Magyarország egyetlen diadalkapuja Virtual Cache

Az országban egyedülálló építészeti emlék szabadon álló, egynyílású, klasszicizáló, késő barokk építmény.

Gróf Mi­gaz­zi Kris­tóf vá­ci püs­pök, aki 1764-ben már bé­csi ér­sek is volt, 1763 ok­tó­be­ré­ben ér­te­sült az udvar dön­té­sé­ről, hogy az or­szág­gyű­lés ide­je alatt Má­ria Te­ré­zia Vác­ra jön, sőt itt­lé­te alatt részt vesz Mi­gaz­zi uno­ka­hú­gá­nak, Mi­gaz­zi Bar­ba­rá­nak az es­kü­vő­jén. Azon nyom­ban, még no­vem­ber­ben át­jött Bécs­ből püs­pö­ki szék­vá­ro­sá­ba, hogy a ma­gas ven­dé­gek fo­ga­dá­sát idő­ben és mél­tó­kép­pen meg­szer­vez­ze. A ki­tün­te­tett ese­mény­re ké­szü­lőd­ve be­fe­jez­ték a vá­ros­há­za épü­le­tét, a fő ut­cá­ban (a fo­ga­dás út­vo­na­lán) a rossz há­zak he­lyett úja­kat épí­tet­tek, és rend­be hoz­ták a Du­na part­já­ra ve­ze­tő le­já­ró­kat is. Utak ki­kö­ve­zé­se, ke­rí­té­sek ki­ja­ví­tá­sa és fá­sí­tá­sok tet­ték tel­jes­sé a ké­szü­lő­dést. Lé­nye­gé­ben a tel­jes bel­vá­ros megújult ek­kor, olyannyi­ra, hogy Vác bel­vá­ro­sa még ma is ezt a ba­rokk ko­ri kiala­kí­tást őr­zi. Az újon­nan emelt épü­le­tek kö­zül a legér­de­ke­sebb a te­le­pü­lés észa­ki ha­tá­rán, az ak­ko­ri pro­tes­táns Kis-Vác fe­lő­li ol­da­lon ál­ló dia­dal­ív, ha­zánk egyet­len ilyen jel­le­gű mű­em­lé­ke. He­lyén ko­ráb­ban egy kö­zép­ko­ri ere­de­tű ka­pu ál­lott, a te­le­pü­lés ún. Bé­csi-ka­pu­ja, me­lyet – ahogy ak­kor fo­gal­maz­tak: „or­mót­lan­sá­ga” miatt – Mi­gaz­zi el­bon­ta­tott.

A dia­dal­ka­pu

A 18. szá­zad má­so­dik fe­lé­ben a dia­dal­ka­puk – vagy in­kább dísz­ka­puk – Eu­ró­pa–szer­te re­ne­szán­szu­kat él­ték: ural­ko­dói lá­to­ga­tá­sok és más je­les ese­mé­nyek al­kal­má­ból az ün­ne­pek fé­nyé­nek eme­lé­sé­re a leg­kü­lön­fé­lébb ka­pu­kat ál­lí­tot­ták. Né­hány ki­vé­tel­től el­te­kint­ve azon­ban ezek al­kal­mi, nem tar­tós anya­gok­ból ké­szült, tex­tí­liák­kal, zász­lók­kal és vi­rá­gok­kal dí­szí­tett, ideig­le­nes épít­mé­nyek vol­tak, vagyis ál­lí­tá­suk­hoz a klasszi­kus dia­dal­ívek in­kább elő­ké­pül, sem­mint köz­vet­len min­tául szol­gál­tak. A dísz­ka­puk eme­lé­se ek­kor Ma­gyaror­szá­gon is el­ter­jedt volt. 1751-ben pél­dául, ami­kor Má­ria Te­ré­zia Pest–Bu­dá­ra jött, az al­ka­lom­ra ácsolt, de mégis mo­nu­men­tá­lis dia­dal­ka­put épí­tet­tek. Mé­re­tei­re jel­lem­ző, hogy er­ké­lyén egy ze­ne­kart is el le­he­tett he­lyez­ni, amely mu­zsi­ká­val fo­gad­ta az ér­ke­ző­ket. Vagy – hogy té­mánk kö­ze­lé­ben ma­rad­junk – a vá­ci lá­to­ga­tás évé­ben szin­tén al­kal­mi dia­dal­ívet emel­tek a fel­vi­dé­ki bá­nya­vá­ro­sok, mert Jó­zsef fő­her­ceg (a ké­sőb­bi II. Jó­zsef) jú­nius­ban uta­zást tett a vi­dé­ken.

A vá­ci dia­dal­ka­pu azon rit­ka kő­épít­mé­nyek egyi­ke, ame­lyet úgy al­kot­tak meg, hogy a ki­rály­női lá­to­ga­tás után is emb­le­ma­ti­kus em­lé­ke ma­rad­jon a je­les ün­nep­nek. Ma­gyaror­szá­gon ez az egyet­len ilyen épít­mény, ami­nek nyil­ván az is oka le­het, hogy a szá­zad Habs­burg-ház­ból ki­ke­rült ural­ko­dói na­gyon rit­kán lép­ték át a nyu­gat–du­nán­tú­li vé­ge­ket, vagyis nem iga­zán volt szük­ség ef­faj­ta épí­té­sze­ti tel­je­sít­mé­nyek­re. Mi több, a vá­ci­hoz ha­son­ló, ún. an­tik tí­pu­sú dia­dal­ka­puk­ból az egész Mo­nar­chiá­ban is csak még egyet ta­lá­lunk: Innsb­ruck­ban, ahol Má­ria Lu­do­vi­ka in­fáns­nő és Li­pót fő­her­ceg es­kü­vő­je al­kal­má­ból emel­tek 1765-ben dia­dal­ívet. (Je­gyez­zük meg: épí­té­se­kor Má­ria Te­ré­zia sze­mé­lyes ké­ré­se volt, hogy „ró­mai mód­ra” épít­sék, mint Vá­cott.)

A  rep­re­zen­ta­tív ka­put a kor­ban ér­de­kes mó­don nem „ar­cus tri­um­pha­lis” (diadalív), ha­nem va­ló­ban „por­ta tri­um­pha­lis”, azaz ka­pu meg­ne­ve­zés­sel il­le­tik. Ter­ve­ző­je a Mi­gaz­zi ér­sek szol­gá­la­tá­ban ál­ló, olasz szár­ma­zá­sú Isi­do­re Ca­ne­va­le volt, akit a klasszi­ciz­mus épí­té­sze­té­nek ko­rai elő­fu­tá­raként tart szá­mon a ha­zai mű­vé­szet­tör­té­net. (Ca­ne­va­le más meg­bí­zá­so­kat is ka­pott az ér­sek­től: ne­vé­hez köt­he­tő pél­dául a vá­ci szé­kes­egy­ház és a ve­rő­cei püs­pö­ki nya­ra­ló [Migazzi-kastély] ter­ve­zé­se is.) 

A terv alap­ján egy szin­tén Mi­gaz­zi ál­tal fel­kért bé­csi pia­ris­ta épí­tész, Os­wald Gás­pár irá­nyí­tot­ta a mun­ká­la­to­kat. A fa­ra­gá­so­kat a cseh szár­ma­zá­sú, Vác más épít­ke­zé­sein is dol­go­zó Chme­lik Má­tyás kő­fa­ra­gó és a Gombás-patak híd­já­nak szob­rait is meg­fa­ra­gó bé­csi Be­chert Jó­zsef szob­rász ké­szí­tet­te. A felira­tok ara­nyo­zá­sát négy és fél könyv fi­nom arany fel­hasz­ná­lá­sá­val Shtolz An­tal fes­tő vé­gez­te. A ko­ra­be­li szám­adá­sok sze­rint a püs­pök­ség a kő­mű­ve­sek mun­ká­jáért 663 fo­rin­tot fi­ze­tett, míg a kő­épí­té­sze­ti ta­go­za­tok fa­ra­gá­sáért Chme­lik Má­tyás 143 fo­rin­tot ka­pott. A leg­töb­bet Be­chert Jó­zsef ke­res­te, aki az igé­nyes ural­ko­dói port­ré­kat és a pár­kányt dí­szí­tő sa­so­kat fa­rag­ta: 2000 fo­rint ütöt­te a mar­kát. Ara­nyo­zás­sal együtt (23 fo­rint) az egész mun­ka 2829 fo­rint­ba ke­rült, amely összeg eb­ben a kor­ban egy ki­sebb fa­lu­si temp­lom épí­té­sé­re is ele­gen­dő lett vol­na.

A kapu méretei: 15 méter magas; 12 méter széles; 3,5 méter vastag. A belsö ív nyílása 8 méter magas és 4,2 méter széles.

A Kisvác felőli márványtáblán Mária Terézia királynő és I. Ferenc császár mellképe látható; köztük a diadalív létesítését indokló, köszöntő felirat.

IMP · FRANCISCO I M · THER · AUG · HUN · ET BOH · REG · PIIS FELICIBUS INVICTIS · IOSEPHO R · ROM · LEOPOLDO M · ANNAE ET CHRISTINAE R · PPBUSOB VACIUM PRAESENTI MAIESTATE EORUM TRIDUM BEATUM CHRISTOPHORUS S · R · E · CARDINALIS A MIGAZZII ARCUM IMAGINIBUS DOMUS AUGUSTATE INSIGNEM DECAVIT ANNO · M · DCC · LXIV ·

(A fen­sé­ges I. Fe­renc ró­mai császár és Má­ria Te­ré­zia, Ma­gyaror­szág és Csehor­szág boldog és ke­gyes ki­rá­lya, Jó­zsef győ­ze­del­mes ró­mai ki­rály, Li­pót és An­na és Krisz­ti­na ki­rá­lyi her­ce­gek há­rom­na­pi sze­ren­csés vá­ci tar­tóz­ko­dá­sá­ra emel­te e dia­dal­ívet a csá­szá­ri ház­nak Mi­gaz­zi Kris­tóf kar­di­ná­lis 1764-ben.)

A város felőli oldalon balra I. József és II. Lipót későbbi uralkodók, jobbra pedig Ferdinánd és Miksa főhercegek kettős mellképei láthatók. A képek között elhelyezett márványtábla felirata a Habsburg uralkodóház dicsőségét hirdeti: AETERNE DOMVI, vagyis az „örök háznak”.

A felirat­tól jobb­ra Lo­tha­rin­­giai Fe­renc, bal­ra Má­ria Te­ré­zia ton­dó­ké­pe. A dom­bor­mű­ve­ket Fran­cis­cus Im­pe­ra­tor, il­let­ve Má­ria The­re­sia Au­gu­sta kör­irat­tal lát­ták el. Az épít­mény fal­sík­jai sár­gás-­tört­fe­hér szí­ne­zést kap­tak, s eb­ből „ug­rott ki” a felira­tos táb­lák erős, tég­la­vö­rös (ége­tett szi­é­na) szí­ne. Az ural­ko­dói port­ré­kat és a fü­zé­re­ket kő­szín­re, azaz szür­ké­re fes­tet­ték. A felira­tok ara­nyo­zot­tak vol­tak. A rep­re­zen­ta­tív dia­dal­ív­vel szem­ben, a ki­rály­női lá­to­ga­tás fő út­vo­na­lá­nak zá­rá­sa­ként Mi­gaz­zi egy má­sik ka­put is emel­te­tett. Ez szin­tén dí­szes, de al­kal­mi jel­le­gű épít­mény volt, s a két ka­pu kö­zöt­ti vá­ros­kép­pel mintegy ku­lissza­sze­rű ke­ret­be fog­lal­ta és egyút­tal hang­sú­lyoz­ta is az ese­mény „ün­ne­pi dísz­előadás” jel­le­gét.

A ki­rály­nő ér­ke­zé­se

A vá­ros nem csu­pán meg­szé­pült és újon­nan fel­hú­zott épü­le­tei­vel, ha­nem ap­ró­lé­kos, rész­le­tek­be me­nő in­téz­ke­dé­sek­kel és meg­szer­ve­zett prog­ra­mok­kal vár­ta a ven­dé­ge­ket. Ki­je­löl­ték és elő­ké­szí­tet­ték az ural­ko­dó­pár tisz­te­le­té­re ér­ke­ző vár­me­gyei ven­dég­se­reg he­lyét, az épü­le­tek rend­be­té­te­le mel­lett fel­töl­töt­ték a pia­cok, mé­szár­szé­kek és korcs­mák kész­le­teit, va­la­mint elő­re sza­bá­lyoz­ták, hogy mit és ki­nek kell, il­let­ve sza­bad csi­nál­nia majd a ven­dé­ges­ke­dés nap­jai­ban. 150 ma­gyar és 150 né­met gya­lo­gos­ból ál­ló vá­ro­si ka­to­na­sá­got ál­lí­tot­tak fel, s az újon­nan fel­ru­há­zott egy­sé­ge­ket 100 lovas egé­szí­tet­te ki. Még ágyú­kat, mo­zsa­ra­kat is be­sze­rez­tek, hogy le­gyen mi­vel dísz­lö­vé­se­ket lead­ni. A lá­to­ga­tás előtt né­hány nap­pal a vá­ros­ba ér­ke­zett Jo­hann Jo­sef Khe­ven­hu­el­ler-­Metsch her­ceg, aki az udvar ré­szé­ről volt fe­le­lős a nem min­den­na­pi ese­mény si­ke­réért.

Miu­tán a her­ceg is min­dent rend­ben ta­lált, au­gusz­tus 27-én, a ki­rály­nő és fér­je, Lo­tha­rin­gi­ai Fe­renc, va­la­mint a fő­her­ce­gek ér­ke­zé­sé­nek nap­ján az al­ka­lom­ra meg­szé­pült vá­ros tel­jes ké­szült­ség­ben vár­ta a ven­dé­ge­ket. Dél­után a vi­seg­rá­di vár­ból le­adott, Vá­cott is jól hall­ha­tó dísz­lö­vé­sek mo­ra­ja je­lez­te, hogy a hat feléke­sí­tett ha­jó­ból ál­ló kon­voj elin­dult, majd az elő­vé­del­met biz­to­sí­tó ha­jó­kat kö­ve­tően, es­te­fe­lé a ki­rá­lyi ha­jók is ki­kö­töt­tek a vö­rös posz­tó­val be­vont, fel­dí­szí­tett és lám­pá­sok­kal meg­vi­lá­gí­tott par­ti fa­hí­dnál. In­nen a ne­mesi ban­dé­riu­mok, a fegy­ve­res pol­gár­ság és a ka­to­nák sor­fa­la kö­zött, ágyú­dör­gés­től, ha­rang­­zú­gás­tól és do­bok, har­so­nák hang­jai­tól kí­sér­ve a ki­rá­lyi ven­dé­gek ko­csi­kon át­ha­lad­tak a dia­dal­ív alatt, és a püs­pö­ki pa­lo­ta elé haj­tat­tak. (Bár a kapuhoz kötődő legismertebb helyi legenda szerint, amikor a királynő megtudta, hogy milyen rövid idő alatt készült el, nem mert átkocsizni alatta, hanem kiszállt és gyalog ment el mellette.) Es­te­led­vén a dia­dal­ka­pu és az ut­ca szi­por­ká­zóan ki volt vi­lá­gít­va, s a püs­pö­ki re­zi­den­cia előt­ti te­ret 1000 lám­pás fé­nye ra­gyog­ta be. Mi­gaz­zi gróf a pa­lo­ta aj­ta­já­ban fo­gad­ta a ma­gas ven­dé­ge­ket, akik­nek itt ala­kí­tot­tak ki mél­tó szál­lást. Az­nap es­té­re már csak egy kia­dós va­cso­ra volt be­ter­vez­ve, me­lyet a fel­sé­gek – a ke­gyes­ren­di gim­ná­zium ének­ka­rá­nak hang­jai­ban gyö­nyör­köd­ve – el is fo­gyasz­tot­tak, majd nyu­go­vó­ra tér­tek.

Tű­zi­já­ték, mu­lat­sá­gok, ju­tal­mak

A kö­vet­ke­ző nap, au­gusz­tus 28. a fo­ga­dá­sok és a vá­ros meg­te­kin­té­sé­nek a nap­ja volt. A ki­rály­nő és csa­lád­ja az elő­ző es­ti­hez ha­son­ló pom­pa kö­ze­pet­te a do­mon­kos­ ren­diek temp­lo­má­ban a Mi­gaz­zi ce­leb­rál­ta mi­sén, va­la­mint a kar­di­ná­lis uno­ka­hú­gá­nak és gróf Sztá­ray Já­nos­nak az eskü­vő­jén vett részt. (Ez al­ka­lomból Má­ria Te­ré­zia a meny­asszony­nak bri­liáns nyak­éket, a vő­le­gény­nek pe­dig gyű­rűt aján­dé­ko­zott.) Ezt kö­ve­tően a püs­pö­ki lak­ban fo­gad­ták a kü­lön­bö­ző elöl­já­rók, me­gyei kül­döt­tek és más no­ta­bi­li­tá­sok tisz­tel­gé­sét. 

Ebéd után a pa­lo­ta ab­la­kai­ból tán­co­sok mű­so­rát cso­dál­ták meg, az­tán vá­ro­si sé­tá­ra in­dul­tak. Töb­bek kö­zött meg­te­kin­tet­ték az épü­lő szé­kes­egy­há­zat, majd át­men­ve a püs­pö­ki ura­da­lom sző­le­jé­be, a mu­lat­ság köz­ben az Al­bert her­ceg ve­zér­le­té­vel fel­vo­nu­ló csa­pa­tok ha­di­já­té­kait is meg­néz­ték. Az él­ményt tű­zi­já­ték­kal fű­sze­rez­ték, s bár a szél a füs­töt ál­lan­dóan a ki­rály­nő szá­má­ra felál­lí­tott glo­riett fe­lé fúj­ta, Má­ria Te­ré­zia ki­tar­tóan da­colt a má­so­kat szin­te me­ne­kü­lés­re kész­te­tő füst­fel­le­gek­kel. Es­te­fe­lé vé­gig­sé­tál­tak a vá­ro­son, egé­szen a dia­dal­ka­puig, mely­nek – ahogy a kortárs ír­ta – „nagy­sze­rű­sé­gé­től egé­szen el­ra­gad­tat­va vol­tak”. Eköz­ben szer­te a vá­ros­ban nép­ün­ne­pélyt tar­tot­tak, kü­lö­nö­sen az in­gyen­bort osz­tó he­lyek ör­vend­tek nagy nép­sze­rű­ség­nek.

A har­ma­dik na­pon, au­gusz­tus 29-én az­tán foly­ta­tód­tak az elő­ző es­ti mu­lat­sá­gok. Mi­re a fel­sé­gek feléb­red­tek, a püs­pök­lak előtt két fa­osz­lo­pot ál­lí­tot­tak fel, kö­zé­jük kö­te­let fe­szí­tet­tek, s ar­ra lu­da­kat kö­töz­tek. A vál­lal­ko­zó ked­vű köz­em­be­rek felada­ta az volt, hogy gyors vág­ta köz­ben le­kap­ják a kö­tél­ről a lu­da­kat – a si­ker­rel já­rók Má­ria Te­ré­ziá­tól és a fő­her­ce­gek­től min­den­fé­le ju­tal­ma­kat kap­tak. Ezt a mai szem­mel néz­ve ér­de­kes ver­sen­gést ka­to­nák kö­zöt­ti fu­tó­ver­seny kö­vet­te, majd min­den­ki le­vo­nult a Du­na part­já­ra, ahol meg­te­kint­het­ték a ha­lá­szok ver­se­nyét. Ez utób­bit per­sze elő­re ki­fo­gott, mé­re­tes ha­lak el­rej­té­sé­vel jól meg­szer­vez­ték, ne­hogy a fel­sé­gek előtt üres ma­rad­jon a há­ló. A na­pot is­mét es­ti sé­ta zár­ta.

Au­gusz­tus 30. szin­tén a mu­lat­sá­gok je­gyé­ben telt el. A ki­rály­nő és csa­lád­ja egye­bek mel­lett kis, könnyű ha­jók ver­se­nyén iz­gul­ha­tott, me­lyet a Du­na-par­ton ál­lí­tott dí­szes sá­tor­ból fi­gyel­het­tek, ezután kö­vet­ke­zett a kor ün­ne­pein el­ma­rad­ha­tat­lan tű­zi­já­ték. A fül­si­ke­tí­tő dur­ro­gá­sok és szik­rá­zó rob­ba­ná­sok be­fe­jez­té­vel iga­zán csön­des, meg­nyug­ta­tó ese­mény zár­ta a na­pot: a diák­ság ének­ka­ra adott mű­sort a ma­gas ven­dé­gek­nek.

A visszain­du­lás előt­ti nap reg­ge­lén, azaz au­gusz­tus 31-én a ki­rály­nő és kí­sé­re­te fel­ke­re­ke­dett, s a „re­pü­lő hí­don”, vagyis az ak­ko­ri ré­ven át­kel­ve a Du­nán, ko­csik­kal Bu­dá­ra in­dult. Akár­csak 1751-ben, Má­ria Te­ré­zia most is meg­te­kin­tet­te a ki­rá­lyi pa­lo­ta épít­ke­zé­sét, amely még ek­kor is igen las­san ha­ladt elő­re. Az ebé­det is ott köl­töt­ték el, Al­bert her­ceg ven­dé­ge­ként. Bees­te­le­dett, mi­re visszaér­tek Vác­ra, de még hát­ra volt az egyik leg­fon­to­sabb ce­re­mó­nia, az ural­ko­dói aján­dé­kok átadá­sa. A ki­rály­nő a szo­kott­nál is bő­ke­zűbb­nek mu­tat­ko­zott. Min­de­nekelőtt dí­szes sza­la­gos arany­ér­mé­ket aján­dé­ko­zott a vá­ros elöl­já­rói­nak, és 100 kör­mö­ci, va­la­mint 100 csá­szá­ri arannyal gaz­da­gí­tot­ta a püs­pök­ség kasszá­ját. Mi­gaz­zi egy gyé­mánt­tal dí­szí­tett arany mell­ke­resz­tet ka­pott, s hoz­zá egy re­mek gyű­rűt. Tiszt­jei sem pa­nasz­kod­hat­tak, össze­sen 700 arany ütöt­te a mar­ku­kat. Az ural­ko­dó­pár ala­pít­ványt tett a diák­ság ta­nít­ta­tá­sá­ra, és megígér­te, hogy az egy­há­zi épít­ke­zé­sek­hez 1000 arannyal já­rul hoz­zá.

Szep­tem­ber 1-jén szin­te még aludt a vá­ros, mi­kor a ki­rály­nő és fér­je út­ra kelt, de most nem ha­jó­val: reg­gel hat óra­kor megint át­kel­tek a Du­na „re­pü­lő híd­ján”, és ko­csi­val in­dul­tak Po­zsony fe­lé.

(Forrás: A váci diadalív)

A láda logolása

1. Küldd el nekem üzenetben (tehát ne írd bele a logodba, nem emailben):

   + a Köztársaság út és a Füredi Vilmos utca sarkán [Info 01 pont] álló beton villanyoszlop gyártási számát (3x2 karakter).

   + hogy hány redő van az [Info 02] koordinátán álló Kolodko-szobor szoknyájának legalján.

2. Tölts fel egy fotót az Info 02 ponton lévő szoborral (lásd a szöveg alatt közvetlenül) úgy, hogy egyszerre látszódjon a háttérben a diadalkapu, a szobor és te vagy egyértelműen azonosítható személyes tárgyad (facoin, bélyegzőlenyomat), netalán egy papíron a játékban használt neved! Tehát nem külön-külön.

Ezek elmaradása a log figyelmeztetés nélküli törlésével jár.

Virtual Rewards 3.0 - 2022-2023

This Virtual Cache is part of a limited release of Virtuals created between March 1, 2022 and March 1, 2023. Only 4,000 cache owners were given the opportunity to hide a Virtual Cache. Learn more about Virtual Rewards 3.0 on the Geocaching Blog.