Pečiatka neslúži na výmenú je súčasťou kešky!!! - A pecsét a láda része nem cserélheto!!!
SK/
Sojka obyčajná alebo sojka škriekavá (Garrulus glandarius) je spevavec z čeľade krkavcovitých. Obýva palearktídu a orientálnu oblasť. Na Slovensku hniezdi skoro na celom území, v zime čiastočne migruje západným smerom a zimovanie bolo zistené na 91,60 % mapovacích kvadrátov. Podľa Medzinárodnej únie na ochranu prírody a prírodných zdrojov sojka obyčajná patrí medzi najmenej ohrozené druhy, celková populácia je stabilná, nie sú známe žiadne ohrozenia alebo poklesy, v Európe bol v rokoch 1980 – 2013 zistený mierny nárast stavov.
Charakteristika
Je veľká ako holub (34 cm). Je červenkastohnedá, má čierne fúzy, čierny chvost, biele krídla s bielym políčkom a trblietavo modrým zrkadielkom. Samec a samica sa navzájom nelíšia, mladé jedince sú tmavšie a menej pestro sfarbené. Za letu je nápadná biela škvrna nad čiernym chvostom a široké krídla s bielym poľom a sýto modrými pierkami s čierno-bielymi prúžkami. Lieta ťažko, vlnovito a trepotavo, na zemi poskakuje.
Rozšírenie
Vyskytuje sa v ihličnatých, listnatých a zmiešaných lesoch a v rozsiahlejších mestských parkoch. Prevažne stály druh. Hniezdo je umiestnené vysoko na strome, väčšinou neďaleko od okraja lesa. Obýva severozápadnú Afriku, celú Európu, Sibír a východnú Áziu po Čínu. U nás je rozšírená vo všetkých typoch lesov a sťahuje sa do miest.
Výskyt a stav na Slovensku
Odhadovaný počet hniezdiacich párov je 15 000 - 30 000, zimujúcich jedincov 32 000 - 65 000. Veľkosť populácie i územie na ktorom sa vyskytuje sú stabilné, maximálna zmena do 20%. Ekosozologický status v rokoch 1995, 1998 a 2001 žiadny. V roku 2014 LC* A2b - menej dotknutý.
Hniezdenie
Hniezdi v apríli až máji raz za rok. Plytké tanierovité hniezdo z vetvičiek, stoniek a korienkov je umiestnené v korunách stromov. Samice znášajú 5 – 6 zelenkastých, drobne hnedo škvrnitých vajec, na ktorých sedia obidvaja rodičia 16 – 17 dní, mláďatá potom kŕmia asi 19 – 20 dní.
Potrava
Na jar viac hmyz, ináč žalude, oriešky, bobule.
Ochrana
Je zákonom chránená (§ 33 ods. 3 zákona o Ochrane prírody a krajiny 543/2002 Z. z.), spoločenská hodnota je 500 € (Vyhláška MŽP č. 170/2021). Druh je zaradený do smernici o vtákoch (Príloha II).
Zdroj: https://sk.wikipedia.org/wiki/Sojka_oby%C4%8Dajn%C3%A1
HU/
A szajkó, más néven európai szajkó (Garrulus glandarius) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozó faj. Közismert népies neve: mátyásmadár vagy mátyásszajkó, egyes vidékeken mátyás, illetve matyimadár.
Előfordulása
Európában, Ázsiában és Afrika északnyugati partvidékén fészkel. Lombos, elegyes és tűlevelű erdőkben, parkokban él. Kimondottan erdei madár. A hegység, dombvidék és síkság erdős részein országszerte megtalálható, ahol kisebb és közepes nagyságú lombos- vagy fenyves erdők vannak. Megtalálható a nagy kiterjedésű erdőkben is, ezeket azonban kevésbé szereti, mint a ligetes, mezőgazdaságilag művelt területekkel és tisztásokkal megszakított kisebb erdőket. Fátlan területeken nem él meg, lételeme a tölgy vagy a bükk jelenléte.
Megjelenése
Testhossza 34–35 centiméter, szárnyfesztávolsága 52–58 centiméter, testtömege 140–190 gramm. A tojó kisebb, mint a hím. Rövid, erős csőre van. A Magyarországon élő varjúfélék között a legkisebb. Tollazata rózsaszínes világosbarna. Farka fekete, míg farkcsíkja és alsó farkfedői fehérek. Feketés szárnyán a széles fehér folton kívül szembetűnő bélyeg a fekete vonalas égszínkék szárnytükör. A szép fedőtollak gyakran díszítik a vadászok kalapját is. Izgalmi állapotban gyakran felmereszti fekete-fehér vonalkázású fejtollait. Szeme világoskék. Hangja messze hangzó, éles „sksék”. Éneke nagyon változatos, érdes, nyávogó, fütyülő hangok keveréke. Kitűnő hangutánzó, élethűen utánozza az egerészölyv nyávogás-szerű kiáltását, a holló mély korrogását, a varjak károgását és a fácánkakas kakatolását is. Nemcsak más madarak hangját, hanem például a szekérnyikorgást, a kutyaugatást is híven utánozza („szajkózza”). Éles, riasztó hangjára az erdő minden vadja figyel.
Életmódja
A lehetőségeken belül szinte mindent megeszik. Nyáron inkább rovarokkal táplálkozik, de a fészekrablástól sem riad vissza. Elkapja a gyíkokat, a békákat, az apró rágcsálókat és a csőrével agyonveri őket. Ősszel áttér a növényi táplálékra. Télen táplálkozásában a növényi eredetű anyagok dominálnak. Ilyenkor „előveszi éléskamráiból” az ősszel szorgalmasan begyűjtött és eldugdosott, főleg makkból álló csemegéit. Ám a rejtekhelyeket – például fatuskók, avar – nem mindig találja meg, s ezzel mintegy erdőgazdasági tevékenységet folytat, biztosítva a magok kikelését, ily módon elősegítve a természetes erdőfelújítást. Tölgymakk, bükkmakk, kukorica, gabonafélék magvai, dió, mandula, alma, szőlő, barack, erdei gyümölcsök egyaránt szerepelnek az étlapján.
Tavasszal és nyáron ritkán hagyja el az erdőt, de ősztől tél végéig nyíltabb tájakon, szőlőkben, gyümölcsösökben is megfordul. Ilyenkor laza csoportokban található. Bizalmatlan, óvatos, mozgékony madár. Hangos riasztása miatt a cserkelő vadászok nemigen kedvelik. Ilyenkor ugyanis az erdő őreként az összes vad figyelmét felhívja a közeledő veszélyre. Vadgazdálkodási szempontból kártétele elenyésző, állományának apasztása elsősorban az énekesmadarak védelme érdekében szükséges. Hazai állománynagyságáról pontos adatok nincsenek. Alkalmas területen 3-6 pár is költhet tízhektáronként. Védettséget nem élvez, állományának gyérítése egész évben lehetséges.
Szaporodása
Májusban költ. Fészekalja 5-6 tojásból áll, melyen 16-17 napig kotlik. A kikelés után a fiókák, még 19-21 napot töltenek a fészekben, és azt gyakran még teljes röpképességük elérése előtt elhagyják. Elsősorban lomberdőkben költ, különösen kedveli a tölgyeseket, de a gyertyánosokban, fenyvesekben, esetleg tujasorokban is megtalálhatjuk fészkét. Gallyfészkét gyökerekkel, növényi szálakkal béleli.
Természetvédelmi helyzete
Elterjedési területe, mintegy 21 800 000 négyzetkilométer. Európai populációja mintegy 6 000 000 és 13 000 000 költőpárra, azaz mintegy 18 000 000-39 000 000 egyedre tehető. Európai állománya a világ szajkópopulációjának 25-49 százalékát képezi. A világon a becslések szerint egyedszáma 36 700 000 és 156 000 000 közé tehető. Állománya stabil, ezért a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján a nem fenyegetett fajok közé sorolták.
Forrás:https://hu.wikipedia.org/wiki/Szajk%C3%B3
