Frank József és neje, Beckl Anna Mária állíttatta 1890-ben a kálvária stációit, majd Frank György és neje Hoffmann Mária újíttatta fel 1948-ban.
A stációk háborús sérülését Dr. Vass Péter plébános 1953-54-ben javíttatta ki. A vaslemezre festett (olaj) stációképeket, amelyeket Görgényi István festett, ugyanekkor helyezték el. A vasból készült kétszárnyú ajtók és a márványra vésett stáció-feliratok mis ekkor kerültek elhelyezésre. A kereszt a stációsorral egyidőben készült.
Egy-egy család gondoz egy-egy stációt. Kieső helyzete miatt sok rongálásnak van kitéve.
1948-ig pap vezetésével nagypénteken keresztúti ájtatosság volt, a keresztjáró napok egyikén körmenet ment a kereszthez.
Manapság egyéni ájtatosság színhelye nagyböjtben, elsősorban nagypénteken. Családok, rokonok csoportosan keresik fel.
Húsvét hajnalán ma is élő szokás a „Krisztus keresése” hajnali 3-tól 6 óráig a stációknál és a keresztnél, húsvéti énekekkel és imádsággal.
Egy kis segítség a helyszín megtalálásához alább olvasható.
Alsógallán a kálvária a Gödöri utcán át közelíthető meg (gépkocsival) – de gyalog is elérhető egy gazzal, fákkal benőtt ösvényen.
A 12-es stációtól már viszonylag járható az ösvény és jobbról lehetővé válik a kilátás a város egy részére.
A stációoszlopok ugyanolyanok, mint a felsőgallaiak, az oszlop középső részén kereszttel. A keresztút végén csak egy feszület található, nincs a szokásos kálvária-szoborcsoport.