Trizs
Trizs község Borsod-Abaúj Zemplén megye északnyugati részén fekszik, a Csörgős patak völgyében. A település az Aggteleki Nemzeti Park szélén helyezkedik el, lakossága mindössze 234 fő.
Trizs első okleveles említése 1275-ből származik, de már előzőleg is lakott település volt. A vidék a XI-XII. században királyi terület volt, az itt élő szolgálónépek pedig a királyi erdők és halászó vizek felvigyázó őrei. Az erdőóvókról kaphatta a nevét, ami forrásokban Strys, Stres, Thryz alakokban fordul elő. A királyi birtokrendszer fölbomlásával az őrök feladata megszűnt, fokozatosan jobbbágysorba süllyedtek. A helyi természeti adottságok nem kedveztek a növénytermesztésnek, a kényszerű önellátás vezetett oda, hogy voltak művelt területek-, ezért a lakkosság más megélhetési formát talált. A táj erdeiben szénégetéssel foglalkoztak, amit a bőven rendelkezésre álló mészkő feldolgozásával egészítettek ki. Az állat-tenyésztés fontos szerepet játszott a falu életében. Különösen kifejlődött a juhászat a XVI. század második felében, mikor a lakosság állandó nyutalanságban élt atörök zaklatás miatt. Ezt biznyítja, hogy lakói kizárólag a juh dézsmajegyzékben szerepelnek, a növénytermesztés után nem adóztak. A török korban többször elhagyták lakói a települést. 1564-79-ig üresen áll, 1680 után pedig annyira elnéptelenedik, hogy birtokosai jobbágyok nélkül maradnak, a falut nemesi községként írják össze. Trizs község benépesülése az 1720-as évektől indult meg. 1773-ban birtokot szereznek a Ragályiak, ez a nemesi család a község jelentős hányadát birtokolja a XX. századig.
A már majdnem feledésbe merült megélhetési forma maradványait tárták fel 1962-ben az egykori Gömor vármegyéhez tartozó falu határában. Koraközépkori vasolvasztó telepek nyomaira bukkantak régészeti ásatások során, melyek közül az egyik eredeti állapotban kiemelt bucakemence, ma a Rudabányai Múzeumban található. A régészek szerint ennek a kohónak a működése az 1200-as évekre vezethető vissza. Az érc elolvasztásához az itt elégetett faszenet használták. A vasolvastó telepek hagyományos faszénégető helyekhez kapcsolódtak. 1987 során egy újabb ásatás során kiemelt kemence medenceajzata jelenleg a jósvafői tájház időszakos vaskohászat történeti kiállításán tekinthető meg.
Trizs község legnagyobb része református vallású. Pontos adatok híján nem lehet biztosan megállapítnai, mikor terjedt el Trizsben a reformáció.Valószínűleg már a XVI. század végi első telepes hullám is református vallású volt. A XVI. században Szent Márton tiszteletére emelt plébánisa templomot találhattunk itt.A középkori templom valószínűleg a török időkben elpusztult. Zsindelyes temploma 1825-ben épült késő barokk stílusban, oromzatos déli homlokzattal. Felszentelte superintendens 1825. szeptember 4-én. Akkor még haranglábon függtek harangjai. 12m-es zömök tornyát 1910-ben emelték a déli homlokzata elé, rajta fa toronysisak van, és felújították a templomot is. A belső mennyezete fából készült . A 100 kg-os (59 cm) harangot Egry Ferenc öntötte 1902-ben Kisgejőcön, felirata: "Isten segítségével a trizsi egyház részére öntette Demeter Pálné Bodnár Mária." A 80 kg-osat (53 cm) Seltenhofer Frigyes öntötte Sopronban, flirata: "A trizsi ref. egyhéznak ajándékoozták Tóth Mihály és neje Fejes Juliánna, 1922.No. 3727"
Fellelhetőek a településen népi lakóházak, melyekhez szalagtelkek tartoznak.
A település legfontosabb természeti vonala a közutat kísérő, a települést szervező Csörgős patak. Hossza településen 1200 m keleti és délnyugati irányból vízmosások és mesterséges felszíni vízgyűjtő árkok táplálják.
A főutca mentén található néhány ház portáját ketté szeli a Csörgős patak, melynek mentén a régi mezőgazdasági porták fontos részét képző csűröket találhatunk. Ezek az építmények helyi védelem alatt állnak.
A település közössége ma is híven őrzi hagyományait, népszokásait. Ezek a hagyományok indították el a helyi termékek nagyobb mértékű előállítását, melyet a készítők szívvel-lélekkel végeznek, és talán ez is nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a termékek egyre keresettebbek és népszerűbbek. A trizsi helyi termékek hagyományos eljárással készülnek, ezért a házi jelleg, az egyedi íz és kimagasló minőség jellemzi ezeket. Az alapanyagot a gömöri vidék gyümölcsfáiról, azok utódairól és szépen gondozott bogyós ültetvényeikről gyűjtik. A lekvárok, szörpök mellett, savanyúságok, befőttek, gyümölcssajtok és kemencében sült pékáru is színesíti a falu kínálatát. Portékáikat a „Trizsi Ízek” termékcsalád tagjaiként népszerűsítik, melyek így a település hírnökeivé, követeivé váltak, számos térségi díjat, országos elismerést hozva e kis településnek.
A geoládát a falu határában, egy dombtető közelében helyeztük el. Jó keresgélést!