Pečiatka neslúži na výmenú je súčasťou kešky!!! - A pecsét a láda része nem cserélheto!!!
Straka obyčajná alebo straka čiernozobá (Pica pica) je spevavec z čeľade krkavcovitých. Žije v Palearktíde a rozšíril sa aj do severnej Ameriky. Je to inteligentný vták. Podľa Medzinárodnej únie na ochranu prírody a prírodných zdrojov straka obyčajná patrí medzi najmenej ohrozené druhy, celková populácia je stabilná, stavy v Európe sú od roku 1980 stabilné.
Opis
Meria skoro toľko ako vrana túlavá (46 cm). Má dlhý stupňovitý chvost. Sfarbenú má hlavu, hruď a chrbát dočierna, brucho a ramená sú biele, krídla sú kovovo lesklé. Pri lete je na krídlach vidno čierne orámovanie bielych ručných letiek. Pri lete má nápadne dlhý chvost a typickú kontrastnú kresbu. Lieta s charakteristickými veslovitými údermi krídiel. Samec a samica sa navzájom neodlišujú, mladé jedince majú kratší chvost a operenie bez lesku.
Rozšírenie
Obýva rozsiahle územie od západného pobrežia Írska, Pyrenejského polostrova a Maroka po Korjatské pohorie a Kamčatku na východe. Na severe zasahuje najďalej v Škandinávii (70° N). Svojim výskytom sa dotýka severného polárneho kruhu ešte v oblasti medzi Bielym morom a Uralom, v Západosibírskej nížine v povodí Obu a Jeniseja, a v Anadyrskej nížine na Ďalekom východe. Na juhu zostupuje až na severoafrické pobrežie, do Saudskej Arábie (15° N), južnej Číny a Taiwanu. Žije aj v Severnej Amerike.
Výskyt a stav na Slovensku
Na území Slovenska sú straky rozšírené po celom území Slovenska aj Maďarska. Najradšej obývajú otvorenú krajinu s roztrúsenými stromami, alejami, stromoradiami a pásmi krovín. Nevyhýbajú sa ani ovocným záhradám a malým lesíkom. Od 70tych rokov 20. storočia sa rozšírili do obcí a veľkých miest ako sú napríklad Bratislava, Košice a Zvolen a Budapešť. Straky sú najčastejšie pozorované v nížinách a v stredných polohách do 900 m n. m. až do hôr 1 000 m n. m.. V hniezdnom období bola zaznamenaná najvyššie 1 360 m n. m. a v mimohniezdnom období až 1 420 m n. m..
Odhadovaný počet hniezdiacich párov je 30 000 - 60 000, zimujúcich jedincov 70 000 - 140 000. Veľkosť populácie i územie na ktorom sa vyskytuje vykazujú mierny nárast o 20 do 50%. Ekosozologický status v rokoch 1995, 1998 a 2001 žiadny. V roku 2014 LC - menej dotknutý. Európsky ochranársky status nezaradený SPEC. Stupeň ohrozenia S - vyhovujúci ochranársky status.
Spôsob života
Denná aktivita straky začína približne 30 minút pred východom slnka, v čase keď končí nautický úsvit a začína občiansky úsvit. Hodinu pred západom slnka ukončujú svoju dennú aktivitu a približujú sa na miesto nocovania, na ktorom sa nachádzajú tesne po západe slnka. Straky vytvárajú dve hlavné sociálne formy, v hniezdnej dobe straky ktoré hniezdia žijú v pároch vo svojich teritóriách a tie čo nehniezdia žijú v skupinách. V zime vytvárajú veľké kŕdle, často mnoho sto jedincov.
Hniezdenie
Hniezdia v apríli až máji raz za rok. Hniezdo je veľké, zhora kryté často strieškou z vetiev, umiestnené vysoko na stromoch. Hniezdo je tvorené z vetiev a paličiek, hniezdna kotlina je vytvorená z blata a hliny s vnútorným priemerom až 20 cm a hĺbkou 15 cm. Túto vystelú vrstvou vetvičiek a hore jemnou výstelkou tráv, korienkov, vlákien a chlpov.
Samice znášajú 6 – 7 zelenkastých husto tmavohnedo škvrnitých vajec, na ktorých sedia samé asi 17 – 18 dní, mláďatá potom kŕmia obidvaja rodičia asi 22 – 27 dní.
Spoločné nocoviská
Nehniezdiace jedince vytvárajú spoločné nocoviská. Na jeseň a v zime sa k nim pripájajú aj páry, ktoré majú vlastné teritória. Nocoviská sa nachádzajú na neprístupných miestach ako močiare a malé ostrovy. Straky ich využívajú mnoho rokov.
V zime nocuje spolu najčastejšie 20 - 50 strák, zriedkavo niekoľko stoviek jedincov. V strednej Európe spravidla do 100 jedincov, len zriedkavo boli pozorované nocoviská až do 600 jedincov. Výnimočné je pozorovanie 860 nocujúcich strák v januári 2018 v Bratislave pri železničnej stanici Rača.
Inteligencia
Patrí medzi veľmi inteligentné vtáky. Straka dokáže spoznať v zrkadle svoj vlastný odraz (mimo cicavcov tak ide o jediný druh, ktorý to dokáže). Oblasť mozgu s názvom nidopallium je vo svojej relatívnej veľkosti porovnateľná so šimpanzmi, orangutanmi a ľuďmi. Boli u nich pozorované viaceré sociálne rituály, pravdepodobne aj vyjadrenie smútku. Vo voľnej prírode sa dokážu spoločne organizovať pri love iných vtákov alebo pri ohrození predátormi.
Potrava
V zimných mesiacoch v nej prevažuje zložka rastlinná, v letných naopak živočíšna. V čase kŕmenia mláďat straky najprv zbierajú malé bezstavovce (pavúky, húsenice, larvy), neskôr chrobáky, červy, blanokrídlovce a drobné stavovce (hlavne hraboše a zdochliny). Podiel vajec a mláďat drobných spevavcov je veľmi nízky a samozrejme je časovo obmedzený práve len na obdobie hniezdenia. V lete a na jeseň v potrave prevažujú rôzne plody (bobule, čerešne, hrušky) a semená, ktoré sú významné najmä v zime. V mestách do svojho jedálneho lístka pridávajú odpadky a živočíchy uhynuté pod kolesami áut.
Výsledky spracovania potravy 239 dospelých strák zo západného a stredného Slovenska ulovených z každého mesiaca roka spracované pánom Sovišom (1968, 1970) ukazujú, že rastlinná potrava tvorila 57,72 % a živočíšna 33,34 % (zvyšok tvorili gastrolity). Na rastlinnej zložke sa podielali obilniny a iné kultúrne rastliny 39,79 % (z toho jačmeň 9,4 % a pšenica 8,9 %) a ovocie tvorilo 2,03 % (čerešňe a hrozno). V živočíšnej časti potravy prevládal hmyz 27,82 % a na ostatné ostávalo 5,52 % (z tých 33,34 %). Vyhodnotenie 116-tich mláďat na hniezdach ukázalo, že živočíchy mali u nich v potrave podiel až 90,39 %, rastliny 5,48 % a zvyšok boli gastrolity. Živočíšna potrava sa skladala najmä z hmyzu a pavúkov 51,89 %, veľký podiel 36,12 % pripadal na drobné hlodavce a ostatok vtáky. Z rastlín to bolo prevažne ovocie. Po vylietaní z hniezda sa im strava postupne menila na pomery ako u dospelých.
Ochrana
Je zákonom chránená, spoločenská hodnota je 300 € (Vyhláška MŽP č. 170/2021).
Zdroj: https://sk.wikipedia.org/wiki/Straka_oby%C4%8Dajn%C3%A1
HU/
A szarka (Pica pica) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a varjúfélék (Corvidae) családjába tartozó faj. Egyéb nevei: közönséges szarka vagy európai szarka.
A közhiedelem szerint előszeretettel gyűjti össze fészkébe a fényes, csillogó tárgyakat, ezért a folklórban mint „tolvaj szarka” él, egy nemrégiben végzett kutatás azonban kétségbe vonja ennek a hiedelemnek a valódiságát. A papagájhoz hasonlóan megtanítható az emberi beszéd utánzására. Az egyetlen madár, amelyről tudott, hogy képes felismerni magát a tükörben, amit a fejlett éntudat jelének tartanak.
Előfordulása és élőhelye
A szarkák elterjedési területe Eurázsia mérsékelt égövi területin húzódik keresztül nyugatról Spanyolországtól és Írországtól kezdve egészen a Kamcsatka félszigetig és Tajvanig húzódik keleten. Populációi megtalálhatóak Északnyugat-Afrikában és a Földközi-tenger szigetein. E madárfajt behurcolták Japánba, ahol Kjúsú szigetén honosodott meg.
A szarkák kedvelik az olyan nyílt vidéki területeket, ahol szórványosan fák, facsoportok, erdősávok húzódnak, miközben a teljesen fátlan vidékeken egyáltalán nem élnek szarkák. Időnként nagy számban költenek külvárosi parkokban, kertekben.
A szarkák legtöbbje helyhez kötötten él, fészkelőhelyének közelében maradva, míg Svédország, Finnország és Oroszország északabbra eső területeiről időnként az ott élő egyedek délebbre vándorolnak a keményebb telek elől.
Megjelenése
E madár testhossza 40-45 centiméter, farokhossza körülbelül 20-22 centiméter, szárnyfesztávolsága 60 centiméter és testtömege 200-250 gramm. Mindkét nemnek fekete-fehér tollazata és hosszú, ék alakú szárnya van. A felnőtt hím P. p. pica alfaj egyedeinek testhossza 44-46 centiméter, melynek több, mint felét farktollaik hossza teszi ki. Szárnyfesztávolságuk 52-62 centiméter között váltakozik. Fejük, nyakuk és mellkasi részeik fényes, fekete színű, fémes zöld, vagy lilás árnyalatokkal tarkítva, begyük és vállövi tollazatuk fehér színű, szárnyaik feketék, fémes árnyalatokkal, míg szárnytollaik fehér hálózatot alkotnak a tollak fekete széleivel, melyek leginkább akkor szembetűnőek, ha az állatot repülés közben látjuk. lábaik és csőrük fekete, íriszük sötétbarna színű. A két nem tollazata hasonló, bár a tojók némileg kisebb testalkatúak. A hím egyedek 210-272 gramm tömegűek, míg a tojók 182-214 gramm tömegűek. A fiatal példányok hasonlóak a felnőtt egyedekhez, de fedőtollaik kevésbé fényesek. A szarkák alfajai méretben különböznek a névadó alfajtól, valamint abban különböznek még, hogy tollazatuk mennyi fehér színt tartalmaz, valamint abban, hogy milyen fémes árnyalattal bírnak fekete tollaik. A felnőtt egyedek a költési szezon után teljesen levedlik korábbi tollaikat. A repüléshez szükséges tollazat három hónapon belül kicserélődik. A fiatalok a felnőtteket követően egy hónappal kezdenek el vedleni, de ez nem érinti szárnytollaikat és farktollaikat.
Életmódja
A szarka bokrokkal és fákkal tarkított kultúrtájak, facsoportok és bozótosok, parkok lakója. Magányosan vagy párosan él. Táplálkozáskor több madár is összegyűlhet. A szarka mindenevő, a magoktól és rovaroktól kezdve tojásokig, madárfiókákig, dögökig mindent megeszik, néha nagyobb emlősöket tisztít meg az élősködőktől. Időnként előfordul, hogy nála kisebb, de felnőtt madarakat (fekete rigót és egyéb énekesmadarakat) is megöl és elfogyaszt.
Szaporodása
A szarka egyéves korában lesz ivarérett. A szarkapár élethosszig tartó monogám párkapcsolatban él, enyhébb teleken kitart a költőterületén. A párzási időszak áprilistól júniusig tart. Általában egyszer költ, de ha az első fészekalj elpusztul, újabbat rak. A fészekalj általában 5-7 halványkék vagy zöld, barna pettyes tojásból áll. A szarkafészek nagy, fedett építmény, amely gallyakból készül és agyaggal vagy trágyával van kitapasztva. Vékony gabonaszár, fű vagy szőr béleli, ez utóbbit a szarka időnként élő állatokból tépi ki. A két szülő már márciusban a kora reggeli órákban építeni kezdi nagy, gömb alakú, zárt fészkét, amelyen csak oldalt van bejárónyílás. A fészket magasan a fák koronájában helyezik el, vagy csupán néhány méter magasságban bokrokban, de mindig ujjnyi vastag, sokszor tüskés ágak sűrű szövevényében. Egyes párok háborítatlanul költenek autópályák melletti bokrokban vagy városok területén. A tojásokat egyedül a tojó költi ki, de a hím eközben eteti a tojót. A költés 17-18 napig tart. A fiatal madarak 3-4 hetesen repülnek ki.
Intelligenciája
A legintelligensebb állatok között tartják számon, én-tudattal rendelkezik, a madarak közül egyedüliként felismeri önmagát a tükörben. Kognitív képességeit annak a bizonyítékának tartják, hogy az intelligencia kifejlődése a varjúfélék és a főemlősök esetében független folyamat. A szarka képes eszközöket használni, élelmiszert tárolni, szenzoros emlékezettel rendelkezik, saját tapasztalatai alapján képes fajtársai viselkedését előrelátni. Az eleséget megfelelő méretű adagokra osztja annak függvényében, hogy hány és mekkora fiókái vannak. Fogságban tartott egyedek utánozzák az emberi hangot, fészkük tisztításához eszközöket vesznek igénybe. Vadon csapatba szerveződnek, és komplex stratégiákat alkalmaznak mikor más madarakra vadásznak vagy ha ragadozóval kerülnek szembe.
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Szarka
