The FTF is rewarded by an unactivated geocoin that is hidden in the same fashion as the geocache itself. Please, let me know if you found it!
A piros egyes jutalma egy aktiválatlan geoérme, ami hasonló módon van elrejtve mint a láda maga. Kérlek, jelezd, ha megtaláltad!
ENGLISH (a magyar szöveget lásd lent!)
BYOP. Photologs are not accepted.
High walls, towers, and trees cause the coordinates to jump about, listen to your geocacher instinct!
Please remember, that the carefully rehidden geocache and a log sharing your caching experience is the thank you for the altruistic work of the hiders!
Approach
The historic city center lies is a traffic-restricted zone, a permit is needed to enter by car, so it is best to come on foot or by bicycle.
Eight sites in Hungary are included in the illustrious World Heritage list of UNESCO. One of those is the area around the Pécs Cathedral, or more precisely, the early Christian necropolis of the Roman-era city of Sopianae.
The Early Christian Necropolis
The Roman predecessor of Pécs, Sopianae, was formed at the intersection of important trade routes. The city flourished in the 4th century, after it became the civil administrative center of Valeria province. The Roman city was located in the same place as today's city center, so its research is difficult, and that is why almost every construction site in the downtown comes across Roman ruins. The remains of palaces, baths, sanctuaries, public buildings from the 3rd century, and the necropolis from the 4th provide information about the former importance of the city.
Generally, there were not many stone structures in the late Roman cemeteries of the northern and western Roman provinces. The peculiarity of the early Christian cemetery of Sopianae is that many such structures were concentrated here. They include small, family tombs and larger community tombs. Their specialness is enhanced by the fact that some of their interiors are painted, and decorated with biblical scenes and early Christian symbols. The richness of figural and ornamental wall paintings can be compared to the catacomb paintings of Rome.
The burial chamber was the burial place of wealthier families. The underground part of the two-story building is the crypt, where the deceased were placed in brick tombs or, more rarely, in sarcophagi. Above this, a memorial chapel (memoria, mausoleum) was erected, which served as a place for ceremonies.
The first burial chamber was discovered in the early 18th century in the yard of today's Nagy Lajos High School, but we have only notes about this. The Péter-Pál burial chamber, which has survived to this day, and can be visited was discovered in 1782. To date, 16 burial chambers and hundreds of graves have been excavated and thousands of late Roman objects have been unearthed by archaeologists.
In 2003, the Cella Septichora Visitor Center was established. Here, 6 m below the current ground level, you can visit the surprisingly large "Hétkarélyos" building, the "Korsós" burial chamber, the highly decorated Péter-Pál burial chamber, the Octagonal burial chamber, and burial chambers number III. IV. XIX., and XX.
In 1975, a building called the Early Christian Mausoleum was found just 100 m from the newly created visitor center N 46° 4.689' E 18° 13.405' 150 m [GCPecs+museum]. Today, the remains of the cemetery chapel's wall can be seen above the surface, and underneath we can see the largest burial chamber of the necropolis known so far, which was probably built around the 370s. The walls of the crypt, which originally contained three sarcophagi, were painted. On the remaining series of frescoes on the north wall, there are frequent early Christian iconographies: the fall of Adam and Eve, the prophet Daniel in the den of lions, and finally the motif of the Tree of Life. The east wall is decorated with the symbol of Christ, the christogram consisting of the ligature of the Greek letters khí and ró (X and P).
Although the burial chapels are more important from the point of view of universal cultural history, the average person is more impressed by the cathedral building. I encourage you to visit the Cella Septichora, you will be impressed!
The cathedral
The bishopric of Pécs was founded by King Stephen in 1009. An early Christian chapel was probably used as the first church of the bishopric, not only at the time of St. Stephen but even earlier! Sources report that the Bishop of Salzburg consecrated a church here in 870.
Presumably, the ancient building was significantly expanded by Péter I (who reigned between 1038-1041 and 1044-1046), who is therefore (incorrectly) called the founder of the church by several sources. He was buried here.
On Easter 1064, Prince Géza (later Géza I, reigned between 1074-1077) made peace with his brother, King Solomon (1063-1074) within the walls of this church and placed the crown on his brother's head. From the chronicle of Simon Kézai, we know that the night after the celebration there was a huge fire during which "the bells fell from the towers". So the church already had towers and bells, not just one!
After the devastation, reconstruction probably only started in the first years of the reign of László I (1077-1095). The work continued for almost a century.
During the Tatar invasion and then again in 1299, fires destroyed the roof and ceiling of the cathedral. During the subsequent renovation, the aisles were vaulted and two chapels, the Our Lady of Sorrows and the Corpus Christi chapels were built. The walls were covered with Gothic murals.
In 1543, the Ottoman army occupied the city without a fight. The Turks turned the western part of the cathedral into a mosque and stored food and munitions in the other parts. Their faith does not tolerate the depiction of people, so they mutilated the reliefs and whitewashed the frescoes.
After the liberation from the Ottomans (1686), by the time the cathedral was more or less restored from the damage caused by the Ottoman and the „liberating” Habsburg army, another blow befell the city. In 1704, Kurucs (soldiers who took part in the anti-Habsburg uprising) attacked Pécs first, and then three weeks later the Habsburg-backed Serbs. The church was shelled and the roof of the main nave was torn by cannonballs. Both armies killed and robbed, and a third of the population (1,007 people) died during the two attacks.
At the beginning of the 18th century, in addition to repairing the damage caused by the wars, important modifications were also carried out, for example, a gate was opened on the southern facade.
During the 18th century, architects tried to solve static problems by building new chapels and load-bearing arches, but these efforts were not successful. By 1805, the situation had become so serious that it was decided that a complete restructuring was needed. The other reason for the reconstruction was the undisposed exterior of the church. The renovations that have been carried out over the centuries often haphazardly modified the original building, even its towers were of different heights.
Between 1805-1831, a construction led by Mihály Pollack gave the building a uniform appearance. Pollack remodeled the facades in a classicist and romantic style. The towers were 40 meters high and closed like a bastion. A parapet wall was drawn between them on the longitudinal side, thereby emphasizing the south side facade. This provided an image worthy of an episcopal church but did not solve the static problems. So, this appearance lasted only for 50 years. In 1877 bishop Nándor Dulánszky commissioned the Austrian architect Friedrich von Schmidt to redesign the church in preparation for the millennium in such a way that its static problems were solved and it should resemble the Árpád-era cathedral in its mass, floor plan, and details. Construction began in 1882 with the dismantling and sale of the furnishing: altars, and statues. By 1883, only the dismantled torsos of the four towers were standing, the entire church was demolished, and only the medieval foundation walls and the sub-church remained. Centuries-old artistic values have gone to waste.
The new church was consecrated on June 22, 1891, in the presence of King Franz Josef, the papal envoy, and all the Hungarian bishops. The cathedral, rebuilt in the neo-Romanesque style, is a basilica with three naves, a row of chapels, a flat ceiling, and four towers. The rich decoration of its interior was born in the spirit of historicism. The murals in the naves were created by Karl Andreä and Moritz von Beckerath, and in the chapels by Bertalan Székely and Károly Lotz.
The curiosity of this church is the four towers. These many towers were typical of the larger churches of the Árpád era (11th-13th century), but not only the towers but also the churches have disappeared (see e.g. Székesfehérvár). To the best of my knowledge, in Europe, a church with four towers of medieval origin currently stands only in Bamberg, Bavaria, apart from Pécs. Its history is similar to that of Pécs, it is worth looking up.
MAGYAR SZÖVEG
Kérlek, tollat vigyél magaddal!
A magas falak, tornyok, fák miatt a koordináták ugrálnak, hallgass a kesserösztönre!
Kérlek, ne feledd, hogy a rejtők önzetlen munkájáért a ládák gondos visszarejtése és az élménygazdag log a köszönet!
Megközelítés
A történelmi belváros forgalomcsillapított övezet, behajtás csak engedéllyel, ezért legjobb ha gyalog vagy kerékpárral jössz. Sajnos a városfal körül sehol sincs egy nagyobb hely, amire azt mondhatnám, itt érdemes megállni, itt biztosan találsz helyet.
Magyarország nyolc helyszíne szerepel az UNESCO illusztris Világörökség listáján. Ezek egyike a pécsi székesegyház környéke, pontosabban a római kori város, Sopianae ókeresztény sírkápolnái.
Az ókeresztény sírkápolnák
Pécs római elődje, Sopianae fontos kereskedelmi utak találkozásánál alakult ki. A város a IV. században élte virágkorát, miután Valeria tartomány polgári közigazgatási központja lett. A római város a mai belváros helyén terült el, így kutatása nehézkes, és ezért van az, hogy szinte minden belvárosi építkezésnél római romokba ütköznek. A III. századi paloták, fürdők, szentélyek, középületek (feltárt majd visszatemetett) maradványai és a IV. századi ókeresztény temetői kápolnák adnak információt a város egykori jelentőségéről.
Az északi és nyugati római provinciák késő római temetőiben általában nem volt számottevő mennyiségű kőből épített temetkezőhely. Sopianae ókeresztény temetőjének a sajátossága, hogy itt nagyszámú ilyen építmény koncentrálódott. Vannak köztük kisméretű, családi sírkamrák és nagyobb közösségi sírboltok. Fokozza különlegességüket, hogy egy részük belső tere festett, bibliai jelenetekkel és ókeresztény szimbólumokkal díszített. A figurális és ornamentális falfestések gazdagsága Róma katakombafestészetéhez mérhető.
A sírkamra a tehetősebb családok temetkezőhelye volt. A kétrészes építmény földalatti része a kripta, ahova az elhunytakat helyezték téglasírokba vagy ritkábban szarkofágokba. E fölé emlékkápolnát (memoria, mausoleum) emeltek, amely szertartások helyszínéül szolgált.
Az első sírkamrát a XVIII. sz. elején a mai Nagy Lajos Gimnázium udvarán találták, erről azonban csak feljegyzések tudósítanak. 1782-ben bukkant elő az első olyan ókeresztény emlék, a Péter-Pál sírkamra, amely a mai napig fennmaradt. Mára 16 sírkamrát, több száz sírt tártak fel és az azokból több ezer késő római tárgyat hoztak felszínre a régészek.
2003-ban létesült a Cella Septichora Látogatóközpont, amelybe belépve nemcsak a névadó különleges alaprajzú és meglepően nagy méretű Hétkarélyos épület, hanem a Korsós sírkamra, a rendkívül díszes Péter-Pál sírkamra, a Nyolcszögletű sírkamra és a III. IV. XIX. XX. számú sírkamrák tekinthetők meg - 6 m-rel a mai talajszint alatt.
A látnivalók értelmezését jól segítik az érdekes kisfilmek. A labirintusszerű kiállítóhelyen, miközben belefeledkezünk az ókori csodákba, azért időnként érdemes felpillantanunk és az üvegfödémen kitekintve elhelyezni magunkat a XXI. századi térben.
Az újonnan kialakított látogatóközponttól alig 100 m-re 1975-ben bukkantak rá az Ókeresztény Mauzóleumnak nevezett épületre. Míg a korábban ismertetet sírkápolnák a felszín alatt itt a mai felszín fölött láthatók a temetőkápolna falmaradványai, alatta pedig megtekinthetjük a nekropolisz eddig ismert legnagyobb sírkamráját, amelyet valószínűleg a 370-es évek környékén építettek. Az eredetileg három szarkofágot rejtő kripta falai festettek voltak. Az északi falon megmaradt freskósorozaton gyakori korabeli ókeresztény ikonográfiák találhatók: Ádám és Éva bűnbeesése, Dániel próféta az oroszlánok vermében, végül az életfa motívuma. A keleti falat Krisztus szimbóluma, a görög khí és ró (X és P) betűk ligatúrájából álló krisztogram díszíti.
Bár az egyetemes kultúrtörténet szempontjából a sírkápolnák bírnak nagyobb jelentőséggel, az átlagembert inkább a székesegyház épülete nyűgözi le. Pedig csodát látnál, ha a Cella Septichorába bemennél!
A székesegyház
A pécsi püspökséget Szent István király alapította 1009-ben. Valószínűsíthető, hogy a püspökség első templomaként valamely ókeresztény kápolnát használták, nemcsak Szent István idejében, hanem már korábban is! Források beszámolnak arról, hogy a salzburgi püspök 870-ben templomot szentelt itt.
Feltehetőleg az ősi épületet jelentős mértékben bővíttette I. Péter (uralkodott 1038-1041 és 1044-1046 között), akit ezért több forrás (tévesen) a templom alapítójának nevez. Orseolo Pétert ide is temettek.
1064 húsvétján ennek a templomnak a falai között juttatta kifejezésre Géza herceg (a későbbi I. Géza, uralkodott 1074-1077 között) Salamon királlyal (1063-1074) kötött békéjét és helyezte fel a koronát bátyja fejére. Kézai Simon krónikájából tudjuk, hogy az ünnepséget követő éjszaka hatalmas tűzvész támadt, amely során "a harangok lezuhantak a tornyokból". Tehát a templomnak ekkor már volt tornya és harangja is, nem is egy!
A tűzvész után valószínűleg csak I. László (1077-1095) uralkodásának első éveiben kezdődött meg az újjáépítés. A munkálatok közel egy évszázadon át folytak.
A tatárjárás idején, majd 1299-ben ismét tűz pusztított, a dóm tetőzete és mennyezete megsemmisült. Az ezt követő felújítás során boltozatot kaptak a mellékhajók és megépült a Fájdalmas Szűz és a Corpus Christi kápolna. A falakat gótikus falképekkel borították.
1543-ban a török sereg harc nélkül elfoglalta a várost. A törökök a székesegyház nyugati részét dzsámivá alakították, többi részében élelmiszert, hadianyagot raktároztak. Hitük nem tűri az emberábrázolást, ezért megcsonkították a domborműveket, lemeszelték a freskókat.
A töröktől való felszabadulás után (1686) mire nagyjából rendbe hozták a törökök és a beszállásolt német katonák pusztításait, újabb csapás érte a várost. 1704-ben először Vak Bottyán kurucai, majd három héttel később a Habsburg-párti rácok támadtak Pécsre. Ágyúgolyóiktól beszakadt a templom főhajójának boltozata. Öltek, raboltak, a két támadás során a lakosság harmada (1 007 fő) vesztette életét.
A XVIII. sz. elején a háborúk okozta sérülések kijavítása mellett lényeges átalakításokat is végeztek, például ekkor nyitottak a déli homlokzaton egy kaput.
A XVIII. sz-ban jelentkező statikai problémákat új kápolnák és teherhárító ívek építésével próbálták megoldani, de nem jártak sikerrel. 1805-re oly súlyossá vált a helyzet, hogy az épület teljes átalakítása mellett döntöttek. Az átépítésre a másik indok a templom egységtelen külseje volt. A különböző korokban végzett felújítások össze-vissza alakították az épületet, tornyai is különböző magasságúak voltak.
1805 és 1831 között Pollack Mihály egységes köntösbe foglalta az épületet, amely azonban ebben a formában alig 50 évet ért meg. Pollack a homlokzatokat klasszicista és romantikus stílusban alakította át. A tornyok kb. 40 méter magasak és bástyaszerűen záródóak lettek. Köztük a hosszanti oldalon mellvédfalat húzatott, ezzel hangsúlyossá téve a déli oldalhomlokzatot.
A nagyvonalú megoldás egy püspöki templomhoz méltó arculatot adott, azonban a statikai problémákat nem oldotta meg, ezért 1877-ben Dulánszky Nándor megyéspüspök megbízta Friedrich von Schmidt osztrák építészt, hogy a millenniumra készülve tervezze át a templomot úgy, hogy annak statikai gondjai megoldódjanak, és mind tömegében, alaprajzában és részleteiben is az Árpád-kori székesegyházra hasonlítson.
Az építkezés 1882-ben kezdődött meg a berendezés: oltárok, szobrok elbontásával, kiárusításával. 1883-ra már csak a négy torony visszabontott torzója állt, a teljes templomot lebontották, csupán a középkori alapfalak és az altemplom maradt meg. Évszázados művészeti értékek mentek veszendőbe.
Az új templomot 1891. június 22-én fényes ünnepség keretében, Ferenc József, a pápai követ és az egész magyar püspöki kar jelenlétében szentelték fel. A neoromán stílusban újjáépült székesegyház három hajós, kápolnasoros, sík mennyezetű és négy tornyos bazilika. Belsejének gazdag díszítése a historizmus jegyében született. A hajókban a falfestményeket az osztrák Karl Andreä és Moritz von Beckerath, a kápolnákban Székely Bertalan és Lotz Károly készítette.
Nagyjából ezt a XIX. század végi állapotot tükrözi a székesegyház mai képe. Igazi különlegessége a négy torony, amely jellemző volt az Árpád-kori nagyobb templomokra, de mára nemcsak a tornyok, a templomok is eltűntek (lásd pl. Székesfehérvár). Ismereteim szerint Európában középkori eredetű négytornyú templom a pécsin kívül jelenleg csak a bajor Bambergben áll. Története hasonló a pécsiéhez, érdemes utánaolvasni.