Pečiatka neslúži na výmenú je súčasťou kešky!!! - A pecsét a láda része nem cserélheto!!!
SK/
Jarabica poľná(Perdix perdix) je drobná, pôvodne stepná, dnes poľná kura, vták z čeľade bažantovité (Phasianidae). Obýva západnú a centrálnu Palearktídu. Po úspešnej introdukcii žije od začiatku 20. storočia v severnej časti USA a v Kanade. Podľa Medzinárodnej únie na ochranu prírody a prírodných zdrojov jarabica poľná patrí medzi najmenej ohrozené druhy, trend celkovej populácie je klesajúci na celom území jej prirodzeného rozšírenia, európska populácia prudko klesá rýchlosťou viac ako 25% za obdobie troch generácií (11.5 roka), ako bolo zistené v rokoch 1980 – 2013.
Opis
Jarabica poľná meria 29 - 31 cm s rozpätím krídel 45 - 48 cm a váži 300 – 480 g.Obe pohlavia majú podobné sfarbenie. Samec má jasnejšie farby ako samica a na jar má za okom viditeľné kožné záhyby. Chrbát hrdzavohnedý, na spodnej časti tela má zreteľnú čiernu škvrnu. Samica má tmavú škvrnu na brušnej časti malú, chrbtovú stranu bez hrdzavých farieb a na hlave má svetlý pás nad okom.
Jarabice lietajú nízkym letom s prudkým trepotaním krídlami, ktorý prerušujú úsekmi kĺzavého letu. Dobrým poznávacím znakom sú tehlovo červené kormidlové perá na bočných stranách chvosta a rovnako zafarbené vzory na hlave.
Hlas
Samec sa ozýva vŕzgavým "čí-rí", "čerrek, kerrek"alebo "kirr-rek, kierr-ik", najmä večer (hlas je možné počuť v krátkom filme v galérii nižšie). Pri vyplašení vzlietnu s hlasno trepotavým zvukom krídel a ozývajú sa "pitt,pitt .. pik .. pitt .. prrr, pik ..".
Výskyt a stav na Slovensku
Na Slovensku patrí medzi stále vtáky, počas celého roka nepreletuje ďalej než do vzdialenosti 2 km. Jarabica poľná je typická pre kultúrnu krajinu. Po roku 1988 sa stala vzácnou, jej početnosť oproti roku 1973 klesla o 96,4 %. V ďalších rokoch sa jej stavy začali zvyšovať, najmä na západnom Slovensku, okrem zmeny intenzity poľnohospodárstva a klimatických podmienok, k tomu prispievalo aj intentívne vypúšťanie do prírody. V rokoch 1993 - 1995 bolo ročne vypustených 4000 až 6000 jedincov. Na Východoslovenskej nížine je veľmi zriedkavá.
Hniezdenie bolo dokázané alebo pravdepodobné na 80,2 % mapovacích kvadrátov, zimovanie na 69,50 % mapovacích kvadrátov. Vyskytuje sa od nížiny do 850 m n. m., pozorovania existujú aj z vyšších nadmorských výšok, napríklad 5. júna 2001 boli pozorované dva jedince v Chránenom vtáčom území Volovské vrchy na vrcholovej lúke Kojšovskej holi 1 245 m n. m.
Odhadovaný počet hniezdiacich párov je 3 000 - 8 000, zimujúcich jedincov 7 000 - 17 000. Veľkosť populácie má výrazný pokles, viac ako o 50%. Veľkosť územia, na ktorom sa vyskytuje, vykazuje mierny pokles od 20% - 50%. Ekosozologický status v roku 1995 V - zraniteľný. V roku 1998 LR:nt, LR - menej ohrozený druh, nt - takmer ohrozený taxón. V roku 2014 EN:A2ac - silne ohrozený druh. Európsky ochranársky status SPEC3 - druhy, ktorých globálne populácie nie sú koncentrované v Európe, ale majú tam nevhodný ochranársky status. Stupeň ohrozenia V - zraniteľný druh.
Biotop
Jarabica poľná žije v rozmanitých suchších kultúrnych lokalitách s medzami, remízkami a na pláňach s porastom vyšších krov. Obľubujú porasty ďatelín a lucerny.
Hniezdenie
Koncom zimy, za mierneho počasia už vo februári, sa kŕdliky rozpadajú do párov. Tok prebieha v mesiacoch marec a apríl. Samica hniezdi na zemi vystlanej steblami, kde znesie až 22 svetložltých až hnedastých vajec. Sedí na nich len samica 23 – 25 dní, samec nesedí na znášek, zohrieva však kuriatka po vyliahnutí. O vyliahnuté jarabíčence sa starajú oba rodičia a zostávajú spolu až do jesene, kedy sa spájajú s inými.
Potrava
Jarabica poľná sa živí celoročne zelenou rastlinnou potravou, v lete a na jeseň rôznymi semenami, v zime a na jar najmä zelenými časťami rastlín, v letnom období aj hmyzom (rovnokrídlovce, dvojkrídlovce, blanokrídlovce, chrobáky a iné), ktorý je hlavnou zložkou potravy mláďat.
Ochrana
Jarabica poľná je zákonom chránená, spoločenská hodnota je 663,87 € (Vyhláška MŽP č. 579/2008 Z.z.). Nie je cieľovým druhom žiadneho chráneného vtáčieho územia na Slovensku.
HU/
Fogoly (Perdix perdix) a madarak osztályának tyúkalakúak (Galliformes) rendjébe és a fácánfélék (Phasianidae) családjába tartozó faj. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1987-ben „Az év madarává” választotta.
Elterjedése
Európa mérsékelt övi részétől, Írországtól a Jenyiszejig terjedt el, a természetes sztyeppkörnyezetben őshonos.
Eredeti hazáján kívül betelepítették Új-Zéland, Kanada és az Egyesült Államok területére is. Ezeken kívül világszerte sokfelé próbálták betelepíteni (az Orkney-szigetekre, a Külső-Hebridákra, Norvégiába, a Hawaii szigetekre, a Fidzsi-szigetekre, Ausztráliába, Tasmaniába és Chilébe), de sikertelenül.
Élőhelye
A mezők madara, a megművelt, de változatos vidékeken érzi jól magát, azonban megkívánja közelében a sűrű bokrosokat, kisebb erdőrészeket, de legalábbis gazos bozótokat, ahol búvóhelyet találhat. A szálerdőt kerüli, csak az erdőszéleket keresi föl, s éppen úgy idegenkedik a nedves, mocsaras helyektől, kivéve ha ezek között kis erdőcskék, vagy jól kiemelkedő szigetek vannak.
Alfajai
- Perdix perdix perdix – Dél-Skandinávia, Nagy-Britannia, Észak-Franciaországtól egészen Görögországig
- Perdix perdix sphangnetorum – Észak-Hollandia, Északnyugat-Németország
- Perdix perdix hispaniensis – Közép-Pireneusok, Kantábria és Észak-Portugália
- Perdix perdix armoricana – Franciaország
- Perdix perdix italica – Appennini-félsziget
- Perdix perdix hungarian – Észak-amerika, U.S.A, Kanada
- Perdix perdix lucida – Finnországtól kelet felé az Urál-hegységig, délnyugat irányba a Fekete-tengerig, Kaukázus északi része
- Perdix perdix robusta – Urál-hegység, Szibéria, Kaszpi-puszták
- Perdix perdix canescens – Törökország, Dél-Kaukázus, Észak- és Északnyugat-Irán
- Perdix perdix arenicola
- Perdix perdix borkumensis
- Perdix perdix furvescens
Megjelenése
Testhossza 29-31, szárnyfesztávolsága 45-48 centiméter, testtömege 350-450 gramm. Csőrét csekély viaszhártya borítja, orrgödrei csupaszok, teste zömök. A csűdjének vértezése elől-hátul kétsoros. Tollazata a nem, kor, sőt a tájék szerint is eléggé különböző s ha nem is csillogó, de mégis kellemes benyomású. A vén kakas homloka, szemöldöksávja, torka és a fej oldalai világos rozsdaszínűek, a nyak eleje és oldala meg a begye hamvasszürke, finom, fekete harántvonalakkal hullámosan tarkítva; feje búbja barnás, sárgás szárfoltocskákkal; háta szürke, rozsdavörös harántszalagokkal, világos szárfoltokkal és finom, zegzugos vonalkákkal; alsó testének oldalai szürkék, vörösbarna harántfoltokkal, a has fehéres, közepén nagy, gesztenyebarna vagy rozsdabarna patkóval. A farktollai rozsdabarnák, a középső négy rozsdasárgás, szürkés és sötétbarna, finom csíkozással és apró foltozással. A farcsík a négy középső tollhoz hasonlószínű; alsó farkfedői rozsdasárgásak, barnán pettyezve; alsó szárnyfedői fehérek, nagy evezői feketésbarna alapon rozsdasárgás harántszalagokkal és foltokkal tarkítottak. A kis és középső szárnyfedők belső zászlója gesztenyevörös, középen pedig kirívó agyagsárgás-fehér, keskeny hosszanti szárfolt van. Szemei dióbarnák, a szeme körül lévő keskeny, csupasz gyűrű és a fül felé húzódó, háromszögletű csupasz rész vörös; csőre kékesszürke, lábai hamvaskékek vagy szaruszürkék. A tyúk kisebb, hasonlít a kakashoz, de kevésbé szép, patkója nem olyan nagy, fakóbb háta pedig sötétebb.
Életmódja
Tápláléka magvakból, kis részben rovarokból áll; különösen a fiatal egyedek fogyasztanak sok rovart, ami fontos fehérjeforrás a számukra. A fogoly ragaszkodik élőhelyéhez, csak tartósan kemény tél esetén kóborol, de ez a szétszóródás jelentős pusztulással fenyeget.
Szaporodása
A fogoly monogám madár, egy életre választ párt. Talajmélyedésbe kapart, fűvel bélelt fészkét többnyire árokszéleken, erdőssztyepp jellegű réteken készíti. Április végén, vagy május elején kezd a fogolytojó (vagy tyúk) a tojásrakáshoz A fészekalj általában 8-10 tojásból áll, de nem ritka az ennél nagyobb fészekalj sem. A tojások átlagban 33 mm hosszúak, 26 mm szélesek, körtealakúak, simák, kissé fényesek, színük halvány zöldesbarnás-szürke. A tojásokon 24-25 napig csak a tojó kotlik, a hím (vagy kakas) a közelben őrködik. A csibék a kikelés után szinte azonnal elhagyják a fészket, kéthetes korukig apró rovarokat fogyasztanak. A szülők vezetésével tavaszig egy csapatot alkotnak, akkor egy idegen csapatból párt választanak maguknak.
Védettsége
Vadászható faj, október 1-jétől december 31-ig, kizárólag mesterséges kibocsátás esetén és külön engedéllyel.
