Pečiatka neslúži na výmenú je súčasťou kešky!!! - A pecsét a láda része nem cserélheto!!!
SK/
Bažant obyčajný (iné názvy: bažant poľovný, bažant kolchický; lat. Phasianus colchicus) je vták z čeľade bažantovité (Phasianidae). Pôvodný areál rozšírenia siahal od Volgy naprieč Áziou až po Tichý oceán. Bol introdukovaný v Severnej Amerike, Japonsku, na Havajských ostrovoch a Novom Zélande.
Opis
Bažant je asi 80 – 90 cm dlhý aj so 40 cm dlhým chvostom a váži priemerne 1,2 – 1,8 kg. Rozpätie krídel bažanta je 75 – 80 cm. Bažantica je menšia, ľahšia a má menšie rozpätie krídel.
Výskyt a stav na Slovensku
Odhadovaný počet hniezdiacich párov je 20 000 - 40 000, zimujúcich jedincov 30 000 - 60 000. Na Slovensku bolo dokázané alebo pravdepodobné hniezdenie v 77,80 % a zimovanie v 69,50 % mapovacích kvadrátoch. Veľkosť populácie i územie na ktorom sa vyskytuje sú stabilné, maximálna zmena do 20%. Ekosozologický status v rokoch 1995, 1998 a 2001 žiadny. V roku 2014 LC - menej dotknutý. Európsky ochranársky status nezaradený SPEC. Stupeň ohrozenia S - vyhovujúci ochranársky status.
Biotop
Kurovitý vták bažant má v našich lesoch a na poliach výborné podmienky. Ideálnymi miestami sú lužné lesy, najmä pozdĺž väčších riek.
Rozmnožovanie
Do hniezda znáša bažantica 8 – 18 vajec. Niekedy znesie do jedného hniezda vajíčka viac bažantíc. Na vajíčkach sedí v apríli a v máji približne 23 – 26 dní. 4 týždne po vyliahnutí už bažantíčatá bezpečne lietajú a samy si hľadajú potravu, sú nekŕmivé. Nepriateľmi bažanta sú okrem túlavých psov a mačiek iné šelmy a dravce.
Potrava
Bažant vyniká žravosťou, je zberateľom hmyzu, najviac škodlivého, ale chytá i mladé hraboše a myši, zbiera slimáky, živí sa lesnými plodmi, žerie aj obilie a občas aj hrozno.
Zdroj: https://sk.wikipedia.org/wiki/Ba%C5%BEant_oby%C4%8Dajn%C3%BD
HU/
Fácán (Phasianus colchicus) a madarak (Aves) osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe, ezen belül a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj.
A fácán hímjét kakasnak, nőstényét tyúknak, fiataljait csirkéknek nevezzük. A nőivarú fiatalok a jércék.
A Phasianus nem a grúziai Rioni (ókori görög nevén: Phászisz) folyóról nyerte elnevezését, a fajnévben szereplő colchicus jelző pedig Kolkhisz vidékére utal, amely szintén a Kaukázus környékén található, és amely a fácán eredeti elterjedési területének nyugati végpontja volt.
Előfordulása
Eredeti hazája a Kaukázustól az Amurig húzódik. Európába az ókorban telepítették be, és azóta nagy részén elterjedt. A görögök hozták be hazájukba a Kaukázus vidékéről, tőlük a rómaiak vették át udvaraik díszeként, majd telepítették a megszállt területekre tovább, Nyugat- és Északnyugat-Európába, de még Angliába is.
Később, mint az egyik legfontosabb vadászható fajt sokfelé meghonosították szerte a Földön.
Észak-Amerikában 1857-ben telepítették be és mára az USA középnyugati és nyugati területein közönséges fajnak számít. Ez a faj Dél-Dakota állam címermadara és egyben az egyetlen címermadár az Egyesült Államokban amelyik nem őshonos faj, csak betelepített.
Betelepítették továbbá Ausztrália, Tasmania, az Ausztrália partjai mentén található Rottnest-sziget, Új-Zéland, a Hawaii-szigetek, Chile és Szent Ilona területére is.
Ezen kívül számos területen kísérleteztek még szerte a Földön, hogy meghonosítsák, de ezek sikertelenek voltak. Megpróbálták betelepíteni a Dominikai Köztársaság, a Bermuda-szigetek, Panama, Peru, a Pitcairn-szigetek, Tajvan, Tahiti, Mauritius, Alaszka, Madeira és Ciprus területére is.
A ligetes erdőket kedveli, a cserjések környékét, ahol nádas, sásos terület és ivóvíz található.
Alfajai
Több alfaj keveredett a telepítés során, de itt-ott a faji bélyegek még szembetűnnek.
- Phasianus colchicus alashanicus
- Phasianus colchicus bergii
- Phasianus colchicus bianchii
- Phasianus colchicus chrysomelas
- Phasianus colchicus colchicus
- Phasianus colchicus decollatus
- Phasianus colchicus edzinensis
- Phasianus colchicus elegans
- Phasianus colchicus europaeus
- Phasianus colchicus formosanus
- Phasianus colchicus hagenbecki
- Phasianus colchicus karpowi
- Phasianus colchicus kiangsuensis
- Phasianus colchicus mongolicus
- Phasianus colchicus pallasi
- Phasianus colchicus persicus
- Phasianus colchicus principalis
- Phasianus colchicus rothschildi
- Phasianus colchicus satschuensis
- Phasianus colchicus septentrionalis
- Phasianus colchicus shawii
- Phasianus colchicus sohokhotensis
- Phasianus colchicus strauchi
- Phasianus colchicus suehschanensis
- Phasianus colchicus takatsukasae
- Phasianus colchicus talischensis
- Phasianus colchicus tarimensis
- Phasianus colchicus torquatus
- Phasianus colchicus turcestanicus
- Phasianus colchicus vlangallii
- Phasianus colchicus zarudnyi
- Phasianus colchicus zerafschanicus
Megjelenése
Testhossza 53-89 centiméter, szárnyfesztávolsága 70-90 centiméter, testtömege 750-1300 gramm. Nagy zajjal, de jól repül. A kakasok jellegzetessége a feltűnően hosszú, színes farok és a szem feletti fehér folt. A fácántyúkok színezete szerényebb a kakasokénál, tollazatuk fakó, nincs rikító színezetük.
Életmódja
Gyommagvakkal és ízeltlábúakkal táplálkozik. Az éjjelt – különösen a havas teleken – szereti a fán tölteni, mert ott biztonságban érzi magát. Vadászok körében nagy volt már a múlt század elején is a kereslet a fácán iránt. A természetes szaporulat pótlására idővel kialakultak a fácán-tenyésztelepek, ahol már mesterségesen, fény- és hőforrásokkal biztosították a szükséges feltételeket.
Szaporodása
Erdőben vagy mezőgazdasági területeken, a talajra készíti fészkét. Fészekalja 12-18 tojásból áll, melyen 22-28 napig kotlik. A kikelt egyedek mintegy fele kilenchetes kora előtt elpusztul, a felnőttkorig pedig csupán a fácánok mintegy 30%-a jut el. A hároméves kort a fácánok alig 5%-a éri meg, teljes állománycsere ötévente következik be.
Kárpát-medencei előfordulása
Magyarországra betelepítették, azóta rendszeres fészkelő, nem költöző madár.
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A1c%C3%A1n
