építési engedélyt. A Gyülekezeti Központ tervét (amely 500 férőhelyes istentiszteleti helyet, gyűléstermet, irodát, lelkipásztori szolgálati lakást, vendégszobát és a szükséges alagsori létesítményeket foglalja magában) Szekeres Balogh Jolán és férje, Szekeres Gerő készítette. Az építkezést 1988-1991 között végezték. A munkálatokban oroszlánrészt vállalt néhai Szabó Árpád, a gyülekezet akkori gondnoka, de a presbitérium és a gyülekezet is hűségesen kivette a részét belőle. 1991. december 8-án dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke végezte a templom felszentelését.
A hatalmas betonoszlopokon nyugvó, bibliai jelképeket (12 apostol, próféták) ábrázoló, impozáns épület egész szerkezetében, berendezésében a hitre és életre utaló tartalmakat sugall. A nyitott Bibliát ábrázoló szószék elülső oldalán Hunyadi László szobrászművész munkája Kálvinnak a „megtört szívemet égő áldozatul neked szentelem, Uram” jelmondatára emlékeztet, amelyet 1541-ben, Genfből való elűzetése és oda való visszahívása után mondott. Az úrasztalán az őskeresztyén szimbólum, a hal található.