A Gerecsében a kőfejtést már a rómaiak kezdték el. Azt azonban bizonyítani nem tudjuk, hogy Tardoson folyt–e akkor bányászat. Az első írásos feljegyzések a tardosi kőfejtőről 1204-ben, Imre király idejéből való, ami bizonyítja, hogy az Árpád kori építkezéseknél már használták a követ. A középkorban legintenzívebb a kőfelhasználás, a kőfejtés, a kőfaragás. Csúcspontja Mátyás király idejében volt. Írásos emlékek bizonyítják, hogy 1487 -1489-ig 42 hajórakomány követ szállítottak Tardosról a király budai építkezésekhez. A középkori építkezések során, sok helyen használtak még fel tardosi követ. 1506—1507-ben az esztergomi Bakócz kápolnát is ebből a kőből építették. Még Zsigmond, lengyel király is díszítette vele a Jagelló-kápolnát a 16. sz-ban. Lengyel levéltári adatok bizonyítják, hogy Lengyelországba folyamatosan sok kő került ki Tardosról. A virágzó reneszánsz kor után törökök szállták meg hazánkat. Ekkor szünetelt a kőbányászat mivel a törökök leigázták a falut és környékét. A 18 század elején újra feléledt a kőbányászat Tardoson, hiszen a környék, sőt az ország újjáépítéséhez szükség volt kőre. Mivel a falu kihalt, így Nyitra környékéről telepítettek szlovákokat, a szomszédos falvakba Elzászból németeket (Süttő, Piszke). A környék ekkor az esztergomi érsekség védelme alá tartozott. Esterházy Imre érsek a 18. század elején bérbe adta a Süttői és a Tardosi bányákat. Az első bérlő Georg Raphael Donner volt. A környék bányászatának fellendülése azonban a 19. század elejére tehető, mikor olasz mesterek érkeztek a bányába. Őket „marmorárióknak” nevezzük. Bérbe vették a környék bányáit. Az iparszerű kőfejtést az olasz kőfejtők honosították meg környékünkön. A Tardosiak először kisegítőként dolgoztak az olasz mesterek keze alá. Majd beépülve közéjük teljesen elsajátították a mesterséget, és megőrizték generációról generációra. Ekkor építették az esztergomi bazilikát (1822—1856), amely sokáig nyújtott munkát és biztos megélhetést a környék kőfejtőinek, kőfaragóinak. Az építkezésnél mind a süttői, mind a tardosi követ felhasználták. Ezt követően a millenniumra hatalmas építkezések indultak meg a fővárosban. Ekkor óriási mennyiségben szállították fel a követ Budapestre. A szállítás hajóval történt. A hegyről a követ a Duna partra lovas kocsikkal vitték le, majd Süttőn, Piszkén tették hajóra.
A ’90-es évek elején Dr. Konda József geológus kandidátus segítségével Gerecsében, Tardos határában vörösmárvány előfordulások után kutattak. Néhány évvel később megnyíltak a Tardos II., Tardos III. bányák. A tardosi vörösmárványt a Gerecsében bányászták és bányásszák a mai napig is. A tardosi kő tulajdonképpen mészkő, de kiváló megmunkálhatósága és fényezhetősége miatt nevezzük márványnak.
Gerecsét a triász időszak kőzete, a dachsteini mészkő alkotja. Erre rakódott rá a fiatalabb, jurakori üledékes mészkő. A jura időszaki kőzetek a Gerecsében igen nagy területen megvannak. A Gerecsében a jura legelején világosvörös, helyenként sárgásszürke mészkő keletkezett. E felett sötétebb vagy világosabb vörös pados mészkő van, amelyekben az ammoniteszek mellett sok a pörgekarú-maradvány, mégpedig Terebratula-és Rhynchonella-félék. A jura közepére világosvörös színű, sok tengerililiom-nyéltöredéket és Ammonites-kövületet tartalmazó gumós mészkő jellemző. Gyakori a Bánya-hegy, Nagy-Pisznice és Tölgy-hát környékén. Ősmaradványokban már nem olyan gazdag, mint az alsó jura kőzetek. A jura utolsó harmadában tűzkőgumós mészkő keletkezett. Legjobb feltárásai a Pisznice oldalában vannak.
Eng:
Rock solving in Gerecse was already started by the Romans. However, we cannot prove whether mining took place in Tardos at that time. The first written records of the quarry in Tardos date back to 1204, the time of King Imre, which proves that stone was already used in the Árpádian constructions. Its culmination was in the time of King Matthias. Written records prove that between 1487 and 1489 42 shiploads of stone were transported from Tardos to the King's Buda constructions. During medieval construction, stone from Tardos was still used in many places. In 1506–1507, the Bakócz Chapel in Esztergom was also built of this stone. Even King Sigismund of Poland decorated the Jagiellonian Chapel with him in the 16th century. Polish archival data prove that many stones were constantly brought to Poland from Tardos. After the prosperous Renaissance, our country was occupied by the Turks. It was then that quarrying came to a halt as the Turks subjugated the village and its surroundings. At the beginning of the 18th century, quarrying in Tardos revived, as stone was needed to rebuild the area and even the country. As the village became extinct, Slovaks were settled around Nitra and Germans from Alsace (Süttő, Piszke) in the neighboring villages. The area was then under the protection of the Archdiocese of Esztergom. Archbishop Imre Esterházy leased the Süttői and Tardosi mines at the beginning of the 18th century.