A Velencei-tó Magyarország harmadik legnagyobb természetes tava. Területe 26 km2, a felület harmada nádassal borított. A napsütés hatására, valamint a sekély, átlagosan 1,5 m-es mélysége miatt Európa egyik legmelegebb tava.
A Velencei-tó ásványi anyagokban (nátrium és magnézium) gazdag, kiváló vize a kimerült szervezetet felfrissíti, regenerálja. A fürdésen kívül a reumatikus fájdalmak enyhítésére is alkalmas.
Vízellátását főként a Vértesben eredő és a Zámolyi-medence vizeit összegyűjtő Császár-víz biztosítja. A Velencei-hegységből hat vízfolyás táplálja, közülük a pákozdi Bella-patak a legszámottevőbb. Velencénél ömlik bele a Bágyom-ér, déli irányból pedig három árok torkollik a tóba. Lefolyását a mesterséges Dinnyés–Kajtori-csatorna biztosítja.
A Velencei egység a Duna részvízgyűjtőjéhez tartozik.
A Velencei-tó vízgyűjtőterülete 602,4 km2, a Velencei-hegységre, a Vértes-hegység délkeleti lejtőjére, és a Mezőföld északi részére terjed ki.
Vízföldtan
A vízgyűjtő terület ÉNY-i részén a fő vízadó képződmény a Vértes-hegység fő tömegét alkotó felső triász korú fődolomit, amely igen jó vízadó képességű. A hegység peremi részeken a karsztvíz nem rendelkezik kellő földtani védelemmel, ezért a vízbázisok a felszíni szennyező forrásokra érzékenyek.
A Velencei-hegység fő tömegét adó velencei gránit formáció vízadásra nem perspektivikus. A Velencei-hegység területén a gránitot helyenként vékony gránitmurva és talajtakaró fedi, mely helyenként talajvizet tárol. A Velencei-hegységtől K-i irányba haladva a fiatalabb korú felső pannon agyagos, homokos üledékek kivastagodnak, így a vízgyűjtő terület K-i részén már ezekre a homok rétegekre vízkutakat telepítettek.
A „Balaton vonal”-tól D-re a triász korú karbonátos képződmények több száz, helyenként 1000 m-t meghaladó mélységbe zökkentek. A triász képződményekre helyenként, főleg Velence térségében eocén korú andezit és andezit tufa települt, amelyre több száz méteres vastagságban alsó és felső pannóniai korú agyagos, homokos üledékek települtek. A triász korú karbonátos képződményekben tárolt karsztvíz hőmérséklete Velence térségében már a 70-75 C-ot is eléri. A termálvíz természetes földtani védelemmel rendelkezik, így a felszíni eredetű szennyeződésekre nem érzékeny, viszont mennyiségi védelmet igényel.
Ezen a D-i vízgyűjtő részen az alsó pannon összlet vízadásra nem perspektivikus, míg a felső pannon korú összlet homokos vízadó szinttájai ivóvíz minőségű vízkészletet tárolnak. A felső pannon felső vízadó szinttájai és az ezekre települt 40-50 m vastagságú pleisztocén korú összlet vízadó szinttájai a felszíni eredetű szennyeződésekre fokozottan érzékenyek.
Turbidimetria a vízben
A turbidimetria a folyadékok és gázok minőségének fotometriai módszerrel való mérése, amely a zavarosság meghatározásán alapszik. Ilyen méréseket végeznek az ivóvizek tisztaságának, a természetes vizek szennyezettségének, a környezeti levegő tisztaságának ellenőrzésére.
A vízben zavarosság, a vízben jelenlévő diszkrét részecskék fényelnyeléséből és fényszórásából tevődik össze. A vizek zavarosságát okozó részecskék szuszpendált és finoman eloszlatott szervetlen és szerves anyagok, utóbbiak élő szervezetek is (pl. planktonok, mikroorganizmusok) lehetnek. A zavarosság a részecskék oldatbeli koncentrációja mellett a részecskék anyagi minőségétől (fénytörő sajátságaitól), alakjától és méretétől is függ. A zavarosság tehát egy olyan jellemző, mely kifejezi a minta fényelnyelő, ill. fény-visszaverő mértékét, mely jelenség a fény egyenes áthaladása helyett következik be. A zavarosság mérés nem részecskeszám, vagy méretszámlálás, hanem annak az effektusnak a jellemzésére irányul, ami a mintán átbocsátott fény beesésekor történik. Emiatt a zavarosság másodlagos jellemző, mely a körülmények sokaságának függvénye. A tiszta vízben a beeső fény akadály nélkül hatol át. Lebegő részecskék jelenlétében a fény áthatolása akadályoztatottá válik. Ennek a gátlásnak a mértéke függ a részecskék méretétől, a részecskék alakjától, a részecskék összetételétől és a fényforrás hullámhosszától (színétől). Ezeket együttesen befolyásoló faktoroknak nevezzük.
Legegyszerűbb megoldás a víz átlátszóságának mérésére az úgynevezett Secchi-korong használata. Mérés lényege az, hogy egy 20 cm átmérőjű (édesvíz esetén) feketére és fehérre festett korongot egy madzagon vagy rúd segítségével a vízbe süllyesztünk (a korong aljára valamilyen nehezéket kell kötni). Addig engedjük le a korongot a víz felszíne alá, amíg el nem tűnik a szemhatárról.
A mérési módszert 1865-ben Angelo Secchi fedezte fel, amikor véletlenül a tengerbe ejtett egy tányért a hajóról.
Earthcache
A logoláshoz kérlek küldd el nekünk a választ e-mailben. Nyugodtan logolhatsz, nem szükséges a megerősítő e-mailre várni. Ha valami probléma lenne, felvesszük veled a kapcsolatot e-mailben.
A teljesítéshez kajakot/kenut kell bérelned.
Feladat:
1. Csinálj egy 20 cm átmérőjű Secchi-korongot.
2. Menj a megadott koordinátára és mérd meg a leírtakban megfelelően a víz szennyezettségének a mértékét (hány méter múlva tűnik el a korong a víz felszíne alatt)?
3. Küld el a profilunkban található e-mail címre a mért értéket.
4. A mért érték a különböző vízekben más és más lehet. A Mediterrán tengerben mértek 53 méteret. Hasonlítsd össze ezt az értéket a mért értékkel. Mi az eltérés oka?
5. (Opcionális) Készíts képet miközben a mérést végzed és töltsd fel az oldalra!
Lake Velence is the third largest lake in Hungary. The lake has an area of 26 km2, one third of which is covered by the common reed. Because of the sunny climate of the area and the shallowness of the lake, it is one of the warmest lakes in Europe.
Hydrogeology
The catchment area is connected to the Lake by two large streams: the Császár-víz from the West which collects 67% of the surface water, and the Bágyom stream let, or Vereb–Pázmánd watercourse, from the East which collects water from 21% of the area. From 12% of the catchment there is no runoff. The redundant water of the Lake is led a way by the Sárvíz which is connected to the Lake by the artificial Dinnyés–Kajtor channel running out in the southwest. Lake Velence has a large catchment area (about 25 times larger than the Lake itself) but the water supply is unbalanced.
The Lake has been eutrophized naturally in the recent decades, independently of anthropogenic effects (the water became enriched in nutrients, especially in nitrogen and phosphorous-compounds). By the 1960’s the succession of the Lake had reached old age: about 60% of the surface of the Lake was covered by reed and almost 11 million m3 loose mud with high organic matter content had accumulated.
Water turbidity
Turbidity is the cloudiness or haziness of a fluid caused by large numbers of individual particles that are generally invisible to the naked eye, similar to smoke in air. The measurement of turbidity is a key test of water quality.
Fluids can contain suspended solid matter consisting of particles of many different sizes. While some suspended material will be large enough and heavy enough to settle rapidly to the bottom of the container if a liquid sample is left to stand (the settable solids), very small particles will settle only very slowly or not at all if the sample is regularly agitated or the particles are colloidal. These small solid particles cause the liquid to appear turbid.
The Secchi disk, as created in 1865 by Angelo Secchi, is a plain white, circular disk 30 cm in diameter used to measure water transparency or turbidity in bodies of water. According to a story, Secchi invented the secchi disk when a plate accidentally dropped from a ship.
The disc is mounted on a pole or line, and lowered slowly down in the water. The depth at which the disk is no longer visible is taken as a measure of the transparency of the water. This measure is known as the Secchi depth and is related to water turbidity. Since its invention, the disk has also been used in a modified, smaller 20 cm diameter, black and white design to measure freshwater transparency.
Earthcache
To claim a find on this earthcache, please complete the tasks outlined below. Answers to the questions should be emailed to the cache owner and not mentioned in your online log. Feel free to log this cache. You do not need to wait for permission to log. If your answers are not correct, incomplete, we will contact you by e-mail.
You have to rent a kayak or canoe.
Task:
1. Make a circular disk 20 cm in diameter.
2. Go to the indicated coordinates and measure the Velence Lake turbidity.
3. Send your measurement to my profile.
4. The measured value can be different what is depending on the location. In the Mediterranea Sea the measured value is 53 m. Compare it to your measurement and describe the reason of the difference!
5. (Optional) Make a photo during the measuring.
Jazero Velence je tretie najväčšie prírodné jazero v Maďarsku. Má rozlohu 26 km²,tretina plochy je zarastená rákosím.Plytké jazero s priemernou hĺbkou 1.5m patrí k najteplejším jazerám v Európe. Na minerálne látky (sodík a horčík) bohatá voda jazera regeneruje vyčerpané telo. Okrem kúpania je vhodná aj na zmiernenie reumatických bolestí. Jazero je napájané hlavne vodným tokom Császár - víz, do ktorého vtekajú pramene z vodného systému pohoria Vértes a Zámolyskej kotliny.Jazero napájajú aj pramene z hôr Velence, z ktorých je najvýznamnejší pákozdský Bella patak.Pri Velence sa vlieva do jazera Bágyom-ér, a z juhu ďalšie tri potoky. Odtok je zabezpečený umelým kanálom Dinnyés–Kajtori-csatorna. Sústava vodných tokov pri Velence patrí do povodia Dunaja. Vodný systém jazera má rozlohu 602,4 km2, ohraničený horou Velence, juhovýchodným svahom hory Vértes a severnej časti územia Mezőföld.
Hydrogeografia
Severovýchodnú časť vodného systému ohraničuje dolomit hory Vértes z obdobia triásu, bohatý na vodné zdroje .Krasová voda v okrajových častiach nemá dostatočnú geologickú ochranu, preto sú vodné zdroje citlivé na znečistenie.
Žula, tvoriaca pohorie Velence je neperspektívna čo sa týka vodných zásob. Žulové podložie je miestami pokryté zeminou, ktorá miestami obsahuje spodnú vodu. Na východ od pohoria Velence nachádzajú mladšie, hrubé vrchno-panónske ílovité pieskové sedimenty. V tejto časti povodia boli na týchto vrstvách navŕtané studne.
Na juh od línie Balatonu sa nachádzajú vápencové usadené horniny triásu v hĺbke niekoľko sto, miestami aj v hĺbke 1000m. Horniny sú miestami, hlavne v okolí Velence pokryté andezitom a tufom z obdobia eocénu, neskôr pokryté spodno a vrchno-panónskymi ílovitými pieskovými sedimentmi.Teplota karstovej vody v okolí Velence dosahuje 70-75 °C. Voda má prirodzenú geologickú ochranu, nie je citlivá na povrchové znečistenie - vyžaduje ale ochranu vodných zásob. V južnej časti povodia sa nenacházajú významné zásoby vody. Vrchno-panónske usadeniny obsahujú zásoby pitnej vody. Usadeniny, ako aj 30-40m hrubá vrstva z obdobia pleistocénu sú citlivé na znečistenie.
Turbidimetria vo vode
Je fotometrické meranie koncentrácie rozptýlených častíc plynov a tekutín pomocou absorpcie svetla. Používa sa na kontrolu čistoty pitnej vody, meranie znečistenia prírodných vôd , čistoty ovzdušia.
Zakalenosť vody je najčastejšie spôsobená časticami organického aj anorganického pôvodu. Zakalená voda obsahuje nerozpustné častice. Miera zakalenosti závisí od koncentrácie častíc, ako aj od ich veľkosti, tvaru a schopnosti lámať svetlo. Miera zakalenosti vyjadruje mieru absorbovania resp. odrážania svetla, ktoré nastane namiesto priameho prechodu svetla.Meranie zakalenosti neznamená meranie počtu, veľkosti častíc, ale skúmanie javu ku ktorému dochádza pri dopade svetla. Zakalenosť je vlastne dôsledok rôznych okolností. Cez priezračnú, čistú vodu dopadajúce svetlo prechádza bez odporu. V prípade plávajúcich sa častíc je prechod svetla sťažený. Miera tlmenia svetla závisí od veľkosti, tvaru, zloženia častíc ako aj od vlnovej dĺžky ( farby) zdroja svetla. Nazývame ich ovplyvňujúcimi faktormi.
Najjednoduchšou metódou na meranie zakalenosti vody je pomocou tzv. Secchiho dosky. Jedná sa o čierno - biely kotúč s priemerom 20cm (pre sladkú vodu), ktorý sa pomocou motúza (na spodok disku treba upevniť nejaké závažie) alebo tyče spustí do vody , až kým sa úplne nestratí. Výhodou pri použití tohto zariadenia v otvorených vodách je schopnosť merať zakalenosť vody v rôznych hĺbkach, kde sú prítomné viaceré vrstvy zákalu.
Metódu merania vynašiel v roku 1865 Angelo Secchi - keď mu z lode spadol tanier do vody.
Earthcache
Odpoveď na úlohu pošlite e-mailom, cez profil. Pokojne logujte,nemusíte čakať na potvrdzujúci e-mail. V prípade nejakých problémov sa ozveme cez e-mail.
K splneniu úlohy potrebuješ čln, kanoe.
Úloha:
1. Zostroj Secchi dosku s priemerom 20cm.
2. Choď na zadané súradnice a zmeraj podľa už popísaného postupu mieru zakalenosti vody (v akej hĺbke nie je kotúč viditeľný)?
3. Pošli cez náš profil e-mailom údaj o zmeranej hodnote.
4. Meraná hodnota je v rôznych vodách iná. V Stredozemnom mori namerali 53 metrov. Porovnaj túto hodnotu s nameraným údajom. Zdôvodni rozdiel!
5. (Nepovinná úloha) Odfoť sa pri meraní a fotku prilož k logu!