Az esztergomi vár a Duna jobb partján emelkedő, több mint ötven méter magas, szakadékos oldalfalakkal határolt magaslaton áll. A vár Magyarország középkori történelmének kiemelkedő fontosságú helyszíne.
Története
Az esztergomi Várhegy királyi palotájának építését Géza fejedelem kezdte el a 10. század utolsó harmadában. Munkáját fia, István király folytatta, akit egyes vélemények szerint az itt álló templomban koronáztak meg. Az ő munkájának eredményeképpen, a 11. század első évtizedében a vár a király egyik legfontosabb székhelyévé vált, Esztergom városa pedig a Magyar Királyság egyik központjává, valamint érseki székhellyé is. Nevelője, Szent Adalbert tiszteletére emelte Magyarország egyik első székesegyházát, a Szent Adalbert-székesegyházat.
A ma is látható lakóépületeket Árpád-házi III. Béla király parancsára emelték, ezzel kialakult a déli sziklacsúcson az uralkodó székhelye, központjában a sokszögletű lakótoronnyal és gyönyörű várkápolnával, melytől északi irányban egy kisebb dombon emelkedik a Szent Adalbert-székesegyház.
Első jelentősebb ostromát az 1241-1242-es tatárjárás idején szenvedte el, de míg a királyi városrészt elfoglalták és földúlták, addig a kővárral nem boldogultak, azt sikerrel védték meg a spanyol származású Simon ispán és fegyveresei. A 13. század második felében már az egész Várhegyet az esztergomi érsek birtokolta.
A 14 század elején a felvidéki vármegyéket uraló Csák Máté pusztította az érsekség birtokait, míg a cseh származású Vencel király csapatai el is foglalták. Károly Róbert uralkodása idején indult meg Esztergom virágzása, az egyház jelentős építkezésekbe kezdett a Várhegyen. Virágzásának csúcspontját Vitéz János érseksége jelentette, amikor a folyó felőli oldalon az ebédlőpalota megépült, valamint az akkoriban európai hírű függőkert a várhegy Duna felőli oldalán, a kert megmaradt teraszai még ma is jól láthatóak a gazzal benőtt hegyoldalban.
A 16. században már a hódító török árnyéka vetődött az esztergomi érsek székhelyére, I. Szulejmán szultán serege 1543-ban megostromolta és elfoglalta. A török megszállás idején fokozatosan dőltek romba a középkorban felépült részek. A Habsburg hadvezetés többször is elfoglalta, de az Oszmán Birodalom katonái ismételten visszavették a Buda körüli végvárrendszerük kiemelkedően fontos bázisát. 1594-es ostrománál esett el Balassi Bálint 1595-ben Mansfeld Károly parancsnoksága alatt álló keresztény seregek visszafoglalták a várat 10 évre, majd ismét török kézbe került. A „pogány” hatalmából véglegesen csak 1683 őszén szabadította fel Sobieski János lengyel király seregével.
Rákóczi kurucai veszik be, újabb ostromokat szenved a vár, ezek voltak az utolsó katonai események a vár történetében.
A 18. században fokozatosan lebontották védőműveit, majd 1869-re elkészült a régebbi templom helyén a monumentális méretű Bazilika. Az egykori királyi székhely múltjának feltárását az 1930-as esztendőkben kezdték meg. 2000-ben a vár egyes részeit teljesen újjáépítették, és megkezdték a freskók feltárását, felújítását. 2008-ban, a Reneszánsz év keretében a vár déli pontján egy új tornyot építettek fel. A „Fehér torony” átadása, és egy Vitéz János emléktábla leleplezése 2009. május 13-án történt.
Esztergom was the capital of Hungary from the 10th till the mid-13th century when King Béla IV of Hungary moved the royal seat to Buda.
History of the Castle
The first to build a palace with a church on the Castle Hill of Esztergom, well after the Romans, was Grand Prince Géza. His son Vajk was born in the building on the northern side of the hill, and was also baptised (as István/Stephen) and crowned here. On the southern side of the hill, which was originally separated from the royal-clerical centre by a mound, the first houses were built around the middle of the 11th century, however these probably served as the residency of the Bailiff of Pilis, and were outside the royal centre.
The first reconstructions took place around the turn of the 11th and 12th centuries, then, at the end of the 13th century, during the rule of Béla III and his son Imre, the block of the present royal palace was erected in several phases, and, by the end of the century, the royal court had been moved here. In 1256, after the construction of the Palace of Buda, the residency on the southern side of the hill was given to the Archbishop of Esztergom, who used it as his seat until 1543, when the church escaped from the Turks’ advance to Nagyszombat. After the fall of the House of Árpád, Esztergom suffered another calamity: in 1304, the forces of Wenceslaus II, the Czech king occupied and raided the castle. In the years to come, the castle was owned by several individuals: Róbert Károly and then Louis the Great patronized the town.
In the 16th century the surviving buildings were populated by the court of the Bey of Esztergom, even though these buildings were also damaged during the sieges of 1594 and, mainly, of 1595.
The Ottoman conquest of Mohács in 1526 brought a decline to the previously flourishing Esztergom as well. In the Battle of Mohács, the archbishop of Esztergom died. In the period between 1526 and 1543, when two rival kings reigned in Hungary, Esztergom was besieged six times. At times it was the forces of Ferdinand I or John Szapolyai, at other times the Ottomans attacked. Finally, in 1530, Ferdinand I occupied the castle. He put foreign mercenaries in the castle, and sent the chapter and the bishopric to Nagyszombat and Pozsony. However, in 1543 Sultan Suleiman I attacked the castle and took it. Esztergom became the centre of an Ottoman sanjak controlling several counties, and also a significant castle on the northwest border of the Ottoman Empire. In the 17th century Esztergom was besieged and conquered several times during the Ottoman-Habsburg Wars. Most of the buildings in the castle and the town that had been built in the Middle Ages were destroyed during this period, and there were only uninhabitable, smothered ruins to welcome the liberators.
In 1761 the bishopric regained control over the castle, where they started the preliminary processes of the reconstruction of the new religious center: the middle of the Várhegy (Castle Hill), the remains of Saint Stephen and Saint Adalbert churches were carried away to provide room for the new cathedral.
