Pečiatka neslúži na výmenú je súčasťou kešky!!! - A pecsét a láda része nem cserélheto!!!
SK/
Stehlík obyčajný alebo stehlík pestrý (lat. Carduelis carduelis) je spevavec a patrí do čeľadi pinkovité. Žije v Európe, v severnej Afrike a v západnej Ázii. Hniezdi na celom Slovensku až do 1 000 m n. m. (v období hniezdenia bol najvyššie zistený vo Veľkej Fatre 1 400 m n. m.). V mimohniezdnom období sa potulujú v kŕdlikoch aj vo vysokých polohách (najvyššie boli zistené vo Veľkej Fatre na Krížnej a Ostredku 1 500 – 1 590 m n. m.) Podľa Medzinárodnej únie na ochranu prírody a prírodných zdrojov stehlík obyčajný patrí medzi najmenej ohrozené druhy, populácia stúpa, v Európe bol v rokoch 1980 – 2013 zaznamený mierny nárast stavov.
Opis
Stehlík obyčajný meria 12 – 14 cm a váži 11,5 – 20 g. Obe pohlavia majú rovnaké zafarbenie, červenú prednú časť hlavy, biely náhrdelník sa tiahne až na boky hlavy a zadná časť hlavy je čierna. Na čiernom krídle majú zlatožltý pás. Chrbát majú hnedý s beľavou kostrčou. Chvostové perá sú čierne s bielymi škvrnkami. Podľa tejto farebnej kombinácie ich ľahko rozoznáme. Mláďatám až do októbra chýba červená farba na hlave, chrbát i hlavu majú žltosivú s hnedým vzorom. Dovtedy rozlíšime mláďatá stehlíka obyčajného od iných pinkovitých podľa čiernych chvostových letiek a žltého pásu na krídlach. Okrem obdobia hniezdenia sú v kŕdlikoch. Ich let opisuje vlnovku.
Výskyt a stav na Slovensku
Odhadovaný počet hniezdiacich párov je 100 000 - 150 000, zimujúcich jedincov 200 000 - 600 000. Veľkosť populácie i územie na ktorom sa vyskytuje sú stabilné, maximálna zmena do 20%. Ekosozologický status v roku 1995 žiadny. V roku 1998 žiadny. V roku 2001 žiadny. V roku 2014 LC - menej dotknutý. Európsky ochranársky status nezaradený SPEC. Stupeň ohrozenia S - vyhovujúci ochranársky status.
Biotop
Biotopom stehlíka obyčajného sú okraje lesov, lúky a pasienky s roztrúsenou stromovou a krovinnou vegetáciou, skupiny stromov, pásy stromov pri potokoch, kanáloch a vetrolamy. Obľubuje ľuďmi vytvorené prírodné prostredie sadov i záhrad, parkov a cintorínov.
Hniezdenie
Hniezdo si stavia na stromoch na konci konára. Je poľguľovitého tvaru z tráv, machu a korienkov zviazaných pavučinou, starostlivo vystlané srsťou a perím. Stavia ho samička. Hniezda môžu byť aj neďaleko od seba, nie sú prísne teritoriálne, od 2 m vyššie. Radi hniezdia na ovocných stromoch v záhradách a sadoch alebo na stromoch pri cestách.
Kladú 4 - 5(7) vajíčok s hnedými škvrnami a červenkastými bodkami na modrastobielom podklade do tvaru venca. Zohrieva ich len samička, samec jej nosí potravu. Mláďatká sa vyliahnu za 13 - 15 dní, potom ich rodičia 2 týždne kŕmia na hniezde a 5 - 6 dní aj po vyletení. Keď sa osamostatnia, spájajú sa do kŕdlikov. Hniezdia 2 krát, v máji a v júni/júli.
Potrava
Špecializujú sa na vyberanie semienok sediac na vrcholci rastliny, ako je napríklad bodliak a lopúch. Mláďatká kŕmia najprv hmyzom, neskôr semienkami.
Ochrana
Je zákonom chránený, spoločenská hodnota je 500 € (Vyhláška MŽP č. 170/2021). Druh je zaradený do Bernského dohovoru (Príloha II).
Zdroj: https://sk.wikipedia.org/wiki/Stehl%C3%ADk_oby%C4%8Dajn%C3%BD
HU/
A tengelic (Carduelis carduelis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj. Népi elnevezése: stiglic, ami a madár német nevéből ered (Stieglitz). Tápláléka félérett magvakból és bogyókból áll. A faj jelenleg nem veszélyeztetett.
Korábban a tengelic a kitartás és a termékenység szimbóluma volt.
Előfordulása
Egész Európában, Nyugat- és Közép-Ázsiában és Észak-Afrikában elterjedt. A Kárpát-medencében rendszeres fészkelő. Parkokban, útszéli fasorokban, gyümölcsösökben találjuk meg. Észak-Amerikába házi madárként vitték be, de később elvadult. Ezen kívül betelepítették még a következő országokba: Zöld-foki-szigetek, Bermuda-szigetek, Uruguay (onnan később átterjedt Argentína és Brazília területére is), Ausztrália és Új-Zéland.
Megjelenése
A tengelicnek nemének többi tagjához hasonlóan rövid nyaka és vékony lábai vannak. Hossza 12 centiméter, szárnyfesztávolsága 21–26 centiméter, testtömege 14–19 gramm. Jellemző rá a feltűnően piros-fehér-fekete sávos fej, ez a fiatalokról még hiányzik. Nyaktöve, válla és háta sárgás, begye, melle oldalai élénk vörhenyesbarnák. Torka, farcsíkja és a hasi oldal többi, eddig meg nem említett része fehér. Szárnya világosbarna, fekete és fehér mintázattal. Csőre hosszú és hegyes. A nemek nem igazán különböznek egymástól. A hím kicsivel nagyobb, mint a tojó, arca sötétebb piros. Hasának alsó része sárgás. A szárnyon lévő kis fedőtollak feketék. A tojó feje kerekebb, hasa zöldes sárga színű. A szárnyon lévő kis fedőtollak barnák vagy szürkék.
A tengelic röpképe hullámzó, ugyanakkor stabil. Sárga szárnya feltűnést keltő.
Életmódja
Magvakkal, hernyókkal és bogarakkal táplálkozik. Rövidtávú vonuló. Ha házilag kívánjuk őket etetni, akkor arra kell felkészülnünk, hogy termetéhez képest sokat eszik. Egy-két madár beül az etetőbe és az egész napját ott tölti, kisebb-nagyobb megszakítással. Az étel, azaz a magvak utánpótlásáról eszerint érdemes gondoskodnunk.
Szaporodása
Parkok, gyümölcsösök fáira rakja növényi anyagokból készített fészkét. Fészekalja 5 tojásból áll, melyeken 12-13 napig kotlik, a kirepülési idő pedig 14-15 nap. Tojásai barna alapon kék színűek.
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Tengelic_(mad%C3%A1r)
