Ha meg szeretnéd nézni a kastélyt és szeretnél sok érdekes
történetet hallani a faluról, keresd Szabó Zolit (villanyszerelo,
kedvtelésbol amator történész, régész és nem mellesleg Schönvisner István-emlékéremmel kitüntetett
muemlékvédo), a Kúriával szemben, aki szívesen elkalauzol!
Ha itt jársz, érdemes a faluban körülnézni.
Van itt református templom az 1800-as évekbol, kis kápolna,
hatalmas homokos Szamos part, a Szamos mellett szalonnasüto hely,
jellegzetes szatmári tornácos paraszt ház.
A gyerekeket fa játszótér, a felnotteket a falu
végi "Kurta Kocsma" várja... :-)
A fáradt kincsvadászoknak a Kúriával szemben a "Tulipános Ház" ad
szálláslehetoséget.
A Becsky Kúriáról:
A kastélyt a Becski család minden
bizonnyal a XVIII. század közepén - végén építette.
A Kúria sajnos a 80-as években igen elhanyagolt állapotban volt, a
tetoszerkezete leégett.
A 90-es években az Örökségünk Orei ifjúsági muemlékvédelmi
szervezet segítségével felújításra került és ma már gyönyöru,
eredeti pompájában várja a látogatókat.
Komlódtótfaluról:
Komlódtótfalu az ország északkeleti szegletében, a
Szatmári-síkságon, a román-magyar határtól néhány kilométerre
található kis település.
A települést a Szamos-folyó félkörívben öleli körül, melynek
partját részben érintetlen ártéri erdok borítják.
A falu megközelítheto a 49-es számú foútvonalon Mátészalka
irányából, valamint Fehérgyarmat felol és a Csenger várossal
összeköto révátkelo segítségével, gyalogosan, illetve kerékpárral.
Legközelebbi vasútállomás a szomszédos Csenger városban van. A
falutól 3 km-re található a Csengersimai Román-Magyar határátkelo.
A falu története:
Komlódtótfalu hajdan két község volt: Komlód, illetve Dombó. Levéltári és régészeti kutatásokból
megállapítható, hogy a X.-XI. században
már létezett a település. 1337-ben készült oklevélben említik
Komlód néven a falut, mint a Komlódi
család birtokát. Dombó, mely szláv
eredetu név és magyarul “tölgy”-et jelent – elso okleveles említése 1312-ben
történt, mint a Darahy család birtoka.
1430-ban már Tótfaluként írják nevét. Ezt követoen a két település
eggyé vált. A XV. századtól a Becsky
család birtoka lett. A XVII. század végén a községnek már volt
fából épült református temploma.
A XX. század elején, Trianont követoen a község az ország határára
került, így elvágták természetes történelmi központjától,
Szatmárnémetitol. Csengerrel az idok folyamán vagy a híd vagy a
révátkelo kötötte össze. Errol Petofi Sándor is megemlékezett egyik
versében.
Az 1970-es nagy “Szamosi árvíz” szinte teljesen
elpusztította a falut, s az akkori politikai vezetés
megakadályozta, hogy a lakosság újjáépítse házait. Ezt követoen a
lakosok száma drasztikusan csökkent, s a 90-es évekre - a múlt
század közepe táján még 1400 lakost számláló település – 67
fonyire zsugorodott. Napjainkra ez a létszám megduplázódott és az
uj faluház is arra utal, hogy ez a község élni akar!