Láva
Lávának a vulkáni tevékenység által kitermelt anyagot nevezzük. Olyan olvadt vagy részben olvadt kőzetanyag (magma), amely más vegyületekkel (például oldott gázokkal) keveredve, a Föld belsejéből került ki. A láva hőmérséklete 800–1200 °C között változik, és a felszínre vagy vulkánkitörés vagy a földkéreg repedésein keresztül tör fel. A felszínre került láva lehűlése során vulkanikus vagy más néven magmás kőzetek keletkeznek.
Forró láva éles kőzettörmelékkel.
A magas szilícium-dioxid tartalmú (> 63% SiO2) magmát, amely földpátban és kvarcban gazdag felzikusnak nevezzük. A felzikus lávák (dácit vagy riolit) erősen viszkózusak, és lávadómokként vagy rövid, de széles folyamok formájában törnek fel. A felzikus magmák képesek a gázokat megkötni, amely heves, robbanásos kitörésekhez vezet. A viszkózus magmák kitörése során gyakran zúdul le piroklasztikus áramlás, és nagy mennyiségű tefra, illetve vulkáni hamu keletkezik.
Lávafolyam. Piton de la Fournaise, La Réunion.
A skála másik végén a máfikus magmák állnak, amelyek kevesebb, mint 50% szilícium-dioxidot (SiO2) tartalmaznak, és nagyrészt magnéziumból valamint vasból (Ferrum) állnak. Ezek a (bazaltos) lávák jellemzően forróbbak és jóval kevésbé viszkózusak, mint a felzikus lávák. A máfikus lávák jellegzetesen nagy kiterjedésű és hosszan elterülő lávafolyamok.
Ha a felszínre került magma 52-63% közötti mennyiségben tartalmaz szilícium-dioxidot, akkor a láva köztes összetételű vagy andezites. A köztes magmák jellemzőek a rétegvulkánokra, a hamurétegek és a viszkózusabb lávafolyamok váltakozásából álló vulkanikus domborzati formákra.
Alakzatok és formák
A megszilárdult láva formái leegyszerűsítve feloszthatók egyrészt nagy és kompakt testekre, mint például lávadómok és lávafolyások, illetve vulkáni törmelékekre, mint piroklasztikus áramlások és tefra. A két kategória között pedig számos átmeneti forma létezik különböző szemcseméretekkel és szilárdsággal.
Andezites lávarétegek a Kolostor-szikla (Kláštorná skala) tetején (Madaras-hegység, Szlovákia).
A lávafolyások az effuzív (kiömléses) vulkáni tevékenység gyakori formái. A láva viszkozitása alacsonyabb, a hőmérséklete nagyobb, az oldott gázok térfogata kisebb. A láva miközben lehűl összezsugorodik és szétrepedezik, miközben oszlopos vagy tömbös elválásnak hívunk. Az oszlopos elválás a bazaltos lávákra jellemző, az andezites láváknál a tömbös vagy réteges szerkezetek kialakulása a gyakoribb.
Oszlopos elválás, Sátorosbánya, Szlovákia.
Az oszlopok átmérője 3 métertől néhány centiméterig terjedhet, és akár 30 méter magasak is lehetnek. Jellemzően párhuzamosak és egyenesek, de lehetnek íveltek is, és az átmérőjük is különböző lehet. Az egyes oszlopok oldalainak száma 3 és 8 között változhat, a 6 oldal a leggyakoribb.
Piroklasztok
A vulkánkitörés során kilövellt törmelékanyagot összetételtől és mérettől függetlenül piroklasztnak nevezzük. A különböző osztályméretű piroklasztokat (a legkisebbtől a legnagyobbakig) a vulkáni hamu, a lapilli és a vulkáni blokkok (vagy, ha bizonyosságot nyer, hogy a blokkok a kitörés során olvadtak voltak, akkor a vulkáni bombák) kategóriájába sorolják.
Piroklaszt ár a Mayon vulkán lejtőin (Fülöp-szigetek).
A piroklasztokból álló szilárd kőzeteket – 0,063 mm szemcseméret alatt finomszemcsés, 2 mm-ig terjedő méret esetén durvaszemcsés – tufáknak nevezzük. A vulkáni breccsák és agglomerátumok jellemzően 64 mm-nél nagyobb szemcsemérettel rendelkeznek.
Vulkáni breccsa a Csóványosról (Börzsöny, Magyarország).
A lávák, különösen a riolit- és dácitfolyások, hajlamosak arra, hogy az úgynevezett autobreccsásodás révén klasztikus kőzeteket képezzenek. Ez a folyamat akkor következik be, amikor a vastag, már majdnem megszilárdult láva tömbökre törik. A keletkezett tömbök a lávafolyamba visszaépülnek és összekeverednek a megmaradt folyékony magmával. A vulkáni breccsák egy másik típusa a piroklasztikus folyamokból – olyan forró gázokból és tefrából álló, gyorsan mozgó áramlatokból keletkezik, amelyek a vulkántól távolodva áramlanak a talaj mentén.
Börzsöny
A Börzsöny a Kárpátok neogén-pleisztocén időszak vulkáni folyamatainak a legnyugatibb fekvésű és legidősebb tagjai közé tartozik. A hegységre jellemző az északi és déli részein elterülő dombos területek (400-600 m), valamint a központi Magas-Börzsöny kontrasztja, ez utóbbi csúcsrégiója közepes magasságú (700-900 m, legmagasabb pontja a Csóványos - 939 m).
Börzsöny.
A vulkáni tevékenység első szakasza során (16,5 - 16 millió év) felszínre került anyag sekély tengeri környezetben rakódott le. A kitörések során különböző típusú andezites, dácitos vulkáni törmelékkőzetek (vulkanoklasztitok) halmozódtak fel a tengeri medencében. A középső fázist (16,0 - 14,5 millió év) andezites lávadóm-aktivitás jellemezte.
A Börzsöny egyszerűsített vulkanológiai térképe.
A vulkáni működés késői szakaszában – a bádeni és szarmata korszakok határán (13,7 millió év) – keletkezett a legkiterjedtebb, mérsékelten robbanásveszélyes, andezites, bazaltos szubaerikus lávadóm-komplexum, amely a Magas-Börzsönyt építi fel.