SK/

Základné údaje o obci

Obec Jelka so svojimi 3800 obyvateľmi je jedna z najväčších a najstarších usadlostí okresu Galanta. Nachádza sa medzi Galantou a Bratislavou v nadmorskej výške 123 m na severnom brehu Malého Dunaja.
Život obce vo veľkej miere ovplyvňoval Malý Dunaj aj so svojimi nespočetnými mŕtvymi ramenami. Malý Dunaj sa hadí skoro 23 km v južnej časti chotára obce. Jeho význam v minulosti okrem rybárstva podporuje aj to, že ešte aj nedávno tu mlelo sedem vodných mlynov.
Rozloha katastra obce je 3292 hektárov, z toho Jelka 2427 a Nová Jelka  865. dnešná obec vznikla spojením Jelky a Novej Jelky r. 1960.

Samosprávny kraj: Trnavský

Okres: Galanta

Región: Podunajský

IČO: 00306011

Počet obyvateľov: 3972

Rozloha: 3292 ha

Prvá písomná zmienka:bv roku 1237

Symboly obce

ERB:

V hornej červenej polovici deleného štítu, medzi dvoma striebornými hviezdami je vyrastajúci zlatý, striebornou šabľou ozbrojený lev, v dolnej zelenej polovici beží po zlatej pažiti preskakujúc tri nízke strieborné stromčeky medzi dvoma vysokými striebornými stromami zlatý jeleň so striebornou zbrojou.

Pri tvorbe erbu sa vychádzalo z historických pečatných symbolov dvoch súčastí dnešnej spoločnej obce: pečate Jelky z konca 19. stor., v ktorej je zobrazený pod korunou erb s kráčajúcim levom, držiacim v pravej labe šabľu, a z pečate Novej Jelky z 18. stor. , v ktorej medzi dvoma vysokými stromami na pažiti jeleň preskakuje tri nižšie stromčeky. Výjav je doplnený dvoma hviezdami.

 VLAJKA:

Tvorí ju šesť pozdĺžnych pruhov žltej, červenej, bielej, žltej, zelenej a bielej farby. Vlajka má pomer strán 2: 3 a ukončená je tromi cípmi.

Pečať obce je okrúhla, uprostred je obecný symbol a kruhopis OBEC JELKA ( priemer pečate je 35 mm).

Symboly obce boli schválené obecným zastupiteľstvom 4.4.1997.

 Iné pozoruhodnosti

Pozornosť si zasluhuje športový areál s tribúnami pre viac ako 1000 ľudí, vybudovaný koncom sedemdesiatych rokov.

K významným objektom obce patrí aj miestne kultúrne stredisko s knižnicou a kinom,  moderná budova základnej školy s dvoma telocvičňami, moderná prečerpávacia budova vodného zdroja pitnej vody Jelka , rozširujúci sa kovoobrábací podnik ALU- Jelka .

História

 Kataster dnešnej obce vznikol z viacerých samostatných usadlostí a obcí. Názov obce sa po prvýkrát spomína v kráľovskej darovacej listine r. 1197 v podobe ILKA ( Listina kráľa Bela IV. z roku 1239 spomína tri obce s názvom Ilka, ktoré patrili pod Bratislavský hrad). V roku 1256 Berenius de Ilka r. 1291 Iolka a Jelka, začiatkom  14. stor. sa obec nazývala Harmathely.  V roku 1298 sa v chotári obce spomína usadlosť Kisa a v r. 1304 ďalšia usadlosť Lakkőz. Od r. 1343 je majetkom budínskych klarisiek. V zozname vyberača pápežských desiatkov sa obec objavila aj v podobe Jozsa a Jocza. V r. 1355 sa obec spomína pod názvom Harmathely- Jóka, v listinách okolo r. 1500 v podobe Őralja-puszta. V neskorších listinách sa spomínajú tri obce a tri názvy: Kis Jóka, Nagy Jóka a Újhely Jóka.

Vo vojnových rokoch 1490-1505 obec spustošili vojská cisára Maximiliána a r. 1541 turci zrovnali Veľkú Jelku a pravdepodobne aj Malú Jelku so zemou a tak pri portálnom sčítaní v r. 1553 sa v obci uvádzajú pri menách János Farkas a Tamás Hegyi iba po dve porty. V tom čase sa už spomína ďalšia obec  s názvom Újhely Jóka – Újhely s dvanástimi portami, ktorá je majetkom budínskych klarisiek.

Začiatkom 18.stor. sa v obci viackrát objavili kuruci Františka Rákociho II. a podľa legendy generál jeho veličenstva Františka Rákociho gróf Bercsényi v roku 1705 konal svoje vojenské porady pod najväčším platanom na Slovensku.

Z legendárnych historických postáv tohto okolia treba uviesť mená dvoch zemanov, Stermenského a Tarsiho, ktorí patrili do sprievodu Márie Terézie, a dnes sú po nich pomenované ulice.

Väčšina šľachtických rodín sa vyvinula z poddaných, patriacich Bratislavskému hradu.

Najstaršie známe rody boli Etreovci, Magyarovci, Olgyaiovci, Borsaiovci, Jánokiovci a Ilkaiovci.

Zakladateľom rodu Ilkaiovcov bol syn  Zerzowoya Ilkaiho Zbima, ktorému r. 1197 kráľ Imrich udelil oslobodzovaciu listinu. Túto listinu potvrdil r. 1359 kráľ Ľudovit Veľký a neskôr r. 1455 aj Ladislav V.  Za stáročia sa z rodu Ilkaiovcov vyvinuli tri rodiny : ich praded Juraj Ilkai sa narodil r. 1399 a mal troch synov: Michala, Štefana a Jána.

Od syna Michala pochádza rodina Panghyovcov, od Štefana rodina Farkasovcov a od Jána pochádza rodina Nagyovcov. Z týchto rodín najvýznamnejšia bola rodina Farkasovcov. Prvým synom tejto vetvy bol Štefan Ilkai.

Rodina mala na území Bratislavskej župy právo zemepána. Z členov tejto rodiny Gašpar (1771) bol husársky kapitán, Ján (1782) bol plukovníkom slávneho Radetského husárskeho pluku, Ignác ( 1791- 1865) bol kapitán dragúnov. Jánov syn Karol bol v r. 1848 známym advokátom a poslancom snemu, Jozef ( nar. 1843) bol generálnym sekretárom prvej maďarskej všeobecnej poisťovacej spoločnosti. K starým rodom obce patrí rodina Takácsovcov. Objavujú sa v 16.stor. a získavajú šľachtický dekrét. Z jej členov bol František od r. 1761 do r. 1771 prvým podžupanom Bratislavskej župy a potom zomrel na choleru. Mor postihol obec od r. 1833 do r. 1866. Žigmund Takács bol r. 1829 výbercom daní Bratislavskej župy, Ambróz  bol v r. 1847 dôstojníckym prokurátorom, Július zomrel  29. novembra 1898, bol Gőrgeyovým pobočníkom v hodnosti nadporučíka. Rodina Takácsovcov sa v 18. stor. veľmi rozvetvila, pri sčítaní ľudu r. 1755 bolo medzi šľachticmi Bratislavskej župy 9 mužov z tejto rodiny.

Michal sa odsťahoval r. 1768 do Rábskej župy, Štefan, Ján a Peter ostali v Komárne a od Bratislavskej župy získali šľachtický dekrét r. 1769.

Michal dal r. 1774 postaviť dodnes stojacu kaplnku Anjelov strážnych, ktorá sa stala hrobkou viacerých členov rodiny. Kornélia Reiszighová rod. Takácsová, mala veľmi pekný ovocný sad, patriaci k najkrajším v hornej časti Žitného ostrova.

Medzi významné šľachtické rodiny patrila aj rodina Udvarnokyovcov. Ján získal šľachtický dekrét r. 1671, Ľudovít bol začiatkom 19. stor. cisárskym a kráľovskym dvorným radcom, Albert bol plukovníkom a strážmajstrom kráľovskej osobnej stráže ( zomrel 1871) , Viktor bol r. 1902 cisárskym a kráľovským  plukovníkom a veliteľom 52. pešieho pluku. V Jelke má  korene aj ďalšia starodávna šľachtická rodina Bratislavskej župy Vízkelettyovcov. Tomáš bol v rokoch 1594 – 1607 poslom Nitrianskej župy, Michal bol v rokoch 1611- 1619 zástupcom palatína.

Neskôr, koncom 19. stor. získalo viac jelčianskych rodín šľachtický titul : Ravaszovci, Molnárovci, Deákovci, Csibovci, Szakálovci, Görfölovci, Görcsovci, Cséfalvayovci a Nagyovci.

Zaujímavé miesta obce

Vodný kolový mlyn v Jelke ( GC7CA21)

Pozoruhodná technická pamiatka na juhozápadnom Slovensku – vodný mlyn v Jelke stojí v prekrásnom zákutí na brehu Malého Dunaja, ktorý vytvára meandrovité koryto v katastri obce v dĺžke asi 23 km. Prístupný je prašnou poľnou cestou (1 km) z výpadovej cesty z obce smerom na Dunajskú Stredu.

Vznik a rozšírenie vodných mlynov v našej oblasti boli podmienené prírodnými, hydrogeografickými a hospodárskymi pomermi. Bohatosť vodných tokov na Podunajskej nížine umožňovala rýchly rozvoj týchto špecifických remeselných výrobných zariadení. Na krátkych úsekoch dolných tokov sa sústreďoval veľký počet lodných mlynov v tzv. mlynských prístavoch. V roku 1866 nachádzame na Malom Dunaji asi 37 mlynov, z čoho v Jelke boli 4 mlyny. Na topografickej mape z roku 1872 možno na tomto toku narátať 25 lodných mlynov. V roku 1902 bolo v Jelke 7 lodných mlynov: po poradí smerom zhora nadol sa podľa ich majiteľov nazývali: Németh József, Csatajszky János, Nagy Sándor, ifj. Török János (2 mlyny), Görföl Lajos, Hakszer Imre.

Obnovený mlyn, ktorý je v súčasnosti sprístupnený verejnosti, pôvodne patril Jozefovi Némethovi, po ňom jeho synovi Vincentovi, a do roku 1973 Ernestovi Némethovi. Najstarší doklad o tomto mlyne pochádza z roku 1894. Je to plán využitia vody mlyna Jozefa Németha, ktorý vyhotovil diplomovaný merník a stavebný podnikateľ z Budapešti A. Visnovszky. Dokumentácia obsahuje technický popis, polohopisný plán úseku Malého Dunaja v chotári Jelka a podrobné kresby konštrukcie lodného mlyna. Vtedajší mlyn sa skladal z dvoch stavaných lodí, ktoré v strede spájalo mohutné mlynské koleso. Na lodi väčšieho rozmeru stála doštená mlynica rámovej konštrukcie. Bol to vlastne jednokýlový čln so slimákovite vyrezávanou čeleňou a nachádzal sa na nábrežnej strane. Na návodnej strane umiestnený druhý čln bol menšieho rozmeru. Príčinou dlhodobého zachovania lodných mlynov v archaickej podobe bol ich technický charakter. Tento zabraňoval intenzívnemu vývinu a zmene v povahe pracovného postupu mletia. Ďalšou okolnosťou, ktorá špecificky poznačila osud lodných mlynov, bola splavnosť riek. Lodné mlyny zakotvené na rieke, či pri jej brehu, najmä ak mali v riečišti hate, boli veľkou prekážkou vodnej plavby. Od roku 1738 bolo v Uhorsku vydaných niekoľko nariadení na odstránenie lodných mlynov, ktoré prekážali lodnej doprave. Na základe tzv. vodného zákona z roku 1885 boli zrušené všetky lodné mlyny, ktoré nevyhovovali policajným predpisom o bezpečnosti vodnej plavby. Povolenie na prestavbu svojho lodného mlyna na kolový dostal J. Németh dňa 30. augusta 1899. V roku 1900 začali s prestavbou pri ľavom brehu Malého Dunaja v chotárnej časti Spoločná lúka. V prestavanom mlyne sa začalo mlieť v auguste roku 1906.

  Dominantnú časť mlyna tvorí drevená mlynica, ktorá leží na 54 pilótach z agátového dreva, zatlčených do dna rieky. Má sedlovú strechu krokvovej, hambálkovej konštrukcie, ktorá je krytá šindľom. Prestavba jednopodlažnej budovy na viacpodlažnú sa pravdepodobne uskutočnila do r. 1916, keď v mlyne inštalovali namiesto pôvodných mlecích kameňov valcovú stolicu, výťahy a iné novšie stroje. Na severnej fasáde boli do rozobratia objektu očividné obrysy pôvodnej prízemnej a nadstavených častí. Technologické zariadenie mlyna pozostáva zo sústavy hnacej, prevodovej a pracovnej t.j. mlecej. Hnaciu sústavu tvorí lopatkové vodné koleso na spodný pohon. Usmerňovanie vody na koleso bolo zabezpečené vzdúvajúcou haťou, ktorá smerovala od protiľahlého brehu šikmo po prúde. Od nábrežnej strany mlyna smerovala ku kolesu kratšia podobná hať. Pod kolesom na štyroch reťaziach visela doštená plošina, ktorá zabezpečovala prívod vody na lopaty kolesa. Hlavné ozubené koleso, ktoré majiteľ kúpil v Majcichove pri Trnave, spolu s menším ozubeným čelným liatinovým kolesom tvorí prvý stupeň. Druhý prevodový stupeň tvorí ďalšia dvojica kolies. Pomocou kuželového pastorka, na hriadeli ktorého sú 4 remenice rôznych rozmerov, sa rotačný pohyb prenášal podľa individuálnych otáčok na jednotlivé stroje. Pracovná sústava pozostáva predovšetkým z jednoduchej valcovej stolice firmy Breitfeld- Daněk z Blanska na Morave. Táto sa nachádza na zvýšenom medzipodlaží. Tu nájdeme aj lupačku firmy Prokop a synové z Čiech. Na druhom podlaží je umiestnený kúkoľník, múčny hranolový vysievač a cylinder. Z tohto podlažia je na prístupný mostík mlyna vyvedený uzavretý žľab na spúšťanie vriec. Na treťom čiastkovom podlaží je valcovitý zásobník nad valcovou stolicou a nad lúpačkou. Nad druhým podlažím sa nachádza strešný nadstavec na umiestnenie hlavice výťahov. K pracovnému zariadeniu mlyna patril aj šrotovník firmy Wichterle a Kovařík z Moravy. Na južnej fasáde mlynice je pristavaná tzv. prašná komôrka, stojaca na štyroch pilótach. Tu sa do vriec zachytáva prach z čistiacich a osievacich strojov.

Podľa spomienok bývalého majiteľa mlyna v tomto mlyne mleli prevažne raž, a to vynikajúco. Z ďalekého okolia sem prichádzali gazdovia mlieť obilie na múku, krupicu a iné. Mlyn pracoval do apríla 1951. Od roku 1983 je zaevidovaný v Štátnom zozname nehnuteľných kultúrnych pamiatok na Slovensku. Vlastivedné múzeum v Galante vypracovalo technické zameranie a projektovú dokumentáciu a kvôli havarijnému stavu budovy uskutočnilo rozobratie mlyna. Obnovenie budovy a areálu vodného kolového mlyna sa zásluhou Obecného zastupiteľstva v Jelke realizovalo od novembra 1992 počas 18 mesiacov. V blízkosti mlyna je vybudovaný skanzen, ktorý sa zameriava na poľnohospodársku minulosť obce Jelka.

Iné pozoruhodnosti

Platan ( GC796J0)

Ďalšou historickou pamiatkou je kaplnka Anjelov strážnych z 18. stor., ktorú si dal postaviť Michal Takács. Kaplnku r. 1774 prestavali a v jej krypte odpočíva rodina Takácsová.

K historickým pamiatkam obce patrí kaštieľ, ktorého základy sú z roku 1800. Bol postavený v klasicistickom štýle a jeho majiteľmi boli rodiny Farkasovcov, Olgyaiovcov, Latinovitsovcov a Czemezovcov.

Pozornosť si zasluhujú aj pozostatky richtárskej kúrie z r. 1847- dnešná družstevná vínna pivnica ( kúriu dal postaviť Ondrej Vitál ).

Ozdobou a pýchou obce je Németov vodný mlyn rekonštruovaný v rokoch 1992-1994 a obecný skanzen. Koncom 19. a začiatkom 20. stor. bolo v katastri obce Jelka v prevádzke 7 vodných mlynov. Németov mlyn bol postavený r. 1894 ako plávajúci, r. 1906 ho prestavali a ukotvili na pilóty a takto pracoval až do r. 1951. Rekonštrukčné práce viedol Ján Maticza, bývalý majiteľ tomášikovského vodného mlyna.

Medzi historické pamiatky obce zaraďujeme aj najstaršie sochy a kríže. Najstaršia je socha Jána Nepomuckého, postavená na konci Veľkej ulice r. 1810, kompozícia Svätej rodiny na Kostolnej ulici z roku 1886.

Kríž pri ceste smerom na Eliášovce je z roku 1881, sochy skupiny svätých v obci i na cintoríne sú z r. 1888. Ďalšie kríže sú na Stoličnej ulici, pri kostole a na Novojelčianskej ulici . Socha Svätého Floriána je z roku 1930. Pozoruhodnosťou v obci je aj zákonom chránený strom, platan. Nachádza sa na začiatku obce od Veľkých Úľan. Ďalšou pozoruhodnosťou je pamätník padlým v prvej a druhej svetovej vojne. Pamätník , odhalený r. 1994, je ideovým dielom akademického maliara Alexeja Kraščeniča a postavený je na jelčianskom cintoríne.

Pozornosť si zasluhuje športový areál s tribúnami pre viac ako 1000 ľudí, vybudovaný koncom sedemdesiatych rokov.

K významným objektom obce patrí aj miestne kultúrne stredisko s knižnicou a kinom, moderná budova základnej školy s dvoma telocvičňami, moderná prečerpávacia budova vodného zdroja pitnej vody Jelka , rozširujúci sa kovoobrábací podnik ALU- Jelka .

Významní rodáci obce

Sú nimi obyvatelia, ktorí dosiahli pozoruhodné výsledky v oblasti vedy a umenia:
Dr. Pál Hegyi – lekár, spisovateľ, vysídlený r. 1948 do Maďarska,
Dr. Béla Mészáros – vedec v oblasti výskumu rakoviny a biológie, vysídlený r. 1948 do Maďarska,
Anikó Mikolaová – poetka- významná postava maďarských básnikov na Slovensku ( nar. 1944 – zomrela 1996).

Kultúra

Cirkev

Rímskokatolícka cirkev má v obci najdlhšie tradície a aj v súčasnosti je najpočetnejšia. Náboženská obec vznikla v 13. stor. a písané matriky má z roku 1732. Kostol , resp. časti kostola ktorého patrónom je Ján Krstiteľ, boli postavené   v rôznych obdobiach. Zadná  časť tzv. malá sakristia, vznikla ešte r. 1250 z pálených tehál v románskom slohu. Svätyňa bola pristavaná r. 1456 a hlavná loď v rokoch 1549-1577.

Prestavba z r. 1756 a prístavba zmenila kostol na jednoloďový, barokový, 30 m dlhý a 8 m široký priestor s vežou ku ktorému r. 1921 pristavili krížovú loď.

Hlavný barokový oltár je darom klarisiek z r. 1697. Roku 1759 a 1831 bol zreštaurovaný. V strede oltára je obraz narodenia Jána Krstiteľa, v hornej časti je obraz Panny Márie, na bokoch sú sochy Svätej Agnesy a Kataríny, v dolnej časti Svätého Imricha a Ladislava. Na vrchole oltára je znázornený víťazný súboj Svätého Michala so Sobanom. Vnútorné steny kostola zdobia od r. 1958 olejomaľby Karola Csanakyho.

Medzi historické skvosty rímskokatolíckeho kostola patrí krstiteľnica z 18. stor. a mechanický organ z r. 1855. Bol vyrobený v dielni bratislavského organového staviteľa Vincenta Mozsnyiho. Organ je vybavený drevenými a medenými píšťalami , osobitným stojacím hracím stolom a elektrickými mechmi, ktoré pôvodne boli mechanické.

Kostol je jednovežový, vo veži sú tri zvony. Terajšie zvony boli odliate r. 1922 v dielni budapeštianskeho zvonára Lászlóa Szlezáka. Tzv. poludňajší zvon, vážiaci 311 kg, je darom obce Nová Jelka. Na tomto zvone odbíjajú poludnie vo všedný deň.  Tzv. starý zvon, vážiaci 536,5 kg , je odliaty za milodar obce Jelka, malý zvon, ktorým sa oznamovalo úmrtie dieťaťa, je darom obce Jelka ( váži 149 kg.)

Spomedzi najvýznamnejších duchovných pastierov rímskokatolíckeho kostola treba spomenúť Leopolda Gregorovitsa, ktorý sa významne zapísal do dejín obce. Narodil sa r. 1883 v Košútoch, r. 1907 ho vysvätili za kňaza ; 7 rokov bol kazateľom v Kolárove, od r. 1917 do októbra 1939 v Jelke. Potom sa vrátil na miesto svojich štúdií, do Ostrihomu, kde ho vymenovali za kanonika. Pričinil sa o dnešnú podobu rímskokatolíckeho kostola : dal vybudovať krížovú loď a vymenil šindľovú strechu za pálené škridle. Staral sa aj o kultúru a vzdelanie v obci. Roku 1920 dal do obce priviesť mníšky a založil s nimi v Jelke prvú materskú školu. V rokoch 1934-35 postavil Katolícky dom, kultúrny dom s trojtriednou školou. Dnes je v objekte obvodné zdravotné stredisko. S menom L. Gregovitsa sa spája aj výstavba predchádzajúcej fary. V polovici tridsiatych rokov bol Leopold Gregorovits poslancom parlamentu v Prahe a toto postavenie sa prejavilo aj vo zveľaďovaní okolitého regiónu. V Komárne postavil chlapčenský internát Mariánum a taktiež pomáhal pri výstavbe Seneckého gymnázia. V roku 1941, už z Ostrihomu, pomáhal pri výstavbe jelčianskeho ženského kláštora, v ktorom donedávna bol klub dôchodcov. Zomrel r. 1957 , krátko po svojej zlatej omši, zanechajúc po sebe veľa dobrého a užitočného.

V susedstve rímskokatolíckeho kostola sa nachádza budova bývalej rímskokatolíckej, neskôr štátnej školy. Je to neskoroklasicistický kaštiel, základy ktorého boli položené v r. 1847. Sídlila v ňom 9-triedna škola s osemčlenným učiteľským zborom.

V Jelke je aj kalvínsky cirkevný zbor, založený r. 1748 ( z tohto roku pochádza aj zborová matrika). Prvý kostol reformovanej cirkvi bol postavený v rokoch 1798-1800, za pôsobenia duchpastiera Karola Vargu r. 1930 bol starý kostol zbúraný a na jeho miesto bol postavený terajší chrám. Reformovaná cirkev mala v obci aj svoju jednotriednu školu s jedným učiteľom, v súčasnosti je v jej objekte misionárske centrum.

Popri existujúcich historických pamiatkach treba spomenúť aj to , čo zničil nemilosrdný zub času a ľudská bezcitnosť : židovskú komunitu, ktorá v obci rozkvitala viac ako sto rokov. Židovská spoločnosť pozostávala z obchodníkov a podnikateľov a r. 1944 bolo takmer 250 židov odvlečených do koncentračných táborov. Všetci, čo prežili, sa presídlili do Izraela. Židovská komunita mala v obci svoju synagógu a školu. Obidva objekty boli zbúrané. Čo dnes ešte pripomína minulosť je židovský cintorín.

Tretím a najmladším cirkevným zborom v obci je evanjelický zbor. Založený bol až po druhej svetovej vojne v súvislosti s výmenou obyvateľstva r. 1948. Svoj kostol si evanjelici postavili v rokoch 1969- 1971 ( predtým používali kalvínsky kostol ).

Okrem židovského cintorína sa v obci nachádzajú ďalšie dva cintoríny, jelčiansky a novojelčiansky. Boli založené asi pred 200 rokmi ( predtým sa pochovávalo na miesta terajšieho parku v okolí rímskokatolíckeho kostola).

HU/

A község általános jellemzése

Jóka község 3800 lakosával a Galántai járás legnagyobb és legrégibb településeink egyike. Szakirodalmi és a mai földrajzi besorolás szerint a Mátyusföld része, de hagyományaival inkább a szomszédos Csallóközhöz kötődik. Ez azzal is magyarázható. Hogy 1945-ig a Felső-csallóközi ( somorjai) járáshoz tartozott. A község Pozsony és Galánta között terül el, 123 méterre a tengerszint fölött. A falu életében- már csak a halászat és vadászat miatt is nagy szerepet játszott a Kis- Duna. A folyamág 23 kilométeres szakaszon kacskaringózik a község határában, s a századelőn még hét vízimalommal dicsekedhetett a falu. Lakosai a múltban elsősorban növénytermesztésből és állattartásból éltek. Fényes Elek a mult század közepén így jellemzi a falut : „ Gyümölcse sok, mert úgyszólván az egész falu egy gyümölcsös kertben fekszik. Nagy erdeje számtalan vadat rejteget. Szántoföldje , ámbár több helyen homokos, mégis jó gabonát, káposztát, dinnyét terem.“

A mai község 1960-ban keletkezett két falu, Jóka és Újhelyjóka összevonásával. Öszterülete 3292 ha , ebből Jókáé 2427 ha, Újhelyjókáé 865 ha. A faluhoz több kisebb-nagyobb puszta és zátony tartozik. Ami közös bennük, az, hogy mindegyikük a Kis-Duna szomszédságaban található. Ezek a következők : Erdőalja, Ásás major, Kissziget, Belsőzátony, Haramathelypuszta, Óraljapuszta. Az elmúlt időkben Jóka mindig is több egymáshoz közel eső településből állt. Ennek a fő oka lehetett a falu bel- és külterületét egyaránt átszelő számtalan kis-dunai mellékág. A falu egységesítésében nagy szerepet játszhatott a Kis-Duna vízszabályozása mellett az infrastruktúra fejlődése.


A falu szimbólumai

Újhelyjóka legrégibb címerállata a szarvas. Ilyen ábra a 18-19. századból származó levelek pecsétjén található. A szokásos körfelirat helyett a pecsétmezőben csak UI kezdőbetűk találhatók. Átmérője 25 mm. Jóka község pecsétjét a XIX. Századból ismerjük. Kardot markoló oroszlánt ábrázol. A pajzsban elhelyezett oroszlán fölött korona található. A szimbólum a községben élő kisnemesekre utal. A Pecsét körfelirata: Nagy és Kis Jóka Helység pecsétje. Átmérője 27 mm.

Jóka címere e két múlt századi pecsétre vezethető vissza. Felső részében vörös háttérben, két ezüstcsillag között kinövő, ezüstmarkolatú karddal felfegyverzett aranyoroszlán, alsó részében pedig zöld háttérben, két darab sudár ezüstfa között, zöld pázsitról elrugaszkodó, három ezüstfácskát átugró aranyszarvas található

A falu zászlaja 6 egyenlő vízszintes sávra van felosztva. Az egyes sávok színei felülről lefelé a következők: sárga – piros – fehér – sárga – zöld – fehér. A zászló oldalainak aránya 2:3.
A falu hivatalos pecsétje kör alakú, közepében a címerrel. Körfelirata a következő: OBEC Jelka. Átmérője 35 mm.
A falu szimbólumait 1997. április 4-én hagyta jóvá a falu képveselő- testülete.

 
KÖZÉPÜLETEK,  ÜZEMEK

Figyelmet érdemel a hetvenes évek végén épült sportpálya, födött, akár 1000 lelket is befogadó stadionjával, valamint a művelődési otthon, könyvtárral, mozival. A faluban megtalálható még a szolgáltatások háza bankkal, fodrászattal, tésztagyárral és kifőzdével. A 90-es évek két  legjelentősebb új vállalkozása a faluban az ALU fémmegmunkáló üzem és a Mykoex ( laskagombát termelő cég) jókai telepe. Megemlítendő még a ZsVAK (Nyugat- szlovákiai Vízgazdálkodási Művek), melynek kútjaiból a vízvezeték- hálózaton keresztül a jókai ivóvíz egészen Nyitra mellé is eljut.

A falu történetéből

A falut- az eddig ismert adatok szerint- először 1197- ben említik az okiratok. Ekkor Zbima fiának, Zerzowoy pozsonyi várjobbágynak ad Imre király szabadalomlevelet. A család később Farkas néven kerül a közdtudatban, s a szabadalomlevelet 1359-ben Nagy Lajos király, 1455- ben pedig  V. László  király is megerősíti.

A falu 1239-ben újra a pozsonyi vár tartozéka. IV. Béla királynak 1239. március 6-án Budán kelt oklevele három Ilka nevű községet említ. 1256- ban a név Bereinus de Ilka nevében is szerepel. A falu legősibb mondája  szintén IV. Béla korát idézi meg. Állítolag a tatárjárás idején a parasztgúnyában a menekülő királyt itt menekítette át ladikján egy Ilka nevű révész. Az ajándékba kapott pénzen építette várát, a „ mesés“ Ilka várat, amelyet később gonosz urával együtt maga alá temette a föld. Visszatérve a történelmi tényekhez, a falu 1291-ben Ialka és Jelka néven szerepel. A 14. század elején Harmathely néven említik. 1298-ban a falu határában írják le a Kisa és 1304-ben a Lakkör birtokot. 1305-ben  Szentkereszti hunt fia, János, a község határában lévő birtokrészét elörökíti Jánosi Jakab comesnek. 1324-ben a Salamoni nemeseknek is volt itt birtokuk, melynek egy részét Olgyai Péter fiainak engedik át. Az Olgyaiak 1355. évi egyezséglevelében a falut Harmathely- Jóka néven említik, míg a pápai tizedszedők jegyzékében Jocza néven van bejegyezve. Ez időn túl már Kis- és Nagyjókát különböztetnek meg az okiratok. Az 1343-1358-as években Ógyai Péter fia, Andych utód nélkül hal meg. Felesége, özvegy sógornője a Nyulak szigetére (Margitsziget), a domonkos apácákhoz vonul vissza. Vagyonukat így az óbudai klarissza apácák örökölték.

Az 1500-as években a falu Óraljapuszta néven szerepel az okiratokban. Az 1490-1505-ös háborúban Miksa császár hadai pusztították. A török 1541 augusztusában szinte a földdel tették egyenlővé Kis- és Nagyjókát. Ezt támasztja alá az 1553-as portális összeírás. A vele kapcsolatos utasítás így szólt: „ Minden porta után hadiadó fejében  2 forint fizettetik ki. Ezen felül az Eger védelmében megsebesültek ellátására, a török fogságban levéok kiszabadítására minden jobbágytelek után, és minden nemestől 30 dénár beszedendő “.

A portális összeírásban Nagyjókáról két portával Farkas János, Kisjókáról szintén két portával Hegyi Tamás szerepel. Ebben az összeírásban találkozunk először Újhelyjókával, Jóka- Újhely néven. Az óbudai apácák birtokaként 12 portával említik. Újhelyjóka 1647-ben a pozsonyi apácáké, majd 1787-ben vallásalapé. Későbbi birtokosai egészen a 19. századik az Esterházyak. Az Eszterházyakat a birtoklásban a Zichyek, a Batthyányak és gróf Pálffy Béláné követték. Az 1703-1711-es Rákóczi-féle szabadságharcban a falu a fejedelem mellé állt. Ebben szerepet játszott a nagyszámú református gyülekezet. Bercsényi Miklós 1705. október 24-én tartókzodott a faluban. A kurucok emlékét a „ kuruc itató “ őrzi. A monda szerint a cédrusfa alatt tartottak haditanácsot. A 18. század végének okiratai arról tanúskodnak, hogy 1786-ban Jóka 3 településből állt ( Nagy Jókából, Kisch Jókából és Újhel Jókából ). Kis- és Nagyjóka nemesi családjai a Rákóczi vezette szabadságharc mellett kivették részüket az 1848-49-es forradalomból is. Ezek a hősök a Farkas, az Udvarnoky és a takács családok fiai voltak. Közülük Farkas Károly ezredesi rangig vitte. A 12. huszárezred  paracsnoka volt. Később emigrált, majd 1849 őszén hazatért. Néhány havi fogság után kegyelmet kapott. A helyi temetőben nyugszik. A község lakosait 1833-ban és 1866-ban kolera tizedelte. Az első és második világháborúban elesett több mint 200 katona és az elhurcolt, meggyilkolt kb. 250 zsidó lakos emlékét örökíti meg az 1994-ben  felszentelt háborús emlékmű a nagyjókai temetőben.

Nevezetességek a falu térségben

Platán ( GC796J0)

A jókai cölöpös vízimalom ( GC7CA21)

Délnyugat-Szlovákia figyelemreméltó technikatörténeti műemléképülete - a jókai vízimalom - a Kis-Duna partjának egy kanyarulatában áll. A folyó meanderekben gazdag medret alakítva a nagyközség határában 23 km hosszan folyik. A malom a faluból kiérve, a Dunaszerdahely felé vezető útról letérve, poros határi úton (1 km) közelíthető meg.

A vízimalmok elterjedése vidékünkön a múltban a megfelelő természeti, vízrajzi és gazdasági adottságoknak köszönhető. A Kisalföld gazdag vízhálózata lehetővé tette a speciális ipari berendezések gyors fejlődését. A hajómalmok nagy számban csoportosultak a folyók alsó folyásának rövid szakaszain. 1866-ban a Kis-Dunán 37 malmot találunk, ebből Jókán 4 malom volt. Az 1872-es topográfiai térképen ezen a szakaszon 25 hajómalmot számolhatunk meg. Jókán 1902-ben 7 hajómalom működött; sorrendben fentről lefelé a tulajdonosok szerint ezek a következők voltak: Németh József, Csatajszky János, Nagy Sándor, ifj. Török János (2 malom), Görföl Lajos, Hakszer Imre..


A felújított és a nagyközönség számára 1994-ben megnyitott malom tulajdonosa Németh József volt, majd fia Vince és 1973-ig Németh Ernő birtokolta. A legkorábbi írásos emlék a malomról 1894-ből származik. Németh József malmának vízhasználati tervét tartalmazza, amelyet Visnovszky Sándor budapesti okleveles földmérő és építész készített. Ennek a dokumentációnak a része a Kis-Duna szakaszának helyzetterve Jóka határában és a hajómalom szerkezetének részletes rajza. Az egykori hajómalom két hajótestből állt, amelyeket középen a hatalmas malomkerék kötött össze. A nagyobbik hajó, az ún. házhajó, tulajdonképpen egy gerendavázas deszkaoldalú csónak volt, csigaformájú orral és a hajómalom part menti oldalán helyezkedett el. Rajta állt a malomház. A vízfolyás felőli csónak, az ún. kishajó kisebb méretű volt. A hajómalmok műszaki felépítése egyrészt hozzájárult ahhoz, hogy ezek a szerkezetek archaikus formájukat hosszú ideig megőrizték, másrészt megakadályozta az őrlési folyamat fejlődését és változásait. A másik körülmény, amely megpecsételte a hajómalmok sorsát, a folyók hajózhatósága volt. A folyóban, ill. A folyó partján kikötött hajómalmok, főként, ha a folyómederben gátrendszer is épült hozzájuk, nagy akadályt jelentettek a hajóforgalom részére. 1738-tól Magyarországon több rendeletet adtak ki azoknak a hajómalmoknak az eltávolítására, amelyek akadályozták a hajók útját. Az 1885-ös ún. víztörvény értelmében minden hajómalmot megszüntették, amely nem felelt meg hajózási biztonsági előírásoknak. Németh József hajómalmának oszlopos malommá való átépítésére az engedélyt 1899. augusztus 30-án kapta meg. A munkálatokat 1900-ban kezdték meg a Kis-Duna bal partján a Közréten. Az átépített malom 1906. augusztusában kezdett dolgozni.

A malom domináns épülete a folyófenékbe levert 54 akácfa cölöpön áll. A malomház nyeregtetős támasztott szarufás szerkezete zsindellyel fedett. Az egyszintes épület átépítése többszintesre valószínűleg 1916-ig valósult meg, amikor is a malomban az eredeti kőpad helyett hengerszéket, felvonókat és más újabb gépeket helyeztek el. Az épület északi homlokzatán az objektum szétszedéséig megfigyelhetőek voltak az eredeti egyszintes épület majd a a ráépített részek körvonalai. A malom műszaki berendezése a hajtószerkezetből s az őrlőszerkezetből áll. A hajtószerkezetet az alulcsapós lapátos vízikerék alkotja. Az ellenkező folyópartról rézsút kiépített duzzasztógát irányította a vizet a lapátra. A malomgát rövidebb része a part menti oldalról szintén a vízikerékhez vezetett. A kerék alatt négy láncon függött a deszkából készült malomárok, amely a vízfolyást a kerékhez irányította. A malom áttételi szerkezete három fokozatból áll. A nagy fogaskerék, amelyeket a tulajdonos Majtényben vett, a kisebb fogaskerékkel az első fokozatot alkotják. A második áttételt további két fogaskerék képezi. A kúpalakú, kisebb fogaskerék segítségével, amelynek a tengelyén négy különböző méretű szíj van, a forgómozgás átvitele az egyes gépekre eltérő fordulatszámmal valósul meg. A malom őrlőgépezete elsősorban a Breitfeld - Deněk (Blansko na Morave) cég egyszerű hengerszékéből áll. Ez a malombelső első megemelt szintjén van elhelyezve a csehországi Prokop és fiai cég által gyártott hántolóval és a cilinderrel. Erről a szintről a malomhídra vezet ki a zárt szerkezetű zsákcsúszó. A harmadik részleges szinten van a henger alakú triőr, és a hengerzsák ill. A hántoló adagoló garatja. A tetőszerkezet kiemelt része a felvonó fejrészének elhelyezésére szolgál. A malom őrlőszerkezetéhez tartozott még a morvaországi Wichterle-Kovařik cég darálója is. A malomház déli homlokzatához kapcsolódik a négy cölöpön álló porkamra. - Itt a tisztító és szitáló gépekben keletkezett port zsákokba fogták fel.

A malom volt tulajdonosa Visszaemlékezései szerint ebbe a malomban többnyire rozst őröltek, kitűnően. A környékről sok gazda járt ide, hogy a gabonáját lisztre, darára, korpára cserélje. A malom 1951. áprilisáig rendeltetésszerűen működött. 1983-ban a szlovákiai műemlékek állami jegyzékébe sorolták. A Galántai Honismereti Múzeum a műemléképület műszaki felmérésének és tervezésének elkészítése után az épület rossz állapota miatt, megvalósította a malom szétszedését. A vízimalom és a környékének felújítása a Jókai Községi Önkormányzat érdeme. A helyreállítási munkálatok 1992. novemberétől 18 hónap alatt valósultak meg. A malom közelében szabadtéri múzeum létesült, amely a község mezőgazdasági múltját bemutató műtárgyakat gyűjti össze.

Kultúra

Továbbá a kultúrházban tartja  vezetőségi gyűléseit a Csemadok és a Nyugdíjasok szervezete, valamint itt rendezik évzáró taggyűléseiket a társadalmi szervezetek.

 A keddi napot kivéve minden délután nyitva tart a könyvtár 13:00-17:00 , az internethozzáférés ingyenes. Ez a lehetőség nagyban hozzájárult a könyvtár látogatottságához .

A kultúrházban dolgozik a  Jókai Szó szerkesztősége .
 Az egész év folyamán számtalan koncert, színházi előadás, nótaest,irodalmi est kerül megrendezésre.Az alapiskolával közösen ünnepváró családi vasárnapok, karácsonyi, anyáknapi, gyermeknapi műsorra és egyéb nevelő célú előadásra is sor kerül a kultúrház  berkein beül.

Egyház

Falunk legrégibb és legnagyobb egyházközsége a római katolikus. A 13. század derekán keletkezett. Írott anyakönyvei 1732 óta vannak, de több irata is fennmaradt a 17. százau végéből. Egykori temploma, a mai kissekrestye még 1250-ben épült lombardiai téglából, román stílusban Keresztelő Szent János tiszteletére . Félkör alakú , nyugati irányban egyenesvonalúan kibővített boltíves menynyezetű szentélyből és egy téglalap alakú hajóból tevődött össze, amelyet eredetileg lapostető fedett. Később ez a 13 m hosszúságú és 5,5 , szélességű templom már nem felelt meg az igényeknek. A szentélyt 1456- ban , a főhajót pedig 1549-1577 – ben építették. Az 1756-os esztendőben valósul meg az át- és hozzáépítés, mely az eredeti román stílusú rész felhasználásával egy 30 m hosszú, 8 m széles egyhajós barokk templommá változtatta az épületet. Ebből az átépítésből – dokumentokkal bizonyítható- a falu református nemessége is kivette a részét. A két kereszthajót 1921-ben építették a templomhoz. A főoltárt a barokk átépítés előtt 1697-ben adományozta a templomnak Wolf Klára, a klarissza apácák főnöknője. Barokk stílusú, a közepén Szent János, fönt Szűz Mária képével. Oldalt Szent Ágnes és Szent Katalin, lejjeb Szent Imre és László szobra található. A csúcson  Szent Mihály szobra van. Az oltár 1759-ben és 1831-ben javításon esett át. A templom falait 1958 óta 3x4 m-es  olajfestmények díszítik, melyeket Csanaky Károly festőművész alkotott. A templom egytornyos, 3 harangos. A jelenlegi harangok mindegyike  1922-ben készült Szlezák László budapesti harangöntő műhelyében. Az előző harangok közül kettőt beolvasztottak az első világháborúban, a harmadikat pedig, mely 1863-ban készült Pozsonyban, 1922-ben átszállították az Őrangyalok kápolnajába. Ez az úgynevezett Mária-harang. A templom mai harangjai közül a „ déli harang“,  311 kg súlyú, és Újhelyjóka község adománya . Az „ öreg harang “, melyet szombaton, vasárnap és ünnepnapokon hallhatunk, 536.5 kg súlyú, és Jóka község adománya .  A kisharang 149 kg súlyú lélekharang. Ez is Jóka község adománya. Híres műkincse még a katolikus templomnak az orgona, mely 1855-ből való. Ezt Mozsnyi Vince pozsonyi orgonaépítő készítette. A templom szomszédságában található a volt római katolikus egyházi, majd állami iskola épülete, egy késő klasszicista kastély, melynek alapjait 1847-ben rakták le.

A falu és a római katolikus egyház további műemléke a 18. század elején épült Őrangyalok kápolnája. A kápolnát Takács Mihály, építette 1774-ben már átt építették. Kriptajában a Takács család nyugossza  örök álmát. A legrégibb papok közül említve van „ Stephanus sacerdos Scti Thomas de Jola“ 1332-1338-ból,  „ Emericus plebanus de Jeka “ 1473-ból. A templom előbb 1562-ben, majd 1594-től csaknem 70 esztendőre a protestánsok kezére került. A templom leghíresebb papja volt Morocz Ferenc 1673. július 22-től 1677 januárjáig, Károlyi János, a későbbi győri ülnök 1696-tól 1698-ig, Révay László esztergomi kanonok 1699-től 1702-ig, Gyöngyösi György, a majdani kanonok 1720-tól 1730-ig, valamint Klobusuczky Xavér Ferenc zágrábi püspök, 1730-ban. A faluban 1914-től 1939 októberéig tevékenykedő pap Gregorovits Lipót, országgyűlési képviselő volt. Ő hozatta Jókára az ovónőképzőt végzett keresztes apácákat, és megalapította az első óvodát.

 A jókai református egyházközséget 1784-ben alapították, s első anyakönyvei is ebből az időből származnak. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy már 1562-ben is létezett falunkban református gyülekezet, s hogy 1594-től 1672-ig, vagyis betiltásáig folyamatosan működött. Az 1634-es Draskovits-féle visitatióból kiderül , hogy a 17. század elején a 300 lakosú faluból mindössze egy vallotta magát katolikusnak. Jókán tevékenykedett 1574 és 1576 között a híres  reformátor Sibolti Demeter is. Szintén  gyakori vendége volt falunknak az 1610-es években, egészen pontosan 1613 augusztusában és  szeptemberében Szenczi Molnár Albert, a Dávid- zsoltárok fordítója és a magyar grammatika megalkotója. Ő akkor járt itt, amikor Szenczi Szíjgyártó Lukács és Szenczi Csene Péter voltak a falu lelkészei. Szenczi Molnár Albert nevét ma tér viseli jókán, s a református templomon emléktábla hirdeti jelentőségét és jókai kötődéseit. A református egyház első önalló temploma 1798-1800-ban épült. Ezt később lebontják , s az új templom 1930-ban épül Varga Károly lelkészsége alatt. A református egyház lelkészei közül említést érdemel még Csontos Károly, Kiss Gyula, Mikula László és Borza Zoltán.

A falu harmadik gyülekezete az evangélikus gyülekezet. Templomát 1969-1971-ben épitette a lakosságcsere által ide került szlovákság.

A múltban a helyi zsidóságnak községünkben zsinagógája volt, de tömeges deportálásuk után a zsinagógát lebontották. Mára a zsidóság teljesen eltűnt falunkból. Emléküket csupán a zsidó temető és a háborús emlékmű őrzi.

A templomok mellett megemlítendők még a legrégibb kőszobrok. Ilyen az 1810-ben emelt Nepomuki Szent János – szobor a Nagy utcában, melyet Nagy Mihály és neje : Dióssy Julianna épitetett. A Szentháromság- szobrot 1881-ben a Méri család, a Szentcsalád –szobrot 1886-ban pedig Csiba József emeltette. A Szentek kőszobrait Nagyjókán és a temetőben Lamosné Botló Franciska állíttatta 1888-ban, elhunyt gyermekei emlékére. Nevezetes kőszobor még Szent Flórián szobra, ezt 1930-ban az újhelyjókai önkéntes tűzoltók íllíttatták, s 1996-ban restauráltatták. A három felekezet temploma, valamint a kápolna egy 1995-ben megjelent képeslapon is megtalálható.