This cache has been locked, but it is available for viewing.

A cache by csuklin Message this owner

Hidden : 5/22/2018

Difficulty:

Terrain:

Size: Size: large (large)

Join now to view geocache location details. It's free!

Watch

How Geocaching Works

Please note Use of geocaching.com services is subject to the terms and conditions in our disclaimer.

Geocache Description:

SK/

Poloha

Leží na severnej hrane Podunajskej nížiny, 7 km severozápadne od Galanty medzi Váhom a Dudváhom. Rozprestiera sa na území 1481 hektárov. Povrch je skoro rovina v nadmorskej výške 122-125 m. n. m.

Prírodné prostredie

Počas dejín sa tu zmiešalo hlina, kamene, štrk, bahno a z novších období žltkastá hlina a utvorili kvalitnú a ornú pôdu.

Toto územie patri medzi najsuchších a najteplejších území na Slovensku. Ročná priemerná teplota sa tu pohybuje na úrovni 10°C, a priemerná zrážka za rok je 550 – 600 mm. Najčastejšie sa tu vyskytujú severozápadné, západné a juhovýchodné vetry.

Nízka nadmorská výška, vyhovujúca teplota a úrodná pôda tu umožňujú poľnohospodárstvo.

Cez územie pretekalo alebo preteká viac potokov. Pár z nich v blízkej minulosti vyschlo (Csipkés, Pepere). Niektoré však stále existujú (Šárd, Derňa)

Na území obce na ľavej strane Šárdu sa rozprestiera na 25,33 hektároch Mačiansky háj ( GC6E7F2). Typické brest, jaseň a hrabov tu nájdeme aj duby a javore v nižšie položených častiach nájdeme vŕby a topole ktoré obklopujú menšie jazierko „Bírota“.

V lese nájdeme ešte čiernu bazu, kalinu, hloh a iné menšie kríky. Na zemi sa vyskytujú rôzne druhy kvetov jak snežienky, konvalinky, medvedí cesnak a rôzne kvety, bilinky a huby. Snežienky sú tu chránený a nemôžu sa zbierať. Les je od roku 1981 chránené územie z dôvodu že tu rastie Klokoč perovitý. Je to jediné územie na Západnom Slovensku kde rastie v takom veľkom množstve. Je to kríkový porast ale môže vyrásť aj na 7m vysoký strom. Vyskytujú sa tu rôzne druhy vtákov jak sýkorky, ďatle, drozdy a bažanty alebo dravce jak sovy, jastraby, sokoly. V lese žijúce zvieratá sú čiastočne alebo celkom chránené lebo sa jedná o chránené vtáčie územie. Dávno sa tu vyskytovali aj bociany.

Zrod mena

O obci sa píše v jednom liste z roku 1326 pod menom Mached. Prvá oficiálna písomná zmienka je z roku 1390. Pensaurai Lénárdovom zozname je zapísaný pod menom Mahid. Názov obce sa vyvíjal až do roku 1948 a postupne sa menil. V roku 1335 sa volal Mached Utragul, v roku 1473 Nagymached, od roku 1773 Weľky Maczid, od 1927 Hrubý Mačad, od 1927 Velký Mačad, a od roku 1948 do dnes Veľká Mača po maďarsky Nagymácséd.

Dejiny

Územie bolo obývané už od praveku vďaka svojej výhodnej polohe. To dokazujú archeologické vykopávky z roku 1951 až 1954 v okoly obce. Nitriansky architekti našli drobné kamenné predmety z mezolikumu ( GC6E7CH) (to prechodná doba kamenná), ktoré používali rybári alebo poľovníci. Objavili ešte asi 20 dedín spred doby železnej kde bolo veľa úlomkov keramiky ale aj celé keramické nádoby.

Našlo sa tu 48 kusov hrobov spred 10. storočia z doby dobývania tohto územia Hunmi. Boli to hrobky jazdcov ktorý sa tu usadili. Našli sa aj hroby detí, žien a mužov ktorý sa tu usídlili. V 7-ich hroboch boli pochované aj kone spolu z jazdcami. Priložené boli ešte luky, meče a šable. V troch hroboch sa našli aj strieborné mince ktoré dokazujú dobrodružné výjazdy do Južnej a Západnej Európy. Nanešťastie sa veľká časť hrobov zničilo v dôsledku ťažby piesku.

Obec už v prvých písomných zmienka sa objavuje ako rozvinutá obec. Prvá písomná zmienka je z 10. augusta 1326. Túto chartu vydal Bratislavský kaplan.

Medzi rokmi 1417 – 1420 obec patrila pod Šintavský hrad. Veľká pravdepodobnosť je že obec prežila aj nájazdy Tatárov a Husitov. V roku 1642 nastali veľké zmeny v živote obce. Šinatvské panstvo sa dostalo pod zvrchovanosť Miklóša Eszterházyho ktorý to dostal od kráľa. Udaje z roku 1770 píšu o tom že sa Veľká Mača stala jedným z najvýznamnejších obcí v panstve.

V 16. a 17. storočí veľký vplyv na život v obci má nebezpečenstvo od Turkov. V roku 1663 sa dostala obec pod tureckú správu.

Osloboditelské vojny Ferenca Rákocziho II. Sa dotkli aj území pri obci. 26. decembra 1704 sa odohrala bitka pri Trnave medzi cisárskými a kuruckými vojskami. V Rákocziho vojisku sa náchadzalo viac obyvateľov Veľkej Mače. Boli to: Szundi János, Nagy István, Tóth János, Baracskay Lukács – šľachtici , Fodor Pál, Gál György, Lancz István, Hrusovszki Mihály – roľníci.

Po ukončení osloboditelskej vojny z roku 1711 sa obec začal vyvíjať. V polovici 18. storočia bolo typické pre celé Šintavské panstvo že svoje pozemky a užívateľské práva dávali do nájmu. To môžeme pozorovať aj vo Veľkej Mači. V roku 1778 obyvatelia obce spolu platili 600 forintov Šintavskému pánovi za ovce panstva. Tie práva obsahovali váženie mäsa vymeriavanie nápojov, a výroba múky. Najstaršia zmienka o škole je z roku 1776.

Najstaršie poslaný list z obce pochádza z roku 1649 bolo poslané prednostom Trnavy. Na tomto liste je vidieť najstaršiu pečať obce, ktorá má priemer 16mm. V pečiatke je viditeľná radlica ktorá mala z oboch strán hviezdy. Pečať neobsahovala popis. Namiesto popisu sú tam iniciáli NM. Ďalšia pečať pochádza z roku 1709 ktorá má priemer 24mm. V pečati je zas radlica ktorá je vodorovne umiestnená na ktoré je zvyslo položená druhá časť radlice pätka. Táto pečať už obsahuje popis: Nagy Mácséd 1709. Pravdepodobne sa táto pečať používalo do konca 19. storočia. Na základe tejto pečati starosta obce dal vyhotoviť erb a vlajku dediny ktoré vysvetili na nedeľnej omši v miestnom kosole (1995).

Obyvateľstvo sa zaoberalo s poľnohospodárstvom. Od 19. storočia sa už začali vyskytovať aj remeselníci.

Vojny za slobodu z roku 1948-1949 sa priamo obce nedotýkali ale niektoré väčšie postavený obyvatelia obce boli vystavený obťažovaniam. Obyvatelia berú za najväčšiu obeť oslobovatelských vojen miestného kňaza Dávida Mészárosa.

Po páde osloboditelskej vojny sa zmenil život v obci. Vstúpilo do platnosti nové postavenie v spoločnosti. Skončilo sa šľachtické postavenie a roľníci sa oslobodili od šlachtických zaťažený. Začalo sa nové obdobie v spoločenskom živote kde ľudia mali svoj súkromný majetok. Veľká Mača vtom čase patrila do Bratislavského grófstva a vrámci toho do Galantského okresu.

V druhej polovici 19. storočia požiare a epidémie ničili obec. Najväčší požiar v dejinách obce bol v roku 1859 keď zhorelo 52 domov a statkov. V tomto požiaria zomreli aj dve deti. V roku 1892 zas vyhorelo 35 domov a statkov.

Obete epidémie cholery

Rok Počet obetí

1831 76

1849 31

1866 177

Aj hrôzy 20. storočia vo veľkom zasiahli obyvateľov obce. V prvej svetovej vojne padlo za obeť 68 obyvateľov. Ich mená sú zapísané na pamätníku v miestnom cintoríne. Aj vtom čase obec patrilo pod Bratislavský kraj a Galantský okres. Zo susednými obcami Gáň a Barakoň tvorili spoločnú notárské územie na čele s notárom. 2.novembra 1938 podľa viedenskej dohody obec pričlenili k Maďarsku. V roku 1946 sa začalo slovakizácia južných území. Vo Veľkej Mače prebehla deportácia počas troch dní od 30. januára 1947 do 1. februára 1947. za toto obdobie deportovali 578 obyvateľov na nútené práce. Deportácia maďarského obyvateľstva do Maďarska prebiehalo od 1. apríla 1947 do 15. mája 1947. Za ten čas odniesli 61 rodín do Maďarska a na ich miesta došli slovensky hovoriace rodiny z Maďarska.

V roku 1959 sa postavila nová škola vybudovali sa obchody usporiadali sa ulice a odovzdali novú škôlku. Vybudovalo sa kúpalisko a na dvore školy sa postavila nová telocvičňa. Od roku 1989 sa obec rýchlejšie rozvíjala. V obci sa zaviedlo plyn a voda. Za pár mesiacov sa postavila tribúna na miestnom futbalovom ihrisku. V posledných rokoch sa znovu asfaltovali miestne komunikácie. Zaviedla sa kanalizácia. Zmodernizovali sa námestia, vybudovali sa obytné domy a zrekonštruovalo sa kultúrny dom.

Dávnejšie sa na území obce sa nachádzala aj tehelňa kde sa vyrábali tehly pre rodine domy v obci a v jeho okolí. Väčšina starých domov je postavená z tehál z miestnej tehelni. Dnes už po tehelni nenájdeme veľa veci okrem starých tehál zostala diera odkiaľ ťažili íl pre tehly a jeden kopec kde vyhadzovali zlé kusy. Skúšal som sa dopátrať nejakým informáciám ale nepodarilo sa mi.

Kostol a farnosť

V obci sa nachádzalo starý kostol zo 14. storočia kde farnosť tvoril samostatnú časť. Pod farnosť patrili ešte susedne obce Abrahám a Hoste. Počas reformácie sa obec pripojili k Seredskej farnosti.

Rímsko-katolickú farnosť vo Veľkej Mači založil gróf Eszterházy Ferenc v roku 1776, prvým obyvateľom bol Ábrahámffy István kňaz. Keď sa sem nasťahoval v roku 1777 už starý kostol bol v havarijnom stave.

Podľa zvykov z toho obdobia okolo kostola sa nachádzal aj cintorín. V roku 1777 kráľovský príkaz zakázal pochovávanie ľudí na vnútornom území obce tak sa otvoril nový cintorín. Miesto starého kostola a cintorína dnes pripomína socha Svätej trojice.

Nový kostol sa postavil v roku 1783 počas pôsobenia kňaza Ábrahámffy Istvána. Jeho vymenil potom Filó Imre a a potom Mézsáros Dávid mučeník-kňaz. Ich potom Cselkó József ktorý bol známi s charitatívními činnosťami za ktoré dostal od Galantského správcu vyznamenanie. Týždeň na to zomrel. Je pochovaný v miestnom cintoríne.

Počas nasledujúcich rokov kostol prešiel s viacerími prestavbami a doplnili sa lode a iné stavby okolo kým nenabral súčasný stav. Zvon bol ukradnutý tak dali doniesť nový zvon zo Šopronu.

Výzdobu kostola vyhotovil Nitrianský maliar v roku 1926. Najdlhšie slúžacím kňazom v obci bol Kurucz Béla ktorý tu slúžil 45 rokov. Ulica na ktorej je kostol nesie jeho meno. Zomrel v roku 1991 a je pochovaný na miestnom cintoríne.

Sochy nachádzajúce sa v obci

Socha Svätého Floriána

Nachádza sa na Hlavnej ulici vedľa bývalej škôlky. Na podstavci je vyrytí tento nápis: „Szent Flórián könyörögj érettünk, hogy minket az Isten mindezideiglen amint az örökké tartó tűztől megoltalmazzon.”

Socha Svätého Vendela

Nachádza sa v miestnom evanielickom cintoríne. Bol ochrancom pastierov. Predpokladá sa že preto bola sucha postavená v blízkosti vtedajších pastvín.

Socha Nepomuckého Svätého Jána

Nachádza sa na dvore kostola pri Seredskej ulici. Bol postavený v roku 1732 v barokovom slohu.

Socha Svätého Donáta

Na podstavci je napísaný: „Imádkozzál érettünk Szt. Donát püspök és vértanú, hogy megmenekedjünk az égi háborúktól és villámcsapásoktól.” Socha bola v roku 1910 reštaurovaná a aj v roku 2009 keď na ňu spadol strom čo stál v jeho blízkosti.

Socha Svätej trojice

Nachádza sa na hlavnom námestí v obci na mieste bívalého kostola a cintorína. Bola postavená v roku 1860.

V areáli kostola sa ešte nachádza Lourdská jaskyňa a socha Svätej rodiny socha pochádza z roku 1867.

Významný obyvatelia obce

Mészáros Dávid (1799-1849)

Narodil sa v Dlhej nad Váhom. V roku 1828 sa stal kňazom vo Veľkej Mači. Svoju robotu vykonával aj v Šoporni. Počas osloboditelskej vojny keď po boji pri Tešedíkove Rakúske vojiská obsadili Šoporňu počas omše silno kritizoval mladého cára a vyzval obyvateľov aby sa postavili proti nemu. Kňaza obvinili zo velezrady a odniesli ho do Bratislavy. Do Bratislavy ho niesli cez obec Veľká Mača. V roku 1849 ho popravili zastrelením. Na jeho pamiatku bolo v roku 2002 pomenovaná miestna 9 ročná základná škola. Miestný maliar Dolán György vyhotovil obraz o jeho prenesení do Bratislavy ktorá je uložená v miestnom múzeu.

Kurucz Béla (1915-1991)

Narodil sa vo Svodine. V októbri 1945 sa presťahoval do Veľkej Mače. Počas deportácii skúšal naliať silu do demoralizovaných Maďarských obyvateľov obce. Zomrel v roku 1991 keď ho na jeho posledný odpočinok odprevádzala takmer celá obec. Na jeho pamiatku je pomenovaná ulica v obci.

Ágh József (1892-1971)

Od roku 1926 bol riaditelom vo Velkéj Mači. Počas rokov deportácie každú deportovanú skupinu vypravádzal s básňami ktoré písal na ich pamiatku. Velký kultúrny vpliv mal na celú obec.

Dolán György (1952 - )

Narodil sa vo Veľkej Mači ale momentálne žije vo Veľkom Biely a je uznávaným maliarom. V roku 1996 mu bolo pridelené uznanie čestného občana obce za propagáciu obce. V roku 1997 namaľoval obraz o mučeníkovi Dávidovi Mészárosovi.

Ludovít Lancz (1964-2004)

Bývalí vynikajúci futbalista ktorý pôsobil v Slovane Bratislava a v Artmedii Petržalka. Zo Slovanom získal jeden federálny a dve Slovenské tituly. V roku 1991 keď hral zo Slovanom Pohár UEFA tak v 89. minúte strelil gól Realu Madrid. Dvakrát reprezentoval aj Československo za ktorý strelil aj jeden gól.

Múzeum

V roku 1997 bolo postavené múzeum kde boli vystavené artefakty z územia a okolia obce. Na povale boli zas vystavené exempláre z miestnej flóry a fauny. Je tu replika Mačianského kríža ktorí sa našiel v okolí obce a bol vyditelný na 10 korune. Dnes sa už múzeum nedá navštíviť už dlchšiu dobu je zavretý.

Obyvateľstvo

1880: 1543 obyvateľov 1415 maďari 53 slováci

1890: 1652 obyvateľov 1603 maďari 37 slováci

1900: 1825 obyvateľov 1783 maďari 26 slováci

1910: 1793 obyvateľov 1785 maďari 7 slováci

1921: 1927 obyvateľov 1903 maďari 18 slováci

1930: 2108 obyvateľov 2057 maďari 40 slováci

1941: 2320 obyvateľov 2316 maďari 2 slováci

1991: 2539 obyvateľov 2244 maďari 288 slováci

2001: 2566 obyvateľov 2176 maďari 364 slováci

2011: 2603 obyvateľov 1982 maďari 529 slováci

HU/

Nagymácséd (szlovákul Veľká Mača) község Szlovákiában, a Nagyszombati kerületben, a Galántai járásban. Mátyusföldi magyar község a magyar-szlovák nyelvhatár mentén.

Fekvése

A Kisalföld északi peremén, Galántától 7 km-re északnyugatra, a Vág és a Dudvág folyók között, 1481 hektáron terül el. Felszíne csaknem teljesen sík, a tengerszint feletti magassága 122–125 m.

Természeti környezet

A történeti fejlődés során leülepedett kavics, agyag, hordalékkő és öntéses iszapüledék keveréke, valamint a jelenkori lösz jó minőségű és művelhető talajt hozott létre.

Ez a terület az ország legmelegebb és legszárazabb vidékeinek egyike. Az évi középhőmérséklet eléri a 10°C-t, a csapadékmennyiség évente 550–600 mm. A terület széljárását az északnyugati, nyugati és a délkeleti szelek uralják.

Az alacsony tengerszint feletti magasság, a kedvező meleg és a termékeny talaj alkalmassá teszi a földet a mezőgazdasági művelésre.

A térségen több patak folyt, illetve folyik keresztül. Közülük néhány a közelmúltban kiszáradt (Csipkés, Pepere), néhány pedig a mai napig létezik (Sárd, Dernye).

A falu határában, a Sárd-patak bal partján 25,33 hektáron terül el a nagymácsédi erdő( GC6E7F2). A jellemző szil–kőris–gyertyán fatársulás mellett találunk tölgy- és juharfát, az erdő alacsonyabb részén pedig fűz–nyár facsoport vesz körül egy vízzel borított lapos mélyedést, a „Bírótavát”.

Az erdőt fekete bodza, ostorménfa, kányafa, galagonya és egyéb cserjék szegélyezik. Az aljnövényzet egész évben tarka színben pompázik, oly eltérő igényű fajokkal, mint a gyöngyvirág, salamonpecsét, erdei szálkaperje, hamvas szeder, erdei tisztesfű, nagy csalán és a foltos árvacsalán, medvehagyma, farkasalma, pettyegetett tüdőfű. Az erdőben még találunk galagonyát, kökényt és mogyorófát, s még gombákat is. Ezek a következők: óriáspöfeteg, rókagomba, őzlábgomba. A hóvirág, amely törvényileg védett, a nagymácsédi erdő büszkesége. Az erdő 1981-től védett terület, ugyanis Nyugat-Szlovákia területén itt nő egyedül mogyorós hólyagfa, amely egy bokorfajta, de 7 m magasságú fává is nőhet. A múltban a fás termést gyűjtötték, s ebből rózsafüzért készítettek. Az erdő több madár- és állatfajnak nyújt védelmet. Az itt fészkelő madarak többsége részlegesen vagy teljesen védett, különösen a kabasólyom. Ezen kívül a nagymácsédi erdő lakója még az erdei pinty, a szajkó, a nagy tarkaharkály, a fekete rigó, a szén- és kék cinege; a ragadozómadarak közül a vércse, a fülesbagoly és az egerészölyv; az erdő további lakói a közönséges fácán, az őz, és a nyest.

Nagymácsédon volt gólyafészek.

Nevének eredete

A községről egy levél még 1326-ban Mached-ként tesz említést. Az első hivatalos írásos emlék 1390-ből származik. Pensaurai Lénárd jegyzékébe Mahidként szerepel. A falu neve azonban egészen 1948-ig folyamatosan változik. 1335-ben Mached Utragul, 1473-ban Nagymached, 1773-tól Weľky Maczid, 1920-tól Hrubý Mačad, 1927-től Velký Mačad, 1948-tól napjainkig Veľká Mača, magyarul pedig Nagymácséd.

Története

A terület kiváló adottságainak köszönhetően már az őskortól fogva lakott volt. Ezt bizonyítják a falu határában végzett ásatások, amelyekre 1951 és 1954 közt került sor. A nyitrai Régészeti Intézet régészei apró kőszerszámokat találtak a mezolitikumból ( GC6E7CH) (magyarul „átmeneti kőkorszak” vagy „középső kőkorszak”), melyeket „őshalászok” vagy vadászok használtak, valamint kb. 20 vaskorszak eleji településre bukkantak, tele cseréptöredékkel, s találtak még egészen ép edényeket is.

Számunkra nagyon jelentős annak a 48 darab, a 10. század elejéről való honfoglalás kori sírnak a feltárása, amely lovas ősmagyaroknak az itteni letelepedéséről tesz tanúbizonyságot (gyermek-, női és férfisírokat egyaránt találtak). A 7 lovas sírban a halottat lovával együtt temették el. A lovasokat nyílvesszőikkel, kétélű kardjukkal, szablyájukkal helyezték örök nyugalomra. A három sírban talált ezüstdénárok bizonyítják a magyar seregek Dél- és Nyugat-Európában való kalandozásait. Sajnos a régészeti lelőhely nagy része még a feltárás előtt megsemmisült a homokelhordás következtében.

Nagymácséd már az első fennmaradt írásos említés során fejlett település volt. 1326. augusztus 10-én kelt az első fennmaradt írásos emlék, mely a falut említi. Ezt az oklevelet a pozsonyi káptalan adta ki.

A falu már 1417–20 között a semptei várhoz tartozott. A települést valószínűleg a tatárok is feldúlták, sőt a huszita támadások sem kerülték el. 1642-ben fontos változás történt a falu életében. A semptei uradalmat Eszterházy Miklós kapta meg a királytól. Az 1770-es évekből származó adat szerint Nagymácséd az uradalom legjelentősebb községeinek egyike volt.

A 16. század és 17. században a falu életét nagyban befolyásolta az állandó török veszély. 1663-ban a török fennhatóság alá került területeken török közigazgatást vezettek be.

II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának katonai műveletei nagyban érintették a környéket. 1704. december 26-án a császári és a kuruc seregek között került sor a nagyszombati ütközetre. Rákóczi csapatában több nagymácsédi lakos is harcolt. Közülük név szerint: Szundi János, Nagy István, Tóth János, Baracskay Lukács – nemesek, Fodor Pál, Gál György, Lancz István, Hrusovszki Mihály – parasztok

A szabadságharcot lezáró szatmári békekötés után (1711) a falu fejlődésnek indult. A 18. század második felében jellemző volt az egész semptei uradalom gazdálkodására, hogy földjeit és a nemesi haszonvételi jogokat igyekezett bérbe adni. Ezt Nagymácsédon is megfigyelhettük. 1778-ban a község lakói közösen 600 forintot fizettek bérként a semptei uradalomnak az uradalom juhaiért. E jogok közé tartozott a hús- és italmérés, továbbá a gabonaőrlés joga. Iskolájának legkorábbi említése 1776-ból származik.

A község általunk ismert legrégibb hivatalos levelét 1649-ben írták, és Nagyszombat város elöljáróságához címezték. Ezen a levélen található a község legrégibb pecsétje, melynek átmérője 16 mm. A pecsétképben ekevas látható, melyet két oldalról egy-egy csillag vesz körül. A pecsét nem tartalmaz köriratot. A köriratot az NM iniciálé helyettesíti. A község további pecsétjét 1709-ből ismerjük, melynek átmérője 24 mm. A pecsétképben ismét az eke részei láthatók, a vízszintesen elhelyezett ekevasra függőlegesen van elhelyezve az eke másik része, a csoroszlya. Ennek a pecsétnek már van körirata: Nagy Mácséd 1709. A község feltehetően egészen a 19. század végéig ezt a pecsétet használta. E régi pecsétkép alapján a falu polgármestere pecsétet készíttetett, és ezt a falu címerével és zászlajával együtt a helyi római katolikus templomban a vasárnapi szentmisén felszentelték (1995).

Vályi András szerint "Kis, és Nagy Macsed. Két magyar falu Posony Várm. földes Ura G. Eszterházi, Kis Macsednak G. Eszterházi, Draveczky, és több Urak, lakosai katolikusok, fekszik egyik Geszthez 1, másik Szeredhez 1 órányira, határjai két nyomásbéliek, eggyiknek erdője is van, legelőjök, réttyeik középszerűek."

A lakosság főleg mezőgazdasággal foglalkozott. A 19. század elején már kézművesekkel is találkozhatunk.

Az 1848-49-es szabadságharc csatái közvetlenül nem érintették a falu határát, azonban a község elöljárósága és plébánosa is gyakran zaklatásoknak volt kitéve. A község saját halottjának tekinti a falu lelkipásztorát, Mészáros Dávidot, aki a szabadságharc áldozata lett.

A szabadságharc bukása után megváltozott a falu élete, ugyanis megvalósult a forradalmi 12 pont egyike, amely az úrbéri viszonyok megszüntetését követelte. Ennek értelmében a nagymácsédi jobbágyok, zsellérek számára is megszűnt a jobbágyviszony, felszabadultak a földesúri terhek alól, megszűnt a robot. Kezdetét vette egy új társadalmi rendszer, melynek alapja a magántulajdon volt. Nagymácséd ebben az időben közigazgatásilag Pozsony vármegyén belül a Galántai ún. külső járáshoz tartozott, mint kisközség.

Fényes Elek szerint „Mácséd (Nagy), magyar falu, Poson vgyében, Szered és Diószegh közt, mindegyiktől 1 órányi távolságra a posoni utban. Számlál 1040 kath., 6 zsidó lak., kik a szeredi zsidóknak erősen fuvaroznak, s vagyonosak. Földjük, rétjök sok és kövér; sürű erdejök igen szép. F. u. gr. Eszterházy Károly. Ut. p. Szered."

A 19. század második felében tűzvész és járvány tizedelte a lakosságot. A falu történetének legnagyobb tűzvésze 1859-ben volt, amikor 52 lakóház és számos melléképület vált a tűz martalékává. Ekkor két gyermek is életét vesztette. 1892-ben 35 lakóház és sok melléképület pusztult el a tűzvész következtében.

A kolerajárvány áldozatai

Év Áldozatok száma

1831 76

1849 31

1866 177

A 20. század szörnyűségei is nagyban érintették a falu népét. Az első világháborúban elesett 68 halott nevét a Hősök sírja fölé emelt emléktáblán örökítették meg a helyi temetőben. Nagymácséd továbbra is a Pozsonyi kerülethez és annak Galántai járásához tartozott, és a szomszédos Barakony és Gány községgel egy közjegyzőséget alkotott, élén a közjegyzővel. Nagymácsédot 1938. november 2-án a bécsi döntés alapján Magyarországhoz csatolták, ekkor Nyitra és Pozsony k.e.e. vármegye része. 1946 nyarán beindult az ún. reszlovakizáció. Eduard Beneš 1945/88. elnöki rendelete alapján Csehszlovákiában munkára lehetett kötelezni minden férfit és nőt. Nagymácsédon a deportálás három napig tartott (1947. január 30-31. és február 1.). Ez idő alatt 578 személyt vittek el kényszermunkára. A magyarok kitelepítése Nagymácsédról Magyarországra 1947. április 1-én indult és május 15-én ért véget. Összesen 61 családot telepítettek ki. Helyüket az önként áttelepült magyarországi szlovákok foglalták el.

Az enyhülés 1948 februárja után volt érezhető. Ezeknek a változásoknak megvoltak a maguk negatív jellemzői (pl. szövetkezetesítés). 1959-ben felépült az új iskola, kiépült a falu üzlethálózata, rendezték a község utcáit, átadták az óvoda új épületét, fürdőhelyet létesítettek, az iskolaudvar területén felépült az új tornaterem. 1989-től a falufejlesztés felgyorsult. A községben bevezették a gázt és a vizet. Hónapok leforgása alatt lelátót építettek a sportpályán, rendezték a temetőt, s így napjainkban virágágyások, fák és bokrok díszítik a falu környékét. Az utóbi évekbe bevezetésre került a kanalizáció. Újraaszfaltozták a helyi utakat. Felújítoták a tereket, új lakóházakat építetek és felújítoták a helyi kultúrházat.

Régen a falu területén ált egy téglagyár is ahol a helyi házaknak es a környékbeli házaknak égeték a téglát. A régi házak nagyrésze ezekből a téglákból van felépítve. Manapság már nem marad meg a téglagyárból semmi. Ami emléket hagyott maga után azok a régi téglák a házakban e a gödör a határba ahonan szedték az agyagot a tégláknak. Közelébe egy kis dombal ahova kidobták a rosz téglákat.

Templom és plébánia

A falu régi templomocskája a 14. században a plébánia önálló része volt, amelyhez Ábrahám és Geszt leányegyházak is hozzátartoztak. A reformáció idején a községet a szeredi plébániához csatolták.

A római katolikus plébániát Nagymácsédon 1776-ban alapította gróf Eszterházy Ferenc, első lakója pedig Ábrahámffy István plébános. Ideérkezésekor – 1777-ben – a régi templom már nagyon rossz állapotban volt, a sekrestye összedőlt.

Az akkori szokások szerint a templom körül temető is volt, azonban 1777-ben királyi rendelet tiltatta be a településeken belüli temetkezést, így új temetőt is nyitottak. A régi templom és a temető helyét ma a Szentháromság szobor őrzi.

Az új templom 1783-ban épült fel, Ábrahámffy István plébánossága idején. Őt Filó Imre váltotta fel, majd Mészáros Dávid mártírpap. Őket Cselkó József követte, aki a jótékonykodásáról volt híres, amiért a galántai főszolgabíró ünnepélyes keretek között Koronás Arany Érdemkereszt kitüntetésben részesítette. Egy héttel később meghalt, a helyi temetőben nyugszik.

Báthy Lajos plébánossága alatt került sor az 1783-ban épült klasszicista stílusú templom megnagyobbítására. A templomot 1879-ben sikerült két hajóval és szentéllyel bővíteni kereszt alakban. 1919-től Báthy plébános utóda Stibló (magyarosított neve Szentirmay) Lajos lett. Az ő érdeme, hogy a sekrestyébe bevezették a villanyt, s mivel a harangot ellopták, Sopronból új harangot is hozatott.

A templom freskóit 1926-ban egy nyitrai festőművész készítette. Stibló plébános halála után Kurcz Béla lett a falu plébánosa (a templom utca az ő nevét viseli), s 45 évig volt a falu plébánosa. 1991-ben hunyt el, s a helyi temetőben nyugszik.

Községet díszítő szobrok

Szent Flórián szobra

A Fő utca jobb oldalán, a volt óvoda mellett található. A talapzat elülső felén ez a felirat olvasható: „Szent Flórián könyörögj érettünk, hogy minket az Isten mindezideiglen amint az örökké tartó tűztől megoltalmazzon.”

Szent Vendel szobra

A mai evangélikus temető területén áll. A pásztorok oltalmazója volt. Feltehető, hogy a tiszteletére emelték a szobrot a legelők közelében. 1820-ban állíttatták.

Nepomuki Szent János szobra

A templomkert Szeredi utcára néző részében található. Barokk stílusban, 1732-ben készült. A hidak szentjeként és a gyónási titok vértanújaként tisztelik.

Szent Donát szobra

A talapzaton a következő kőbe vésett felirat olvasható: „Imádkozzál érettünk Szt. Donát püspök és vértanú, hogy megmenekedjünk az égi háborúktól és villámcsapásoktól.” A szobor 1910-ben lett felújítva és utána 2009ben mikor ráesett a kozelben álló fa.

A Szentháromság szobra

A falu főterén, a régi templom helyén található. Emeltetésének évét a hátlapjáról ismerjük: „Az örökkévaló Isten, aki három személyben vagyon, dicsőítésére felállíttatta Tóth János Nagy Mácsédi birtokos 1860-ik évben.”

A templom udvarában található a Lourdes-i barlang, valamint a Szent Család szobra. Az utóbbit Miklós Antal építette 1867-ben. A talapzat elején ez olvasható: „Keresztények minden veszélyben minden Kísértetben de főképp halálotok óráján segítségül hívjátok ezen legszentebb és édes neveket JÉZUS. MÁRIA. JÓZSEF.”

A község neves személyiségei

Mészáros Dávid (1799–1849)

Vághosszúfalun született, 1828-ban lett nagymácsédi plébános. Sopornyán is tevékenykedett. A szabadságharc idején, amikor a peredi csata után az osztrákok elfoglalták Sopornyát, Mészáros Dávid a szószékről bátran bírálta a fiatal császárt, sőt felhívta híveit, hogy tanúsítsanak ellenállást az ellenséggel szemben. A plébánost felségsértés vádjával elfogták, s Pozsonyba hurcolták. A falun keresztül vitték megkötözve. A plébánost végül halálra ítélték, 1849 júliusában vagy novemberében főbe lőtték. Emlékét kegyelettel őrzi a falu népe, és a 2002-ben róla elnevezett kilenc osztályos magyar alapiskola is.

Kurcz Béla (1915–1991)

Szőgyénben született, 1945 októberében költözött Nagymácsédra. A deportálás éveiben próbált lelki erőt önteni a jogfosztott magyarságba, de mindenekelőtt az 578 kitoloncolt mácsédiba. 1991-ben hunyt el, s csaknem az egész falu elkísérte utolsó útjára. Emlékét a róla elnevezett utca őrzi.

Ágh József (1892–1971)

1926-tól igazgató Nagymácsédon. A kitelepítés éveiben minden „csoportot” külön az ő számukra írt verses dallal búcsúztatott a helyi templomban. Gazdag kulturális tevékenységet fejtett ki a községben. A helyi temetőben helyezték örök nyugalomra.

Dolán György (1952– )

A község szülötte, Magyarbélen élő festőművész. 1996-ban, mint a falu szülöttjét és jó hírnevének terjesztőjét díszpolgárrá avatták. A község megbízásából 1997-ben megfestette Mészáros Dávid plébános mártírhalálát.

Lancz Lajos (1964–2004)

Kiválo focista volt aki kerierje naggy részét a Slovan Bratislava meg az Artmedia Petržalká-ban töltotte. A Slovanal kiharcolt egy Csehszlovák és két Szlovák bajnoki címet. 1991-ben az UEFA kupában gólt szerzett a Real Mardid ellen. Kétszet pályara lépett a Csehszlovák válogatotban is ahol egy gól tis szerzett.

A község múzeuma

1997-ben nyitották meg. A község történelmét mutatja be a legrégibb kortól egészen a középkorig; a kitelepítés emlékeit is őrzi. A padlástér őseink gazdasági eszközeit mutatja be, valamint a falu természetismeretéből ad ízelítőt. Sajnos ez a múzeum már ma nem muködik.