Aquincumi Katonai Amfiteátrum
A láda megtalálásához nem kell az amfiteátrum területére belépni. Kérlek figyeljetek a muglikra!
A római kori, kr.u. 145 körül épült óbudai amfiteátrum (teljes nevén Aquincumi katonai amfiteátrum, vagy katonavárosi amfiteátrum) elliptikus alakú arénája még a Rómában található híres Colosseuménál is nagyobb volt: 89,6 x 66,1 méter. Az ellipszis alaprajzú épület legnagyobb szélessége majdnem 132 méter, egykori lelátói mintegy 10-13 ezer nézőt is képesek voltak befogadni. A épületet a "szokásos" ókori amfiteátrumi játékok (pl. vadállatok elleni közdelem) mellett valószínűleg katonai gyakorlatozásra is használták az itt állomásozó római légiók. Az ókori római Aquincum településnek egyébként két arénája maradt fenn, az egyik ez az úgynevezett katonavárosi, míg a másik a Szentendrei út és a Zsófia utca sarkán található Aquincumi polgárvárosi amfiteátrum. A kettő közül az utóbbi egy kicsivel kisebb, és valószínűleg néhány évvel később készült.
Az amfiteátrum alsó üléssorait természetes kiemelkedésre, a felsőket 24 U alakú, sugarasan kialakított kőfalra építették. A fal külső oldala helyenként 3 méter magasan megmaradt. A nézőteret 20 boltíves bejáraton keresztül lehetett megközelíteni. A rövidebb tengely végénél kettős állatketrecek foglaltak helyet. A kapuk bejáratát mészkőlapokkal burkolták és az északi oldalon volt a főkapu. A főbejárattól keletre szabálytalan szögletes alakú helyiséget tártak fel, amely az aréna felől is megközelíthető volt. A lelátókon 12–13.000 ember kísérhette figyelemmel az előadásokat. A küzdelemben résztvevők Nemesisnek, a sors istennőjének, az amfiteátrumban, vagy annak környezetében emelt szentélyben ajánlottak fel áldozatokat, állítottak oltárokat vagy róhatták le tiszteletüket. Ezt bizonyítja az a Nemesisnek állított oltárkő, amely a feltárások során került napvilágra.
A későrómai korban az amfiteátrum elvesztette eredeti funkcióját. Építészeti adottságait, vastag falazatát kihasználva azonban még hosszabb ideig erődítményként szolgált. Az épület a népvándorlás korában is használatban maradhatott. Erre utal a déli kapunál az 5. század közepén elásott kincslelet. Az építmény feltehetőleg a magyar honfoglalást is megérte, s ma már elfogadott az a feltevés, hogy a korai középkori krónikákban szereplő „Kurszán vára” a katonai amfiteátrummal azonos.
Az amfiteátrum monumentális épülete, mely a római uralom utáni időszakban is fontos szerepet játszott, még romjaiban is sokáig kiemelkedett környezetéből. Területe a 18. században vesztőhelyként működött, Galgenberg néven, majd a 18. század végétől, a környékén létesülő óbudai (Alt‑Ofen) gyárak munkáslakásai épültek itt. Az amfiteátrum romjai felett létrejött dombon, amelyet Királydombnak neveztek el, sugarasan, a körépítmény középpontja felé irányuló házakat építettek, melyek jól tükrözték az egykori építmény alaprajzát. A házak pincéjében megmaradt hatalmas falak jelentőségét a 19. század elején ismerték fel és mérték fel elsőként, feltárása és műemléki bemutatása azonban csak 1935 és 1940–41 között történt.
Forrás: Zsidi Paula (szerk.) Budapest római emlékei – Séták a római kori Budapesten, Budapest 2016