Szép kilátás Jósvafőre nem messze az Országos Kék Túra útvonalától.
Jósvafő története
A ma 380 lelket számláló Jósvafõ község, az Aggteleki-karszt középpontjában, a Jósva-patak völgyében fekszik. Itt torkollik három másik patak a Jósvába - a Tohonya-, Kecsõ- és Kajta patakok - amely ezek vizét a Bódva-folyóba szállítja. A község neve Ilsuafey formájában egy 1272-es oklevélben már szerepel - a Jósva-patak forrásvidékét jelölve - de falu létezésére az oklevél még nem utal. A falu környezetében több helyen a kora-középkori vasművesség nyomaira bukkantak.
Egy 1399-es oklevél egy - a Jósva vize által hajtott hámort is említ. A Zsigmond király 1399.október 24- én kelt iratában említett jósvafõi hámor feltehetõen erre, Borsod megye legrégebbi vasipari emlékére utal, amely az Almás-völgy torkolatában működött. 1399-ben már kõből épült, torony nélküli templom is állt Jósvafõn, valószínű, hogy ennek falai alkotják a mai templom nyugati részét.A templom egyszerű, dísztelen, festett deszkamennyezetű (kazettás), amelynek belsõ helyreállítása a közelmúltban fejezõdött be.
A község belterületén még a század elején is több vízimalom és kendertörõ működött. 1927-28-ban Kaffka Péter mérnök irányításával a község feletti Farkastorok-völgybõl vízszintes tárót fúrtak a Baradla-barlang Óriások-termének folytatásában felfedezett barlangszakaszba. Ezzel a barlang fõága - útismétlés nélkül - bejárhatóvá vált. Jósvafõ község ezzel bekapcsolódott a barlangi idegenforgalomba. Létrehozták a barlang bejárata elõtt a Tengerszem-tavat, új szállodát építettek, a kis tó gátjába épített turbinával termelt villamos árammal kivilágították a barlangot