SK/
História
Chotár obce bol osídlený už oddávna, dokazujú to archeologické nálezy z rôznych historických období. Najstaršie sú mezolitické nálezy z obdobia tardenosienu, potom sa tu našlo laténske sídlisko, rímskobarbarské sídlisko, slovanské žiarové pohrebisko a staro maďarské pohrebisko. Hroby z 10.-11. stor. dokazujú založenie obce, akých je v okolí viac. Obec sa prvýkrát spomína r. 1245 ako Curty pri obchôdzke chotára dediny Nyék(dnes Čierna Voda), potom r. 1247 v susedstve obcí Taksony(Matúškovo). Obec bola pôvodne majetkom hradu Bratislava, r. 1271 kráľ Štefan V. jobagióna Bratislavského hradu Ivankovho syna Miklósa listinou povýšil medzi kráľovských servientov. Tomu r. 1291 predal Ábrahám a Bökény Baziniovci zeme zvané Mázs a Elyud za 50 mariek. Na začiatku14. stor. obec bola majetkom Matúša Čáka. Neskôr dedinu vlastnilo viacero zemianskych rodín, čo vyvolávalo neustále sváry a spory. Obec sa neskôr rozdelila na Veľký Kürt a malý Kürt, ktoré vlastnili miestni zemania Kürthieni a Kiskürthieni.
V dobových listinách sa spomínajú aj samostatné obce Kürt a Német Kürt. Od r. 1491 sa obec spomína ako majetok hradného panstva Šintava, tak sa tu stala zemepánom rodina Kanizsaiovcov, potom grófi zo Svätého Jura a Pezinka, od r. 1511 kráľovský zástupca a sudca István Henzelfy (Petroczi) a od r. 1525 Thurzovci, ktorí v Uhorsku zastávali najvyššie krajinské funkcie. V čase ich panstva aj v Mostovej sa rozšírilo učenie protestantskej cirkvi, ktorého Thurzovci boli zástancovia. Tým spôsobili, že obyvateľstvo obce sa rozdelilo na tábor katolíkov a protestantov. V časoch tureckých vojen Mostovú vyrabovali nielen Turci (r. 1530, 1555, 1599), ale aj Bocskaiovi hajdúsi (1603). R. 1553 v súpise medzi zemepánmi obce sa spomína Mihály Mérey, Gáspár Serédy a Lukács Keresztés . Isté majetkové diely tu mal aj István Balogh (Nebojszai) s manželkou Katou Lippay (Zombori), ktorá po manželovej smrti dala majetok do prenájmu Ferencovi Nagyovi (Gyöngyösi), druhému kapitánovi hradu Šintava.
Neskôr zemepánom v obci bol aj Ferenc Platthy, tajomník a radca Stanislava Thurzu.V neskorších rokoch tu vlastnili majetky András Báthori, majiteľ panstva Pajštún, rodiny Levánskych a Dobrovodzkych. Mostová r. 1624 prešla do majetku Esterháziovcov, sídliacich v meste Galanta. Tí ale jedno zo sídiel rodu v Šintave preniesli do obce Čeklís (dnes Bernolákovo).V obci Kürth sa stal v polovici 17.stor. zemepánom Lörinc Széchenyi, brat győrského biskupa, ktorý zanedlho odovzdal majetok synovi Mártonovi a jeho manželke Anne Márii Sándor (Szlávnicai). Po smrti prevzal majetok švagor Györgya Széchényiho (győrskeho biskupa) György Mórocz. Z r. 1664 sa zachoval súpis tureckých vyberčanov daní, ktorí meno obce zapísali ako Kürd. Podľa nich tu žilo 8 rodín platiacich dane vo výške 3910 akče. To skutočne nebolo veľa a tak sa zdá, že za tureckých výbojov dedina spustla a až neskôr ju dosídlili Esterházyovci. Obyvatelia obce sa stali bez výnimky vyznávačmi učenia katolíckej cirkvi. R.1715 sa medzi miestnymi zemepánmi stále spomína György Mórocz, r.1785 tu hospodáril už József Mórocz. V tom čase tu spísali Esterházyovci dohodu s Gáspárom Farkasom a jeho manželkou Magdolnou Balogh, r. 1737 po Baloghovej smrti s Miklósom Bencsikom a jeho manželkou Teréziou Hartvigh. Rozvoj obce v 18. Stor. dokazuje stavba nového kostola, školy, zariadenie cintorína okolo kostola a tunajší mlyn. R. 1715 v obci žilo 36 daňovníkov. R. 1817 sa čeklísky veľkostatok rozdelil na tri časti, Mostová pripadla k panstvu Tallós(dnes Tomášikovo). V naďalej sa rozvíjajúcej obci bol postavený majer tallóšského panstva s maštalmi a sýpkou, ďalej v obci vystavili robotnícku ubytovňu, byt hájneho zveriny, byt hájneho, byt kolára, byty čeľadníkov oproti kostolu. V strede obce bolo postavené obydlie správcu esterházyovských majetkov (miestne kasznárház).
R. 1828 tu bolo 159 domov a 1139 obyvateľov. V obci žil mäsiar, kolár, dvaja krajčíri, dvaja čižmári, švec a dvaja tkáči. Udalosti maďarskej revolúcie 1848/49 sa Mostovej dotkli len okrajov, vojská pripochodovali najbližšie k okraju chotára obce. Po peredskej bitke niekoľko potulujúcich sa talianskych vojakov násilím vtrhlo do tunajšej rímskokatolíckej fary a od farára Zsubrinskyho žiadali cenné predmety. Dušpastierovi dokonca surovo ublížili, ale miestni obyvatelia násilníkov z obce vyhnali. Elek Fényes r. 1831 o obci píše: „ Hidas-Kürth, maďarská dedina v Bratislavskej župe, pri vodách Dudváhu, na juh od Diószegu (dnes Sládkovičovo) na 1 ¼ míle. Obýva ju 1132 katolíkov. Má katolícky parochiálny kostol, rozsiahly úrodný chotár, pekný les, veľa lúk. Zemepán: gr. Mihály Eszterházy. P.p. Čeklís“. Samozrejme aj Mostovú postihovali rôzne prírodné katastrofy (požiare, povodne, zemetrasenia)a morové nákazy, ktoré aj v 19.stor. neboli nijakou raritou. Povodne značne decimovali snahu poľnohospodárov, preto r. 1885 bola založená Vážska pravo brežná odvodňovacia spoločnosť, ktorá aj po viacerých reorganizáciách organizovala práce pri regulácii Váhu a Dudváhu a tým pomáhala miestnym roľníkom. R 1893 tu bol najväčším zemepánom József Dobrovodszky(1110 katastrálnych jutár), obec Hidaskürt(216 k.j.) a gróf Antal Esterházy (179 k.j.).
R. 1895 bola založená Mostovská parnomlynská akciová spoločnosť, r. 1904 vzniklo miestne Úverové družstvo, r. 1905 Spotrebné družstvo. Prudký rozvoj zaznamenal aj spoločensko-kultúrny život, napr. v dome Junáckeho spolku boli pravidelne poriadané bály a hrávali sa tu aj divadelné hry. Tunajšie obyvateľstvo sa zaoberalo poľnohospodárstvom, tak ako v predchádzajúcich storočiach. Sľubný rozvoj obce prerušilo vypuknutie I. svetovej vojny ( 1914-1918), na bojiskách ktorej padlo 52 miestnych obyvateľov. Po r. 1919 sa Hidaskürt stal súčasťou novovzniknutej I. ČSR a jeho meno bolo poslovenčené na Mostová Kerť. Chotár obce bol čiastočne rozparcelovaný a časť odtrhnutá, kde spolu s časťami chotárov Takšoňu a Galanty vznikla kolonistická obec Štefánikov (dnes javorinka). Časť esterházyovského majetku kúpil ich bývalý právny poradca Dr. Štefan Papánek. Boli tu založené rôzne strany a spolky – Kresťanská sociálna strana, Maďarská ľudová strana, Komunistická strana, Sociálne demokratická strana a Agrárna strana. R. 1925 tu začalo pôsobiť potrebné družstvo HANZA so sídlom v Galante, Západoslovenský hospodársky spolok a Slovenský kultúrny spolok Maďarov. Bola vybudovaná kamenná cesta do Galanty a tak sa zlepšilo spojenie obce s okresným mestom. V rokoch 1931-1932 bola Mostová Kerť elektrifikovaná. Naďalej sa rozvíjala kultúra, v rámci tunajšieho Kultúrneho spolku pôsobil mládežnícky spevácky zbor, ochotnícky divadelný krúžok a dychovka.
V obci sa usadili štyri slovenské rodiny, ktoré neskôr splynuli s miestnym maďarským obyvateľstvom. R. 1926 bol zvolený prvý veliteľ Dobrovoľného hasičského družstva. R. 1924 bolo založené futbalové mužstvo a r. 1927 miestny športový klub, ale dlhodobo je medzi miestnym obyvateľstvom najobľúbenejším športom futbal. Nespokojní poľnohospodárski robotníci tu štrajkovali v rokoch 1922, 1928 a 1938. Aj toto bol charakteristický rys tejto doby. V rokoch 1938-1945 bola obec pripojená k Maďarsku a kvôli vojnovým časom hospodársky upadala. Na bojiskách II. svetovej vojny padlo 31 miestnych občanov. Sovietske vojská do obce vpochodovali 31. Marca 1945. Po skončení II. svetovej vojny sa obec stala opäť súčasťou Československa. Aj Mostovej (meno obce bolo v tom období poslovenčené) sa dotkli nešťastné udalosti zbavovania občianskych práv obyvateľov maďarskej národnosti a následne odsunu časti obyvateľov na nútené práce do Čiech a násilného vysťahovania do Maďarska. Na ich miesto sa prisťahovalo niekoľko slovenských rodín z Maďarska. Situácia sa ukľudnila po r. 1948, ale Mostová sa začala meniť na socialistickú dedinu. R. 1949 bol založený miestny ŠM a r. 1950 aj JRD. Tu väčšina obyvateľov Mostovej našla pracovné miesta, ale oba podniky v budúcich desaťročiach prešli veľkými zmenami, podobne ako obec. Boli spevnené cesty, ktoré sa takto stali bezprašnými. Tak sa zlepšilo spojenie obce s okolíim. Rozbiehala sa v rámci individuálnej bytovej výstavby hlavne 50. A 60.
Rokoch stavba mnohých súkromných domov a tak v Mostovej dokonca vznikli úplne nové ulice. R. 1967 bola odovzdaná do užívania nová dvanásťtriedna základná škola s vyučovacím jazykom maďarským. Postupne sa budovala sieť obchodov v obci a stále sa zlepšovali služby obyvateľstvu. Miestny Štátny majetok bol pričlenený k hospodárstvu ŠM v Košútoch, tu v 70. Rokoch vznikol Semenársky štátny majetok v Sládkovičove a Mostová sa stala jedným z jej výrobných stredísk. Začiatkom 80. Rokov bolo JRD Košúty delimitované do Semenárskeho štátneho majetku v Sládkovičove a ako kompenzácia bol ŠM v Mostovej delimitovaný JRD Červená hviezda Mostová, ktoré už vtedy spoločne hospodárilo aj v chotároch obcí Čierny Brod, Čierna Voda, Tomášikovo a Vozokany. Ale sídlo tohto spoločného JRD bolo v Mostovej. V tomto čase JRD Mostová hospodárilo na výmere vyše 5000 ha ornej pôdy. V obci bola postavená v rokoch 1980-1981 nová materská škola pre 90 detí. R. 1984 bol do užívania odovzdaný obecný vodovod, ktorým je Mostová zásobovaná pitnou vodou zo studne pri obci Jelka. V rokoch 1983-1984 bolo postavené miestne OVZ, kde dnes ordinuje jeden praktický lekár, detská lekárka, zubný lekár a gynekológ. Obec sa neustále skrášľovala, slovom bolo neustále vidno pozitívne zmeny pre radosť všetkých. November 1989 ukončil dlhé obdobie vlády komunistickej strany a začalo sa s demokratizačnými zmenami spoločnosti. Tie priniesli mnoho pozitívneho, možno vyznávať akúkoľvek náboženskú vieru, súkromne podnikať, bola zrušená cenzúra tlače. Ale na druhej strane je akútny nedostatok financií, podobne aj pracovných miest, Slovensko sa ocitlo v ťažkej hospodárskej kríze. Samozrejme, že sa odzrkadľuje aj v každodennom živote Mostovčanov. Ku koncu roku 1989 a r. 1990 dochádza k rozpadu tunajšieho poľnohospodárskeho gigantu. Osamostatňujú sa poľnohospodárske družstvá v obciach Čierny Brod, Čierna Voda, Tomášikovo, Vozokany a Mostová. Tak vznikli menšie výborné hospodárske celky a aj žiaľ menej životaschopné. Teda niet divu, že PD Mostová je od r. 1999 v likvidácii.
Pôdu ktorú toto družstvo prenajímalo, sa postupne rozpalcelováva pre SHR a združenia ako PVOZ SHR a AKT-naturál. V rokoch 1993-1995 bola obec komplexne plynofikovaná. Dnešné neľahké obdobie bude potrebné prekonať usilovanou prácou a pri dobrom vedení obce sa to Mostovčanom určite podarí. Zaujímavý je vývoj počtu obyvateľstva v obci. R. 1869 tu žilo 1484 obyvateľov, do r. 1880 sa ich počet zvýšil na 1555 a do r. 1900 až na 1661. Ale do r. 1921 sa ich počet znížil na 1606, čo môžeme pripísať práve skončenej vojne 1921 sa ich počet znížil na 1606. Čo môžeme pripísať práve skončenej vojne a vzniku I. ČSR, s ktorou viacerí miestni obyvatelia nesúhlasili a odsťahovali sa. Do r. 1940 sa počet tunajších obyvateľov zvýšil na 1698, ale do r. 1948 sa ich počet znížil na 1533, dôsledok rušného desaťročia. R. 1970 tu bolo spísaných 1741 občanov, ale ich počet sa dnes pohybuje okolo 1600.
Pamiatky
Najvýznamnejšou pamiatkou obce je rímskokatolícky kostol Povýšenia sv. Kríža, prvýkrát spomínaný r. 1396 ako fília farnosti v Hegyi (dnes súčasťou obce Čierny Brod). Pravdepodobne neskorogotická stavba v časoch tureckých vojen a náboženských nepokojov schátrala a preto bola v polovici 18. Stor. zbúraná. Na jej mieste bola v rokoch 1758-1759 grófom Károlyom Esterházym, egerským biskupom postavený neskorobarokový kostol na základe projektov staviteľa Jakaba Fellnera, pracujúceho v službách Esterházyovcov. Zemetrasenie r. 1763 poškodilo vežu kostola a jeho pruské klenby. Stavba bola ale na biskupov príkaz obnovená. Potom bol kostol už len opravovaný a pristavaná sakristia, teda zachoval sa v pôvodnom neskorobarokovom stave. V súčasnosti sa pripravuje generálna obnova stavby. Je to monumentálna jednoloďová stavba s presbytériom s oblým uzáverom, pristavanou sakristiou a do štítového priečelia vstavanou vežou. Fasády kostola členia lizénové rámy členené pásovou šambránou. Hlavné štítové priečelie má piastre.
Kostol
Rímskokatolický kostol Povýšenia sv. Kríža- najvýznamnejšia pamiatka obce, prvýkrát spomínaná roku 1396 ako fília farnosti v Hegyi( časť Čierneho Brodu). Táto však v polovici 18.storočia bola zbúraná. Na jej mieste bola v rokoch 1758-1759 grófom Károlyom Eszterházym , egerským biskupom postavený neskorobarokový kostol na základe projektov staviteľa Jakaba Fellnera.Je to monumentála jednoľoďová stavba s presbytériom s oblým uzáverom, pristavanou sakristiou a do štítového priečelia vstavanou vežou. Nástenné maľby v kostole sú dielom známeho maliara Ödöna Massányiho. Veľmi významnú úlohu zohráva organový chór na západnej strane lode bez podpôr. Organ pochádza z 19. storočia, je dodnes funkčný ale značne poškodený.
Hlavný oltár je z konca 19.storočia, jeho ústredným obrazom je obraz Povýšenia sv.Kríža a na ňom sú osadené sochy sv.Štefana kráľa a sv.Alžbety uhorskej.
HU/
Történelem
Régészeti kutatások leletei bizonyítják, hogy Hidaskürt és környéke már régóta lakott terület. A legrégebbi leletek a kő-, bronz- és vaskorszakból származnak. A 10-11. századból hátramaradt sírhelyek a község létezéséről tanúskodnak. A falut egy 1245-ös okirat említi először „Curty“ néven, az egykori Nyék (ma Feketenyék – Čierna Voda) határjárásában, majd egy 1247-es okirat Taksony (Matúškovo) szomszédságában. A község eredetileg Pozsony várának tartozéka volt. A 14. században Csák Máté birtoka lett. Később a terület több tulajdonos kezébe került (nemesi családok). Mivel nem tudtak megegyezni, ezért állandó viták és viszályok alakultak ki közöttük. A település ebben az időben Nagy- és Kiskürt részre szakadt. Későbbi okiratok említést tesznek Kürt és Német Kürt településekről is. 1491-től Sempte (Šintava) várának uradalmához tartozott. Így a község a Kanizsai család, majd Szentgyörgy (Svätý Jur) és Bazin (Pezinok) grófjai, 1511-től Henzelfy István (Petroczi) királyi képviselő és bíró, végül 1525-től a Thurzó főúri család birtoka lett.
A Thurzó család uradalma alatt, támogatásuknak köszönhetően kezdték el a protestáns vallás, valamint a protestáns tanok hirdetését. Ez a lépés azt eredményezte, hogy a lakosság két gyülekezetre oszlott, katolikusokra és protestánsokra. A török háború idején a községet nem csak a törökök (1530, 1555, 1599), de Bocskai hajdúi (1603) is fosztogatták. Egy 1533-ból származó nyilatkozatban további birtokosok neveit olvashatjuk, mint Mérey Mihály, Serédy Gáspár, Keresztés Lukács, továbbá Balogh István és neje Lippay Kata. Haláluk után a terület Nagy Ferenc, Platthy Frenc, Báthori András, ezután a Levánszky és Dobrovodzky család tulajdonát képezte. 1624-ben a község az Esterházy család tulajdona lett, kinek birtokközpontja Galántán (Galanta) volt. A 17. század közepén Széchenyi Lőrinc lett a birtok gazdája, de kis idő elteltével fiának Mártonnak és feleségének ajándékozta. Haláluk után Mórocz György a tulajdonos. Az 1664-es évből megmaradt török adószedők nyilatkozata szerint, a faluban csupán 8 adófizető család élt, akik 3910 akcsét fizettek. A falut „Kürd“ néven jegyezték fel.
A török háború idején a község kiüresedett, ezt követően pedig az Esterházy család népesítette be. A lakosok kivétel nélkül mind a katolikus egyház hívei lettek. 1715-ben még mindig Mórocz György a birtok gazdája. 1785-ben Mórocz József, őt követően Farkas Gáspár és neje Balogh Magdolna, 1737-től pedig Bencsik Miklós és neje Hartvigh Terézia a terület tulajdonosa. A falu fejlődéséről tanúskodik a 18. században épített templom, iskola és malom is. 1715-ben 36 adófizető polgár élt itt. 1817-ben Tallós (Tomašikovo) uradalma alá került. 1828-ban 159 házat és 1139 lakost jegyeztek fel. Köztük hentest, bognárt, cipészt, két szabót, két csizmadiát és két takácsot. Az 1848-49-es magyar forradalomnak és szabadságharcnak csupán a szele érintette a falut. A katonák csak a falu határszélét közelítették meg. A peredi vereség után, néhány olasz katona erőszakkal betört a helyi római katolikus templomba. A lelkiatyát kirabolták sőt bántalmazták is. Végül a lakosok összefogtak, s közös erővel kiűzték a betolakodókat. Fényes Elek 1831-ben így írt a faluról: „Hidas-Kürth Pozsony megyei magyar falu, a Dudváh vizénél, Diószegtől délre 1 ¼ mérföldnyire. Lakja 1132 katholikus.
Van egy katholikus parókia temploma, tágas termékeny határa, szép erdeje, sok rétje. Földesura gróf Eszterházy Mihály, Ut.p.Cseklész“. A 19. században a községet sem kímélték a természeti katasztrófák (tűzvészek, árvizek, földrengések) és a pestis járványa sem. Mivel az árvizek befolyásolták a mezőgazdálkodást, ezért 1855-ben a Vág és Dudvág folyók szabályozását megoldották. 1893-ban a legnagyobb földbirtokos Dobrovodszky József, valamint gróf Esterházy Antal. A különböző vállalatok létrejötte nagy hatást gyakorolt a társadalmi és kulturális életre. Rendszeresen bálokat rendeztek, színdarabokat mutattak be. A lakosság továbbra is mezőgazdálkodással foglalkozott. A lendületes fejlődés megtorpant, mikor 1914-ben kitört az I.világháború (1914-1918). A harctereken 52 helyi lakos vesztette életét. A trianoni békeszerződést követően, 1919-ben a község az újonnan létrejött I.Csehszlovák állam része lett, nevét „Mostová Kerť“ névre szlovákosították, területeit pedig szétosztották. Taksonytól (Matúškovo), Galántától (Galanta) és a községtől elkobzott területeken létrehozták az első szlovák telepes falut, mely a Štefánikovo (ma Javorinka) elnevezést kapta. Különféle pártok és egyesületek jöttek létre (Kresťanská sociálna strana, Maďarská ľudová strana, Komunistická strana, Sociálne demokratická strana a Agrárna strana).
1925-ben megkezdte működését a galántai székhelyű Hanza Szövetkezet. A jobb közlekedés érdekében kőúttal kötötték össze a falut Galántával. A kulturális élet továbbra is szépen fejlődött. A helyi Kulturális Egyesületen belül ifjúsági énekkar, amatőr színjátszó kör, sőt fúvószenekar is működött. Abban az időben négy szlovák család költözött be, akik rövid időn belül összeolvadtak a magyar lakossággal. 1926-ban az Önkéntes Tűzoltó Egyesület élére megválasztották az első parancsnokot. 1924-ben megalakították az első férfi labdarúgó csapatot. 1927-ben pedig a helyi sportklubot. A 19. századot a munkásmozgalmak és sztrájkok jellemezték. 1922, 1928, 1938-ban a faluban is sztrájkoltak az elégedetlen mezőgazdasági dolgozók. A II. világháború ideje alatt (1938-1945) a községet ismét Magyarországhoz csatolták. A háborúban 32 helyi lakos vesztette életét. Ezután 1945. március 31-én Szovjet csapatok vonultak be a faluba, majd a háború befejeztével ismét Csehszlovákia részévé vált. Megkezdődtek a magyarellenes műveletek (jogfosztottság, kényszermunka) és a lakosságcsere. A kitelepített lakosok helyére szlovák családok érkeztek Magyarországról. A helyzet csak 1948-után csillapodott le. Ebben az időben a szocializmus áramlata elérte a falut, s ebben a szellemben fejlődött tovább. 1949-ben létrejött az Állami Gazdaság (ŠM), egy évre rá, 1950-ben pedig a Termelői Szövetkezet (JRD). Az utakat leaszfaltozták, így a közlekedés jobb és egyszerűbb lett. Az 50-es és 60-as években építkezések folytak, melyek által új utcák jöttek létre. 1967-ben átadták az új 12 osztályos Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola épületét. A kereskedelem gyors fejlődésének köszönhetően a falubeliek egyre több szolgáltatást vehettek igénybe. A 80-as években, a szocializmus idején a falu központi község lett a Vörös Csillag EFSZ révén (a rendszerváltás után megszűnt). Közös gazdálkodást folytatott a szomszédos Vízkelet (Čierny Brod), Feketenyék (Čierna Voda), Tallós (Tomášikovo) és Vezekény (Vozokany) favakkal.
A közös Termelői Szövetkezet (JRD) székhelye Hidaskürt. A falu 5000 ha szántóföldön gazdálkodott. 1980-1981 között új, 90 gyermek befogadására képes óvodát építettek. 1984-ben a Jóka mellett található ivóvíztisztítóból biztosították az ivóvíz ellátását. 1983-1984 között felépítették az OVZ épületét, melyben máig orvosi rendelők működnek (körzeti orvos, gyermekorvos, fogorvos és nőgyógyász). 1989. novemberében véget ért a hosszú ideig tartó kommunista kormányzás, helyette a demokratikus gondolkodás tört utat magának. Ennek hatására magánvállalatok jöttek létre, szabad volt a vallásgyakorlás, a cenzúrát pedig eltörölték. Sajnos az új politikai rendszert a rossz anyagi helyzet és a munkanélküliség jellemezte. Szlovákia ezáltal nehéz gazdasági válságba került, mely a kürtiek életére is rányomta bélyegét. 1989 végén és 1999 elején összeomlott a közös gazdálkodás. Minden falu önálló Termelői Szövetkezetet (JRD) hozott létre. Sajnos ezek a Termelői Szövetkezetek nem voltak hosszú életűek. A hidaskürti gazdalkodást 1999-ben felszámolták, területeit szétosztották. 1993-1995 között teljes gaztalanítást hajtottak végre. Érekes megfigyelni a falu lélekszámának alakulását. 1869-ben 1484 lakost, 1880-ban 1555, majd 1990-ben 1661 polgárt jegyeztek fel. Az I.világháború és I.Csehszlovákia létrejötte után, 1921-ben a falu létszáma 1606-ra csökkent. 1940-ben 1698 a falubeliek száma, mely 1948 után ismét csökkent, 1533 főre. Az 1970-es lakosságszámlálás után 1741 embert számoltak össze. Ma a falu lakosságának létszáma 1600 körül mozog.
Műemlékek
A község legfontosabb emlékműve a Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus templom, melyet 1396-ban említenek először. Ezt a késő gótikus stílusban épült templomot a török háború ideje alatt tönkretették, ezért a 18. század közepén lerombolták. A templom helyére 1758-1759 között gróf Esterházy Károly, egri püspök, új templomot építetett, Fellner Jakab tervrajzai alapján.
Az épület a késő barokk stílusjegyeit viselte. Az 1763-as földrengés a templom tornyát és boltozatát egyaránt megrongálta. Az egri püspök parancsára nemsokára mindent helyreállítottak. Ezután az épületen csak kisebb nagyobb javítások történtek, ezért még máig is őrzi a késő barokk vonásokat.
Templom
A község legfontosabb emlékműve a Szent Kereszt Felmagasztalása tiszteletére szentelt római katolikus templom, melyet 1396-ban említenek először. Ezt a késő gótikus stílusban épült templomot a török háború ideje alatt tönkretették, ezért a 18. század közepén lerombolták. A templom helyére 1758-1759 között gróf Esterházy Károly, egri püspök, új templomot építetett, Fellner Jakab tervrajzai alapján.
Az épület a késő barokk stílusjegyeit viselte. Ez egy monumentális egyhajós épület, sekrestyével és épített toronnyal. Falfestményeit 1960-ban Massányi Ödön a híres festőművész készítette. Nagy szerepet játszik a hajó nyugati oldalán elhelyezett orgonakarzat. A 19. századból származó orgona még máig működőképes. A főoltár a 19. század végéről való, melynek középső képén a Szent Kereszt Felmagasztalása látható. A képet mindkét oldalról szobrok díszíti, Szent István király és Szent Erzsébet szobra.
