Poprosil by som kešerov aby to zamaskovali tak jak je teraz lebo inač nemá opodstatnenie parameter D/ Megkérném a keresőket hogy ugyan úgy rejtsék el ahogy van mert aztán a D nem tükrözi a valóságot.
Ďakujem/Köszönöm
SK/
História
Chotár obce bol osídlený už v dávnoveku. Dôkazom najstaršieho osídlenia je neolitické sídlisko. Prvá písomná zmienka je z roku 1138 v královskej listine Vojtecha II. ako Willa Qusout. Neskôr dedina patrila miestnym zemepánom, ale usadzovali sa tu zemania z okolitých obcí. Obec za tureckých nájazdov vela trpela a bola viackrát vyrabovaná. Dedina zapísaná pod menom Kosúti, patrila do ejáletu Nové Zámky, náhije Šaľa a sadžaku Nové Zámky. Košúty boli dosídlované a čast sa stala majetkom Eszterházyovcov.
Obyvateľstvo obce sa zaoberalo poľnohospodárstvom. V 18. a 19. storočí tu bol rozšírený chov oviec. Po zrušení poddanstva mohli na vlastnej pôde hospodáriť viaceré rodiny, ktoré sa už vlastne ani neodlišovali od drobných zemanov. Relatívne pokojný život v obci neskôr rušili hlavne rôzne epidémie a prírodné katastrofy. Velký význam mal rok 1867 ked bol založený cukrovar. Ten v okolí získal majetky, kde zavádzal najmodernejšie spôsoby pestovania poľnohospodárskych plodín, hlavne cukrovej repy. V tejto poľnohospodárskej obci žilo viacero remeselníkov /obuvník, krajčír, remenár, kováč, holič, pekár mäsiar, krčcmár, murár a stolár/. Na prelome 19. a 20. storočia bola zriadená žandárska stanica.
Život v obci zásadne zmenilo vypuknutie I. svetovej vojny v r.1914. Na jej bojiskách padlo 49 občanov. Po roku 1918 sa obec stala súčastou I. ČSR a život v nej sa začal nápadne meniť. Po usporiadaní povojnových pomerov sa začal prudký kultúrny rozvoj Košút.
V roku 1950 bolo založené JRD. V roku 1957-1959 bol postavený nový kultúrny dom ktorý slúži dodnes a v roku 1962 sa začalo so stavbou obchodu Jednoty. Pribúdalo nových rodinných domov v rámci IBV. Začalo sa s úpravou ciest. Úsek cesty zo Sládkovičova do Čierneho Brodu dostal asfaltový povrch. V kaštieli Ábrahámfyovcov pri moste je od roku 1945 umiestnený domov dôchodcov /dnes Domov dôchodcov a domov soc. starostlivosti pre dospelých/.
V rokoch 1972-1976 bola postavená budova MNV / dnes Obecný úrad / v ktorom získala priestory aj pošta. V rokoch 1974 -1975 bol postavený nový dom smútku a obec bola napojená na vodovodnú sieť. Hoci vedenie obce sa sústavne borí s nedostatkom financií, úspešne sa tu rozvíja súkromné podnikanie, stavajú sa nové budovy a rodinné domy a zlepšuje sa celkový vzhľad obce.
Kostoly
V rokoch 1849 – 1851 bol na námestí obce, za podpory biskupa Michala Feketeho, postavený neorománsky rímsko – katolícky kostol sv. Floriána. Je to jednoloďový priestor s rovným uzáverom presbytéria, zaklenutý jedným polom českej placky. Polkruhový víťazný oblúk tvorí priechod do lode, ktorá má rovný strop s iluzívnou nástennou malbou. Zachoval sa obraz sv. Floriána, aj klasicistická krstitelnica nad ktorou je socha Piety a to všetko z obdobia okolo roku 1800. V kostole sa nachádzajú daľšie sochy, ktoré sú novšie – socha Ježišovho srdca, Panny Márie kráľovnej, sv. Alojza a na chóre je plastika sv. Terézie a sv. Imricha. Obrazy sv. Pavla, sv. Kataríny a sv. Dominika sú z polovice 19.stroročia. 14 obrazov zastavení Krížovej cesty pochádza zo začiatku 20. storočia a sú vo vyrezávaných drevených rámoch.
Kostol bol dvakrát rekonštruovaný. Posledná oprava fasády a veže bola v roku 2001.
Pamiatky
Kaplnka sv. Jána evanjelistu patrí v širšom regióne k ojedinelým typom sakrálnej architektúry. V cintoríne sa nachádza aj mauzóleum rodiny Kissovcov. V parku stojí neogotické mauzóleum rodiny Feketeovej.
Ďalšie pamätihodnosti: Kaštieľ Ábrahámfyovcov, kúria Feketeovcov, kúria Ábrahámffyovcov, budova fary, trojičný stĺp, dva prícestné kríže, pamätník obetiam I. a II. svetovej vojny, pamätník revolučných udalostí, pamätník Štefana Majora, socha sv. Štefana kráľa, ústredný kríž v cintoríne. Pamätné tabule : pamätná tabula na počesť oslobodenia obce, pamätná tabula akademického sochára Vojtecha Baďuru , tabuľa venovaná 1. písomnej zmienke o obci a v roku 2007 odhalené dve tabule : 1 z príležitosti 50. výročia založenia Csemadoku v obci a druhá na počesť významným osobnostiam – spisovateľovi Vladimírovi Ferkovi a publicistovi Jergušovi Ferkovi, ktorí snívajú svoj večný sen na košútskom cintoríne. V katastri obce sa vytvorili nové stavebné obvody.
HU/
Történelem
A falu területe már a régmúltban is lakott volt, ennek legrégebbi bizonyítéka a neolitikus központ. Az első írásos említése 1138-ból való, II. Béla királyi levelében, mint Willa Qusout jegyezték. Később a település a helyi földesúrhoz tartozott, de a környékbeli falvak köznemesei is itt telepedtek le. A török támadások alatt sokat szenvedett, és többször is kifosztották. A Kosút név alatt bejegyzett falu az érsekújvári ejálethez, a vágsellyei náhijához és az érsekújvári szandzsákhoz tartozott. Kosút fokozatosan benépesedett és egy része az Eszterházyak birtokába került.
A falu lakossága mezőgazdasággal foglalkozott. A 18. és a 19. században elterjedt volt a juhtenyésztés. A jobbágyfelszabadítás után, több család már a saját földjét művelhette meg. A viszonylag nyugodt életet később különböző járványok és természeti katasztrófák zavarták meg. Az 1867-es év nagy jelentőséggel bírt, ugyanis ekkor alapították a cukorgyárat. Ez nagy hatással volt a környező birtokokra, amelyeken a legmodernebb módon termesztettek mezőgazdasági növényeket, főleg cukorrépát. Ebben a mezőgazdasági jelegű faluban több kisiparos is élt: cipész, szabó, szíjgyártó, kovács, borbély, pék, mészáros, kocsmáros, kőműves és asztalos. A 19. század végén pedig egy rendőrállomást is létrehoztak. A falu életét jelentősen megváltoztatta az első világháború kitörése 1914-ben. A harcmezőkön 49 lakos vesztette életét. 1918 után a falu az első CSSZK-hoz tartozott, így az élet kezdett megváltozni. A háború utáni konszolidációs időszakban a kulturális élet terén jelentősen fellendült.
1950-ben létrehozták az EFSZ-et. 1957 – 1959 közt elkészült az új kultúrház, ami a mai napig funkcionál. 1962-ben megkezdték a Jednota bevásárlóközpont építését, majd ezt sorra családi házak követték. Az utakat is felújították, a Diószeg és Vízkelet közötti szakaszra aszfalt burkolat került. A hídnál lévő Ábrahámfy kastélyban 1945-től nyugdíjas otthon működik /ma Nyugdíjas és Szociális Otthon/. 1972 és 1976 közt felépült a helyi községi hivatal, amelynek épületében a posta is helyet kapott.
1974 és 1975 közt készült el az új halottasház és ebben az időszakban lett lefektetve a vízvezeték hálózat is. Annak ellenére, hogy a falu rendszeresen financiális nehézségekkel küzd, a magánvállalkozások sikeresen fejlődnek, és ennek köszönhetően sok új épület és családi ház is épül, ami hozzájárul a falu arculatának szépítéséhez.
Templomok
1849 és 1851 közt a falu főterén Fekete Mihály püspök támogatásával felépült a neoromán római katolikus Szent Flórián templom. A szentélyt a főhajóval egy boltív köti össze, amelynek mennyezetén illuzionista festmények láthatók. A Szent Flóriánt ábrázoló kép és a klasszicista keresztelőkút, mely fölött egy pieta szobor látható, még az 1800-as évekből származnak. A templomban további: Jézus szíve szobra, Szűz Mária szobra, Szent Alajos szobra, a karzaton pedig Szent Terézia és Szent Imre szobra található. Szent Pál, Szent Katalin és Szent Dominik képe a 19. század első feléből valók. A 14 kép, amelyek a Kereszt útjának megállóit ábrázolják a 20. század elejéből származnak és faragott fa keretben láthatók.
A templom kétszer volt felújítva, legutóbb 2001-ben, amikor sor került a külső borítás és a torony felújítására.
Emlékművek
Evangélista Szent János kápolnája a környékbeli régiók szakrális építészetének egyedülálló alkotása. A temetőben a Kiss család mauzóleuma, a parkban pedig a Fekete család neogótikus mauzóleuma található.
További műemlékek:
Ábrahámfy kastély, Fekete család kúriája, Ábrahámfyak kúriája, plébánia épülete, Szentháromság-oszlop, két út menti kereszt, az I. és a II. világháború áldozatainak emlékműve, forradalmak emlékműve, Štefan Major emlékműve, Szent István király szobra, központi kereszt a temetőben. Emléktáblák: emléktábla a falu felszabadításának tiszteletére, Vojtech Baďura akadémiai szobrász emléktáblája, emléktábla a falu első írásos feljegyéseinek tiszteletére, 2007-ben átadott két emléktábla: az egyik a Csemadok megalapításának 50. évfordulójára, másik pedig olyan jelentős személyek tiszteletére állított, mint Vladimír Ferko író és Jerguš Ferko publicista, akik immár a kosúti temetőben vannak eltemetve. A falu kataszterében új építkezési területek kaptak helyet.
